2025, az árrésstop éve

TL;DR:

• 2025 legjelentősebb hazai gazdaságpolitikai lépése az árrésstop bevezetése és kiterjesztése volt
• A március 17-én indult intézkedés megállította az élelmiszerár-inflációt
• Több alapélelmiszer ára ténylegesen csökkent, nem csak lassabban nőtt
• Az infláció mérséklődése különösen a nyugdíjasok számára volt érezhető
• Az árrésstop nem csodaszer, de válságkezelő eszközként működött

2025. február 13-án egy csütörtöki délutánon szokatlan látvány fogadott egy nagy magyarországi áruházlánc egyik boltjának parkolójában. A hely, amely normál esetben zsúfolt és kaotikus, aznap csendes volt. Nem azért, mert esett az eső, vagy ünnepnap lett volna. Azért, mert sokan tudatosan nem mentek vásárolni.

A közösségi médiában napok óta terjedtek a felhívások, hogy egy napig ne vásároljunk a nagy láncoknál. Az üzenet egyszerű volt. Elég az áremelésekből. A bojkott nem klasszikus politikai akció volt, hanem a háztartások reakciója az elszabaduló árakra.  

A következő események szempontjából ez a pillanat kulcsfontosságú volt. Nem azért, mert a bojkott önmagában bármire hatott volna. Hanem mert jelezte, hogy a társadalmi tűréshatár közelében járunk.

Nem az ár, hanem az árrés

Ha inflációról beszélünk, ösztönösen az árra figyelünk. Drágább lett a tej, a vaj, a liszt. A gazdaságpolitika klasszikus válaszai is erre koncentrálnak. Kamatemelés, vagy költségvetési szigor. 2025-ben azonban egy másik megközelítés került előtérbe. Az árrést korlátozták.

Az árrésstop egy technikai eszköz, de a hatása nagyon is hétköznapi. A kijelölt termékkörben a kereskedők nem alkalmazhattak magasabb árrést, mint a 2025. januári szint, és ez az árrés élelmiszereknél legfeljebb 10 százalék lehetett.  

Az intézkedés 2025. március 17-én lépett hatályba, eredetileg május végéig. Harminc alapvető élelmiszerkategóriát érintett, húsok, tej és tejtermékek, liszt, cukor, étolaj, burgonya, tojás és más alapvető tételek.

Az időzítés szinte tökéletes volt. Január-februárban az élelmiszerárak havi 1-2 százalékkal nőttek. Márciusban viszont, hála az árrésstopnak, ez a dinamika nullára csökkent, áprilisban pedig már árcsökkenés volt tapasztalható. Novemberben az élelmiszerek átlagos ára alacsonyabb volt, mint februárban.

Makroszinten is látszott a hatás. Míg az év első két hónapjában az átlagos áremelkedés 2,3 százalék volt, addig a következő kilenc hónapban összesen is már csak 1,0 százalék. Az éves élelmiszer-infláció 2025 novemberében 3,2 százalékra csökkent, a teljes infláció pedig 3,8 százalék volt, az MNB célsávján belül.

Az MNB júniusi Inflációs jelentése külön is számszerűsítette az árkorlátozó intézkedések, köztük az árrésstop inflációs hatását. Számításaik szerint a fogyasztói árak 0,8 százalékponttal csökkentek ezen intézkedések következtében 2025-ben.

A legnagyobb nyertesek

Az infláció sosem egyenletesen fáj. A nyugdíjasok fogyasztói kosarában az élelmiszerek súlya nagyobb, mint az aktív korúakéban. Így nem meglepő, hogy míg január-februárban a nyugdíjas infláció összesen 2,6 százalék volt, azaz magasabb, mint az átlagos 2,3 százalékos érték, addig a következő kilenc hónapban már csak 0,8 százalékkal drágult a nyugdíjas polgártársaink fogyasztói kosarának ára, kevésbé, mint az 1,0 százalékos átlagos infláció.

De nem örült mindenki

Egyesek szerint az árrésstop csak kozmetika. Rövid távon lenyomja az árakat, de nem oldja meg az infláció strukturális okait, és kivezetéskor visszapattanás jöhet.  

Ez elméletileg igaz, de nem veszi figyelembe az idődimenziót. Válsághelyzetben az időnyerés is érték. Az inflációs várakozások tompítása pedig önmagában is pozitív hatás. Ha ugyanis a szereplők azt látják, hogy az alapélelmiszerek ára nem szalad el, az visszafogja az inflációs várakozásokat, melyeknek egyébként komoly öngerjesztő hatásuk van.

Erős versenyben, promóciós nyomás mellett a kereskedők mozgástere korlátozottabb. Ráadásul, ahogy fent is bemutattuk, a sérülékenyebb csoportok esetében mérhető pozitív hatása van, azaz egyfajta szociálpolitikai eszköznek is felfoghatjuk.

A harmadik kritika a kiskereskedelem profitjáról, beruházásairól szól. Való igaz, hogy kisebb nyereség kevesebb beruházást jelenthet. De vegyük észre, hogy ez a kritika ellentmond a másodiknak, mely szerint bolt szintjén nem csökkent a nyereség.  

Ráadásul egy kormánynak nem csak a nagy szereplők nyereségességét kell segítenie, hanem a fogyasztók élethelyzetének alakulását is figyelemmel kell kísérnie. Ha az alapélelmiszer-drágulás társadalmi költsége nagyobb, mint a margin szűkülésének költsége, akkor az átmeneti beavatkozás indokolható.

Mit jelent ez nekünk?

Az árrésstop nem új gazdasági paradigma. De 2025-ben Magyarországon betöltötte a funkcióját. Megfogta az élelmiszerár-inflációt, hozzájárult az inflációs cél eléréséhez, és érezhető könnyebbséget adott azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá.

Ez egy célzott, ideiglenes, technikailag finomhangolt beavatkozás volt. Nem helyettesíti a hosszú távú reformokat, de nem is állította, hogy helyettesítené. Ám tény, hogy az idei év talán legnagyobb hatású gazdaságpolitikai beavatkozása volt.  

Vissza a parkolóba

Ha ma visszamegyünk abba a parkolóba, ahol februárban alig voltak autók, akkor azt látjuk, hogy a placc újra tele van. Azaz az élelmiszerár-inflációs dinamika megtörése a napnak a végén nem csak a fogyasztóknak, de a kereskedőknek is jó hír volt.  

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense.

Nyitókép: Balogh Zoltán/MTI/MTVA