Üzemzavar a Bizottság zöldítési gépezetében

Az európai energiaválság, a háborús és kereskedelmi konfliktusok ellenére nem változtak az EU-s klímacélok. Sőt, arra hivatkozva, hogy a gyorsított zöldítés az orosz energiától való függetlenedés kulcskérdése, rendületlenül tovább emelkedtek az üvegházgáz kibocsátási célszámok. 2040-re 90 százalékos csökkentést kellene elérnünk, 2026-ban életbe lép majd az ún. határmenti karbonvám (EU Carbon Border Adjustment - CBAM) a nagy karbonintenzitású import termékek megadóztatására és a nagy ipari kibocsátók mellett a közlekedési szektor és az épületekhez köthető energiafelhasználás is része lesz a CO2 kvótakereskedelemnek. Azaz, az EU Bizottság szándéka az, hogy lakossági karbonadó is legyen, persze szépen beépítve az üzemanyag- és rezsiszámláinkba, ha fosszilis energiát használunk.

„Eljött az ideje, hogy elzárjuk a csapot, és végleg lezárjuk a fosszilis energia korát Európában” – fogalmazott von der Leyen. Csoda hát, ha az USA-n kívül senki nem hajlandó az EU-ba több földgázt szállítani? 2024-ben csökkent az LNG import – és nem csak a gazdasági visszaesés miatt – az Öböl-menti országokból, Közép-Ázsiából, de még Norvégiából is. Senki nem hajlandó beruházni, senki nem hajlandó az EU-val kapcsolatos földgázexportba fektetni, hiszen az EU túltolt zöldítése azt üzeni, tutti nem fog megtérülni a beruházás. 

Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy az EU energiapolitikájában a fosszilis földgáz továbbra is fontos szerepet játszik az energia átmenet során. Kevésbé szennyező, mint a szén vagy az olaj, és a földgáztüzelésű erőművek képesek rugalmasan kiegyenlíteni az időjárásfüggő megújulók (elsősorban a nap-, és szélerőművek) ingadozásait. Az EU taxonómiarendelete is „fenntartható projektként” ismerte el a földgáz energetikai alkalmazásait 2022-ben, ha az új gázüzemek és erőművek 2035-ig átállnak alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagra (pl. hidrogénre) és megfelelnek majd az akkori kibocsátási határértékeknek.

Az energia ellátási láncok globális átrendeződése és különösen a Donald Trump és Ursula von der Leyen által aláírt kereskedelmi megállapodás után világos, hogy az EU az orosz energiaimport függését egyre nagyobb mértékben amerikaira cseréli. Míg a többi potenciális LNG exportálónak komoly kétségei vannak és kivárnak, az amerikai vezetés lát ebben üzletet, mert úgy gondolják, hogy a Bizottság zöld ambíciói „kezelhetők” olyan értelemben, hogy az USA képes lesz gazdasági érdekeit érvényesíteni az EU politikai akaratával szemben. Látva az előzményeket, azt hiszem, ebben jogosan reménykednek.

Miután minden ellenkező híreszteléssel szemben a „drill-baby-drill” ideológia- és pártfüggetlen, az USA kőolajkitermelése két és félszeresére nőtt 2010 és 2025 között, a földgázkitermelés megduplázódott, az LNG export pedig negyvenszeresére nőtt ugyanezen az időtávon. Az USA geopolitikai célja a globális vezető szerep megerősítése háborúk nélkül, eszközei többek között a kereskedelmi vámok, valamint a kőolaj és a földgázkitermelés fokozása, ezzel az exporton keresztüli befolyásszerzés. Ezzel nincs is gond, hiszen egy ponton kialakul majd egy új egyensúly. A magas áron való export inkább előbb, mint utóbb felhajtja a belföldi árakat is, mert kínálati szűkösséget okoz és nincs ettől érzékenyebb belpolitikai kérdés az USA-ban a pártpreferenciák szempontjából.

2024-ben körülbelül 550 milliárd köbméter földgázt exportáltak cseppfolyósított földgázként (LNG), ami a globális földgázfogyasztás 15%-a. További 500 milliárd köbméter földgázt szállítottak csővezetéken. A globális LNG-kínálat az elmúlt években gyorsabban nőtt, mint a teljes földgázkereslet. Ez a tendencia várhatóan folytatódik a 2025 és 2030 közötti közel 300 milliárd köbméter új LNG-előállítási kapacitás belépésével. 

