Bajnai Gordon: Az infláció az üzleti élet válasza a politikusok népszerű intézkedéseire

A volt kormányfő szerint a politikai népszerűség ára az egyre szélsőségesebb közbeszéd és a magasabb árak, amelyek végső soron a bukáshoz vezetnek.

A brutális megszorításairól elhíresült korábbi kormányfő ma globális pénzügyi világ egyik legsikeresebb szereplője, aki világosan fogalmaz: az üzleti érdekek ellentétesek a politikusok, így a választók érdekeivel. Bajnai Gordon ugyan már kiszállt a politikából, de kapcsolatrendszere miatt képes befolyásolni a közéletet.

Néhány hónappal a választások előtt ismét megjelent a nyilvánosság előtt Bajnai Gordon, aki hosszú interjút adott az év legelején a HVG-nek. A megszorításairól elhíresült korábbi kormányfő most a globális üzleti élet egyik meghatározó szereplője, a londoni Campbell Lutyens nemzetközi magántőke-tanácsadó cég vezérigazgatója.

A világ egyik legbefolyásosabb tőkebefektetési tanácsadó vállalata több száz milliárd dolláros tőkealapokat kezel világszerte.

Bajnai Gordon tehát annak a piacpárti irányváltásnak a nyertese lehet, amelyet Magyar Péter korábban már beígért a nemzetközi közvélemény előtt, ha a Tisza Párt nyeri az április 12-ei választást.
A korábbi kormányfő befolyása tehát a nemzetközi pénzügyi szektorban jelentős, emiatt befolyással bír a politikai életre és a civil társadalomra is, több nemzetközi NGO-ban is fontos szerepet tölt be, olyan szervezetekben, amelyek tagjai a brüsszeli elit és az amerikai demokrata párti holdudvar fontos emberei. Bajnai a 2022-es választások előtt is felbukkant, ahogy most, úgy akkor is az ellenzéket támogatta, akkor Márki-Zay Pétert.
Bajnai a HVG-nek adott interjúban világossá tette, nem kíván visszatérni a politikába, de örülne, ha az áprilisi választáson az ellenzék nyerne. Azt is elmondta, nincs kapcsolata a Tisza Párt vezetőivel, ugyanakkor szerinte 16 éve rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. Bajnai Gordon tehát a globális pénzügyi világ egyik fontos szereplőjeként fogalmazta meg azt a véleményt, hogy a Fidesz-KDNP kormányok nem jó irányba kormányozzák Magyarországot.
Ez gyakorlatilag a beismerése annak, hogy a Tisza által már többször emlegetett piacbarát fordulat esetén ismét a nemzetközi nagytőkések és a multik kerülnének kedvező helyzetben, ami – ahogy azt Bajnai Gordon is megfogalmazza nyilvános előadásain – mindenképpen ellentétes a választók érdekeivel.
A volt kormányfő véleménye nem meglepő, mindig is az ellentétes politikai irányvonalat képviselte, mint a Fidesz-KDNP kormány. Bajnai maga is a pénzügyi világ megkerülhetetlen szereplője, így érthető, hogy a befektetőknek, pénzügyi alapoknak kedvező globalista, federalista politikai irányzat és a liberális gazdaságpolitika támogatója.
Bajnai Gordon szerint a politikusok népszerű intézkedéseire az üzleti élet válasza az infláció. Ez a megállapítás pedig sorsdöntő figyelmeztetés a magyar választók számára: ha a Tisza Párt nyer, a magyar emberek kénytelenek lesznek lemondani a jóléti intézkedésekről és a támogatásokról, mivel az üzleti szereplők számára előnyös intézkedésekkel lendületet venne az ellenzék által emlegetett piacbarát fodulat.
Bajnai azt is megjegyezte, a politika és a piac teljesen eltérő, gyakran egymással ellentétes logikára épül: míg egy politikus népszerűségét és társadalmi legitimációját az emberek gyarapodása határozza meg, addig az üzleti életben a kiszámíthatóság a fő szempont. Ezt ugyanakkor felülírja a politikai ambíció, amelynek eredménye a kiszámíthatatlan üzleti környezet, amely megnehezíti a közép- és hosszútávú befektetéseket.
Ezt is ajánljuk a témában

A volt kormányfő szerint a politikai népszerűség ára az egyre szélsőségesebb közbeszéd és a magasabb árak, amelyek végső soron a bukáshoz vezetnek.

