Washington üzenete nem hagyható figyelmen kívül, de a döntő energiacsata Brüsszelben lesz 

Orbán Viktor és Donald Trump tárgyalásai a fentiekkel szemben oda vezettek, hogy az USA részéről semmilyen korlátozás, szankció nem fogja érinteni Magyarország orosz kőolaj és földgáz importját és ezzel Szlovákia és maga Ukrajna is megmenekül. Az ukránok a Testvériség vezeték fordított irányú üzemeltetésével tőlünk kapják földgázimportjuk 40 százalékát (nagyjából 3 milliárd m3/év), s ebben a Török Áramlaton érkező orosz gáz is benne van. Persze, hogy sokunkban megszólal most a kisördög: az ukrán földgáztározók töltöttsége 30 százalékos úgy, hogy a biztonságos téli ellátáshoz 80 százalék körül kéne lennie. Mi lenne, ha most kicsit mi szórakoznánk a csappal? Arról nem is beszélve, hogy a Mol finomítókból kerül ki Ukrajna dízel üzemanyag szükségletének a 10 százaléka és ismét csak a közreműködésünkkel az ukrán áramimport 30-35 százaléka. 

Sajnos vagy nem, de mi itt vagyunk Európában, s bár az amerikai elnök támogatása erős üzenet, ne legyen kétségünk afelől, hogy az orosz olaj és földgázcsap elzárása ügyében a döntő csata Brüsszelben lesz. Csak ismétlésképpen: az EU Bizottság ütemtervet dolgozott ki arra, hogy fokozatosan kivonja az orosz fosszilis energiahordozókat (gáz, olaj) és az orosz nukleáris anyagokat. 

2025. május 6-án az Európai Bizottság közzétette a „Roadmap towards ending Russian energy imports” című dokumentumot. 

Az ütemterv fő lépései: 

• 2025 végéig: minden tagállamnak nemzeti tervet kell benyújtania arról, hogy miként szünteti meg az orosz gáz/olaj/nukleáris energiaimportot.  
• 2025 végéig: új orosz gáz szerződések és spot-ügyletek megszüntetése (az új import szerződésekben nem lehet orosz gáz) és a teljes kivezetésig is biztosítani kell az orosz gáz nyomon követhetőségét.  
• 2027 végéig: az olaj- és gázimport (vezetékes + LNG) orosz forrásból teljes megszüntetése. Ehhez fel kellene mondani a hosszútávú szerződéseket is.  

A papír ugyebár sok mindent kibír. Az amerikai szankció arra mindenképpen jó volt, hogy fényt derített sok tagállami stiklire, ami lényegileg erősíti majd a magyar pozíciót Brüsszelben. Az orosz olaj, földgáz és nukleáris fűtőelem vásárlással ugyanis messze nem vagyunk egyedül az EU-ban:  

 - A németek 3 finomítója máig a Rosneft Deuchland tulajdonában van 12%-al részesedve a német finomított termék piacon, a „kazah” olajat, ami az orosz Barátság vezetéken megy Németországba, meg olyan kitermelési konzorciumtól vásárolják, aminek a tulajdonosi körében ott a Lukoil. 

 - A Lukoil ott van Finnországban is, ahol tulajdonában van a finn Teboil energiacég 430 benzinkuttal, de Lukoil finomítók működnek Romániában, Bulgáriában 540 működő Lukoil benzinkúttal és a stratégiai üzemanyagtárolási kapacitás 70-90%-ával, Hollandiában a Lukoil a 45%-os tulajdonosa az Urals olajat feldolgozó Zeeland finomítónak, valamint van orosz tulajdonú finomító Szerbiában is (a hírekben sokat szereplő Nis-i finomító). A Gazprom számos bécsi gázkereskedelmi társaságban (ARosgas Holding, Centrex Europe Energy & Gas stb.) rendelkezik/rendelkezett részesedéssel – ezek főleg kereskedő és holding cégek, fizikai infrastruktúra nélkül. A hosszú távú OMV–Gazprom gázszerződés elvileg 2024–25-ben megszűnt, de az elszámolás körüli jogi viták miatt máig lezáratlan. De van még jó pár olyan ügylet Olaszországban, Lettországban, Görögországban ahol a Gazprom és Lukoil részesedéseket enyhén szólva nem átlátható hátterű, offshore területeken bejegyzett cégek vették át, átterelve az anyag- és pénzáramokat a szürke és a fekete gazdaságba. Azaz, itt is csak arra volt jó az EU szerencsétlenkedése, hogy jelentős legális jövedéki adó és tranzitdíj bevételektől essenek el az EU gazdaságok, nem beszélve a foglalkoztatási és egyéb hatásokról. 

- Franciaország, Belgium, Spanyolország, Románia, Hollandia, Portugália, Görögország, és Olaszország meg úgy veszi az orosz LNG-t, mint a cukrot:  

 ▪ Egy elemzés szerint Franciaországban 2024-ben az orosz LNG-import 81 százalékkal nőtt 2023-hoz képest, és az értéke elérte a 2,68 milliárd eurót.  

▪ Belgium szerepe is nőtt az orosz LNG-importban, és 2025 júniusában havi szinten az importja 12 százalékkal nőtt előző hónaphoz képest. Ezzel Belgium 28 százalékkal részesedett az EU orosz LNG-importjából 2025-ben.

▪ Spanyolország orosz LNG-importja 50 %-kal nőtt az adott időszakban (2022 vs. 2024-jan-szept). 2024-re vonatkozóan: Spanyolország az EU orosz LNG-import-piacán 20 százalékos részesedéssel bírt 2025-ben.  

▪ 2025-ben Románia földgázimportja Oroszországból 57 %-kal nőtt érték-alapon az előző évhez képest. Jellemző, hogy a hivatalos román állítások szerint Románia nem importál fosszilis energiahordozókat (olajat, kőolaj-származékokat vagy földgázt) Oroszországból. 

