Ahhoz nem kell közgazdasági lángelmének lenni, hogy tudjuk: az a kormány, amelyik nem lakossági, hanem vállalati különadókat emel és abból fedez jóléti kiadásokat, nos, az kevésbé lesz szimpatikus a piaci szereplők körében, mint az, amelyik azzal kampányol, hogy eltörli ezeket a különadókat. Igaz, azt már nem teszik hozzá, hogy mégis miből fedezik majd az így kieső forrásokat,
esetleg búcsút inthet a lakosság az így bevezetett jóléti intézkedéseknek, mint a 13. és 14. havi nyugdíj, a családi adókedvezmény, vagy az édesanyák jelentős részének személyi jövedelemadó-mentessége.
Nincsenek politikai tényezők
Szerdán, nem sokkal a Portfolio cikke után az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője, Horváth Sebestyén is rámutatott, hogy nem kell politikai okokat keresni a forinterősödés hátterében.
Mint írta: év eleje óta a román lej az euróval szemben 0,2 százalékot, a cseh korona pedig harmad százalékot gyengült, míg a lengyel zloty 0,1 százalékot, a forint pedig 1,6 százalékot erősödött. A régiós szinten kiemelkedő felértékelődés azonban szintén nem a belpolitikai folyamatoknak köszönhető, hanem az MNB által meghatározott alapkamatnak, amely magasabb, mint az amerikai FED, az eurózóna EKB-ja, illetve a régió többi jegybankja által meghatározott alapkamat. Ezzel a magyar jegybank prémiumot kínál a a forintba fektetőknek, vonzóvá téve ezzel a fizetőeszközünk. Kiegészítő tényezőként szerepet játszanak még a mérséklődő inflációs kilátások, a dollár egy éve tartó trendszerű leértékelődése, a régió fő kockázati tényezőjét jelentő orosz-ukrán háború közeli lezárásának az esélye, illetve a külső egyensúlymutatók (külkereskedelmi mérleg és folyó fizetési mérleg) többlete is támaszt nyújt a forintnak.