Bajnai Gordon tehát leegyszerűsítve arra hívta fel a figyelmet, hogy
Erre a logikára épül a Bokros Lajos, Bod Péter Ákos és más, a Tisza Párt körül állandó szereplővé váló baloldali közgazdászok által képviselt gazdaságpolitikai irány is, de Magyar Péter és a Tisza bankszektorból érkezett gazdasági szakértője, Kármán András is a nemzetközi sajtónak adott interjúban üzente meg: a Tisza-kormány piacpárti irányváltást tervez.
Ezt is ajánljuk a témában

A Tisza vezető gazdaságpolitikusának nyilatkozata újabb bizonyíték, hogy Magyar Péter pártja a nemzetközi bankszektort részesítené előnyben a magyar adófizetőkkel szemben.

Magyar Péter tehát azzal, hogy piaci fordulatot hirdet, gyakorlatilag azt üzeni a választóknak, hogy visszatérne a 2010 előtti idők lakosságot megszorító politikájához és a Tisza-kormány alatt az emberek jóléte garantáltan nem nőne, sőt,
az életszínvonal visszaesne, mivel a jóléti intézkedések, főleg az olyan tartós, hosszútávú kiadásnövelő döntések, mint az állami fizetések és a nyugdíjak emelése ellentétes az üzleti szektor elvárásaival.
A piac a saját logikája mentén a politikusoktól és az emberektől is azt várná el, hogy minden állami kiadás mögött meglegyen a megfelelő fedezet. Az adósság növelése pedig kizárólag a piaci szereplő növekedésének érdekében végrehajtott beruházások megelőlegezését szolgálhassa.
A kockázatok mérséklése érdekében pedig jóléti intézkedések helyett az államadósság és a hiány csökkentésére kell fordítani az emberek befizetéseit. Románia jó példa arra, milyen pusztítással jár a brüsszeli elvárások végrehajtása. Az elmúlt hónapokban az elitista, piacbarát fordulat után az új, Európa-párti kormány brutális megszorításokat hajtott végre, megvonva a kedvezményeket, vagy épp megadóztatva a nyugdíjakat. Az IMF sem kecsegteti Romániát túl sok jó hírrel: a reformok végrehajtása után, 2027-től újabb strukturális változásokra lesz szükség.
Ezt is ajánljuk a témában

Itt az eredménye a román Tisza-csomagnak: az infláció ismét rekordot dönt, a béreket befagyasztották, a cégek pedig elbocsátási hullámba kezdtek.

Ezt is ajánljuk a témában

Az ellenzéki politikus a Financial Times-ban üzent a piacnak: vége a pazarlásnak, jöhetnek a megszorítások.