▪ A hollandok, a portugálok, a görögök, meg az olaszok még ennél is ügyesebbek, egyszerűen semmilyen adatot nem hoznak nyilvánosságra az orosz LNG importjukkal kapcsolatban.  

De a legelgondolkodtatóbb az az, hogy az ún. „európai értékek” felett őrködő EU Bizottság mindezek felett több éve szemet hunyt. Miként az átcsomagolt orosz olajtermékek indiai és török importján is. Hogy kiboruljon a bili, Trump kellett, aki megüzente az EU-s vezetőknek, hogy el van képedve amiatt, hogy az EU máig mennyi olajat vásáról attól az Oroszországtól, amit szankcionálni akar. 

„Nem lecseréljük egy meglévő forrásunkat valamilyen kényszer miatt, hanem a meglevő források mellé más forrásokat is szolgálatba állítunk. Ezt hívják igazi energiabiztonságnak” - válaszolta Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter egy újságírói kérdésre. „Magyarország egyre több forrásból, egyre több útvonalon vásárol energiahordozókat, mert az egy útvonaltól vagy forrástól függés problémákat jelenthet. Az orosz mellett francia, holland és majd amerikai forrásból is veszünk gázt, utóbbi esetében egy 5 éves szerződésről, összesen 2 milliárd köbméterről, vagyis évi 400 millió köbméterről tárgyaltunk” - folytatta a miniszter. Magyarország az éves földgázszükségletének a 10%-át már LNG formában szerzi be (800 millió m3/év), ennek a fele érkezik majd az USA-ból. De mint az előzőekben láttuk, semmi szégyellnivalónk nincs amiatt, hogy fenntartjuk az orosz energiahordozók importját! Sőt, kihúzhatjuk magunkat, mert mi nem tagadjuk ezt, nem állítunk valótlanságokat, nem vagyunk képmutatóak, mint más tagállamok.  

De nem csak import diverzifikáció van napirenden az amerikai-magyar energetikai együttműködés keretében, hanem technológiai is. Még nincs döntés, hogy mennyi, de épülni fognak Magyarországon úgynevezett kis moduláris reaktorok is (SMR – Small Modular Reactor) a gyorsan növekedő áramigény dekarbonizált fedezésére. A 2024-es hazai bruttó villamosenergia-felhasználás kb. 44,9 TWh volt. Ehhez képest a Nemzeti Energia és Klímaterv hivatalos előrejelzése szerint 2030-ra a kereslet 34%-al 60 TWh-ra nő, 2050-re pedig 130%-al 103 TWh-ra. Ennek alapján épülhet 5-6 darab 300 MW-os GE Hitachi BWRX-300 SMR is a 2030-as évek elejére, de akár 10-12-re is szükség lehet 2050-ig. Ezeknek a teniszpályányi területen elférő, modern és biztonságos erőműveknek a klímabarát áramtermelésen túl van két másik nagyon fontos előnye: az egyik, hogy a hosszú üzemanyag ciklusa miatt elég 10 évente fűtőanyagcellát cserélni, a másik, hogy jelentős a hőenergia termelési képességük is. Így nem csak árammal tud ellátni egy-egy régiót – ipari parkokat, nagyvárosokat – hanem fűtési/hűtési energiával is a távhőszolgáltatásba bekapcsolva. Ezzel pedig lényegi előrelépés történhet az épületekhez köthető energiafelhasználás kizöldítésében is. 

REPowerEU Roadmap program részeként az European Commission tervezi az orosz nukleáris anyagok beszerzésének fokozatos leépítését: az új import szerződések korlátozásával és az orosz eredetű dúsított urán importra vonatkozó kereskedelmi intézkedések bevezetésével. Ezzel szemben, a kőolaj és földgáz-helyzethez hasonlóan, az EU még 2024-ben is importált orosz eredetű nukleáris üzemanyag-láncban szereplő termékeket (urán, dúsított urán, üzemanyag-elemek). Az import értéke meghaladta a 700 millió eurót. Ma az EU-ban felhasznált fűtőelemek kb. 10–15%-a származik közvetlenül orosz TVEL-től, de a nyers urán + dúsítás + konverzió szintjén az orosz részesedés máig 20–25 százalékos. És persze itt is széles a „szürke” zóna: közvetett módon, a kazah urán kitermelésben és dúsításban lévő orosz részesedésen keresztül, akár 40% körüli orosz befolyásról is beszélhetünk az EU szintjén.  

A szankciókat az EU azért hozta, hogy az orosz háborús gépezet finanszírozása gyengüljön. Ha a helyzet megérik arra, hogy télleg béke legyen, akkor a budapesti béketárgyalásoknak bizonyosan része lesz egy energetikai fejezet is. Abban pedig lesz egy csomó orosz-amerikai közös projekt. A sajtóban már felmerült az Északi Áramlat 1-2 újra üzembe helyezése és orosz-amerikai együtt üzemeltetése, volt szó az Arctic LNG 2 projekt újra élesztéséről, kooperáció az Északi Jeges Tengeri hajóút üzemeltetésében és az eddig fehér folt Kelet-Szibéria közös kutatásáról. Aki kimarad a jelenből a jövőt kockáztatja. Az EU 19 szankciót hozott Oroszország ellen, de sikerült történelmi világcsúcsot felállítania azzal, hogy mint a szankciókat életbe léptető sokkal rosszabbul járt, mint a szankcionált. Kérdés, miért ragaszkodik a Bizottság ehhez a lúzer szerephez a jövőre nézve is? Nem véletlenül az EU polgárok boldogulása lenne a fő cél? 

 A szerző az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója. 

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP