Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője már akkor rámutatott lapunknak egy furcsaságra. Mint fogalmazott: „ha mindenképpen magyar belpolitikai faktorokat keresünk, akkor pontosan úgy tűnik, hogy a Tisza erősödése forint gyengülést hoz, míg a kormánypártok erősödése támogatja a magyar fizetőeszköz értékét. Az euró-forint árfolyam
- március 18 és április 14 között több mint 3 százalékot gyengült,
- ami nagyon jelentős árfolyamváltozás ilyen rövid távon.
Ugyanekkor a közvélemény-kutatások szerint a Tisza relatív 5 százalékponttal erősödött a Fidesz-hez képest. Azaz a piac pont hogy forintgyengüléssel reagált a vezető ellenzéki párt esélyeinek javulására (ha legalábbis azt hiszi valaki, hogy a választási esélyek mozgatják a forintot). Július óta a Fidesz teljesített jobban, a forint pedig több százalékpontot erősödött, azaz itt is pontosan az ellenkezőjét látjuk a hipotézisnek” – mondta.
A Portfolio tehát most ugyanezt a témát járta körbe. Szerintük a jelenlegi ellenzéki párt „ugyanis már hónapok óta egy kiszámítható, piacbarát gazdaságpolitikát ígér, emellett az uniós források felszabadításával és az eurózóna-csatlakozás előkészítésével kampányol”. Majd hozzátették: „továbbra is azt gondoljuk, hogy önmagában nincs olyan misztikus, „titkos erő”, ami kizárólag a Tisza esetleges győzelmében gyökerezne, a befektetők nem a választási eredményeket, hanem azok esetleges gazdasági következményeit árazhatják. Ugyanakkor látva a forint év eleje óta mutatott töretlen erejét, egyre erősebb lehet ez a várakozás”.
Ahhoz nem kell közgazdasági lángelmének lenni, hogy tudjuk: az a kormány, amelyik nem lakossági, hanem vállalati különadókat emel és abból fedez jóléti kiadásokat, nos, az kevésbé lesz szimpatikus a piaci szereplők körében, mint az, amelyik azzal kampányol, hogy eltörli ezeket a különadókat. Igaz, azt már nem teszik hozzá, hogy mégis miből fedezik majd az így kieső forrásokat,