Bajnai Gordon másik fontos megállapítása, hogy
azok a politikai döntések, amelyek a népszerűség fenntartásához kellenek és így a lakosság érdekét szolgálják, kiváltják az üzleti életből a választ, azaz az inflációt.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, ha a piaci kockázat nő, akkor a szereplők árat emelnek. Ez egyrészt a profitnövelés szempontjából és a kockázatok beárazása miatt érthető pénzügyi érdek, másrészt jó eszköz a politikusok befolyásolására is.
Ha az infláció gyorsul, vagyis az árak érezhető módon emelkednek, akkor az emberek kevesebb terméket és szolgáltatást tudnak megvásárolni a jövedelmükből, ami fokozódó elégedetlenséghez, azaz a politikusok népszerűségének gyors csökkenéséhez vezethet. A magyar kormány ezekre a kísérletekre válaszul a hatósági árszabályozást alkalmaz és más területeken is nyomást gyakorolnak a tőkeerős piaci szereplőkre.
Az áprilisi választások kimenetele tehát a családok és a választók anyagi jólétéről szól elsősorban. Ha Orbán Viktor folytathatja a kormányzást, akkor az állam és a piac viszonya érdemben nem változik: a kormány továbbra is a magas árbevételt elérő piaci szereplők magasabb hozzájárulását írja majd elő, a gazdasági növekedéssel arányosan pedig várhatóan csökkenti a plusz terhet a következő években.
Folytatódik a családtámogatási rendszer bővítése, míg a multik esetleges inflációt eredményező költség-áthárítását közvetlen beavatkozásokkal – árréskorlátozás, árszabályozás – továbbra is féken tartja. A jelenlegi kormány aligha változtat a jelenlegi gazdaságpolitikán, azaz továbbra is olyan döntéseket hoz, amelyekkel a piaci szereplőket is támogatja adott esetben, de nem hoz megszorítást a lakosság számára.
Ha a Tisza Párt alakíthat kormányt és végrehajtják a piacpárti fordulatot, jelentős irányváltásra kell felkészülnie az országnak. Az üzleti világ elvárásai szerint a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése hangsúlyosabb lenne, ezzel megteremtve a befektetőknek a stabil környezetet. A lakossági megszorítások borítékolhatóak lennének, mivel a kiadási oldal csökkentése mellett a piaci érdekek szerint kellene kivezetni a különadókat és az állami árszabályozást.
Ebben az esetben a következő választási ciklusban jóléti intézkedést aligha hajtana végre a Tisza Párt, mivel az állami kiadáscsökkentésre menne el a gazdasági növekedésből származó többletbevétel. Az uniós pénzek sem a jóléti intézkedéseket támogatnák, hanem a beruházásokat. A befektetők elégedettsége ugyan kedvezőbb államadósság-finanszírozást és végül kisebb költségvetési terhet jelentene, ám az így megtakarított költségvetési tételeket aligha fordítanák jóléti intézkedésekre, mivel azzal újra az üzleti szereplők kockázatát növelnék, így a kockázat mérséklése végül ismét magasabb finanszírozást igényelne a büdzséből.
Világszerte veszítenek népszerűségükből a középpártok, a centralista bal és jobboldal ráadásul a nyugati országokban azt a politikai elitet testesíti meg, amelyet egyre többen tesznek felelőssé az illegális bevándorlásért, az orosz-ukrán háború elhúzódásáért vagy a magasabb megélhetési költségekért. A középpártok ráadásul nem a választók elvárásait akarják elsősorban teljesíteni, hanem a szélsőségesnek bélyegzett, egyre népszerűbb politikai csoportokat kívánják ellehetetleníteni, sok esetben a demokrácia keretein kívül. Erre példa Németország, ahol a politikai elit mindent elkövet az AfD ellehetetlenítéséért, de ugyanez a helyzet Franciaországban is. Az uniós elit sem különb, mivel az Európai Parlament újonnan megalakult patrióta frakcióját nyíltan elszigetelik, egyebek mellett a nagy támogatottság ellenére ki vannak zárva a bizottságokból és ügyek mentén sem kívánnak együttműködni velük a szocialisták és a néppárti képviselők. Közben a középpártok uniós szövetsége is jól mutatja, ideológiai szempontból a centralista irányok már nem különülnek el, jellemzően a globalista, federalista berendezkedés hívei. Elutasítják, vagy kevésbé támogatják a szuverenista irányt és ideológiájuk a legtöbb esetben az amerikai Demokrata Párt több évtized alatt felépített irányzatát képviseli. Ezek közé tartozik az illegális bevándorlás támogatása, a demokráciaexport, az LMBTQ-lobbi és a tőke- és pénzpiacok által irányított liberális piacgazdaság, gyenge állami szerepvállalás mellett. Leegyszerűsítve tehát a középpártok a legtöbbször „baloldalnak” nevezett tömbbe tartoznak ma már, míg a jobboldalt továbbra is szélsőségesnek és populistának bélyegzik, miközben a radikális zöldpártokká alakult szélsőbaloldali frakciókat is védik. Erre jó példa a Magyarországon az utcán emberekre támadó antifa Ilina Salis, aki tettéért nem vonható felelősségre, mert EP-képviselőként védi a mentelmi joga.
A legtöbb ember a 2008-tól kezdődő, Magyarországon a Gyurcsány-kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt már a korábbi évektől érzékelhető életszínvonal-visszaesés legdurvább évének tekinti a 2009 áprilisától 2010 májusáig tartó Bajnai-kormányt. A volt miniszterelnök szakértői kormánynak nevezte kabinetjét, amely a válságkezelést helyezte a középpontba. Ez a válságkezelés ugyanakkor az embereknek óriási jövedelemcsökkenést okozott és rekord magas munkanélküliséghez vezetett.
A Fidesz-KDNP 2010-es győzelme megakadályozta, hogy a nyugati típusú, Bajnai által is képviselt válságkezelést válassza Magyarország. Az EU országok közül legrosszabbul teljesítő Magyarország és Görögország eltérő válságkezelést támogatott. Hazánk az „unortodox” intézkedéseknek köszönhetően már 2012-re kilábalt a pénzügyi válságból, míg a görögök éveken keresztül az EU és a nemzetközi szervezetek óhaja szerint hajtották végre azokat a reformokat, amelyek megfeleltek a piac elvárásainak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyták a görögök életszínvonalának folyamatos visszaesését.
A Bajnai Gordon vezette kormányzás alatt:
Nyitókép: Attila KISBENEDEK/AFP