„Az olaj- és gázipar hatalmas építkezési lázban van, bővíti az LNG-cseppfolyósító és újragázosító üzemeket, csővezetékeket épít ezek támogatására, és sok új LNG-tartályhajót is épít” – mondta Robert W. Howarth geokémikus a Cornell Egyetem professzora a Gas Outlooknak. „Ez nagyon nagy beruházást igényel, és senkinek sem tűnik logikusnak, hacsak nem feltételezi, hogy 30-50 év múlva is LNG-vel fog kereskedni. A világ 30-50 év múlva nem engedheti meg magának, hogy bármilyen fosszilis tüzelőanyagot nagy mennyiségben használjon, és ez különösen igaz az LNG-re, amelynek nagyobb az üvegházhatású gázok lábnyoma, mint bármely más fosszilis tüzelőanyagnak, beleértve a szenet is.” Howarth több évtizedet töltött a palaképződményekből kitermelt földgáz üvegházhatású gáz lábnyomának életciklus vizsgálatával. Az első releváns tanulmányát 2011-ben publikálta. 

Ezért nagy várakozás előzte meg az eddigieknél is átfogóbb 2024-ben az Energy Science & Engineering szaklapban megjelent „The greenhouse gas footprint of liquefied natural gas (LNG) exported from the United States / Az Egyesült Államokból exportált cseppfolyósított földgáz (LNG) üvegházhatású gáz lábnyoma” című elemzését, melynek eredményeit sem a gázipar, sem a környezetvédők nem vitatták, mindössze a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jegyzett meg annyit, hogy az LNG szektor kibocsátása fejlesztések révén akár 60%-al is csökkenthető.

Mindez semmit nem változtat azonban azon a tényen, hogy az elemzés szerint az USA keleti partjáról Nyugat-Európába szállított cseppfolyósított földgáz (LNG) életciklus alapú szénlábnyoma a 20 éves éghajlat melegítő potenciál (GW20) alapján 33%-kal rosszabb, mint a széné, elsősorban a kitermeléssel és szállítással összefüggő metánszivárgás miatt. A teljes LNG értéklánc magában foglalja még a fúrásból, a rétegrepesztésből, a csővezetékes szállításból, a cseppfolyósításból, a mélyhűtésből (-162°C-ra), a tengeri tankeres szállításból és az újragázosításból származó jelentős metán és szén-dioxid kibocsátásokat. Ahogy említettük, a teljes technológián belül a kitermelési és szállítási folyamat metán kibocsátása (vagy szakszóval, fugitív metán szivárgása) dominál, ami a szén-dioxidnál 80-szor erősebb hatású üvegházgáz, jellemzően 20 évig tartózkodik az atmoszférában erős felmelegítő potenciálja (GW20) pedig jelentősen hozzájárul az LNG teljes éghajlati hatásához.

Az eddigi tanulmányok kevésbé vették figyelembe a palagáz rétegrepesztéses kitermelésének metánszivárgását. A palagáz nem gyűlik össze ugyanis nagy mennyiségben mélyebben fekvő ún. geológiai csapdákban, mint a hagyományos földgáz, hanem porózus kőzetek mikrorepedéseiben, általában a felszínhez közelebb halmozódik fel, ahonnan rétegrepesztő folyadék besajtolásával lehet kitermelni. Ilyenkor azonban, Howart mérései és számításai szerint, a felfelé áramló metán 2,8-3,0%-a a kőzetrepedéseken át egyszerűen a légkörbe diffundál.

Az is új ismeret, hogy meglepetésre a modern, LNG üzemanyaggal hajtott tankerek ÜHG lábnyoma nagyobb, mint a régi dízel tankereké. A hajókazánok tökéletlen visszagázosított LNG égetése miatt, itt is jelentős mennyiségű metán távozik a légkörbe. A régi dízelhajtású tankerek kevésbé hatékonyak, viszont mivel az általuk kibocsátott ÜHG szén-dioxid, amely sokkal gyengébb éghajlat melegítő potenciállal bír, a nap végén ez utóbbiak klímalábnyoma sokkal kedvezőbb.

Valóban az életciklusra vetített ÜHG kibocsátás mindössze 35%-a keletkezik a földgáztüzelésű erőművekben. Viszont egyetlen más fosszilis energiahordozó esetén sem közelíti meg a 65%-ot a kitermelés és a szállítás együttes ÜHG kibocsátása. Ebből a szempontból a palagázból készült USA-ból Nyugat-Európába szállított LNG minden más fosszilis energiahordozónál szennyezőbb. Hát, még ha a szállítás messzebbre történik, vagy ha az LNG visszagázosítás után a gáz vezetékhálózaton továbbítva fűtésre használódik. Ebben az esetben az ÜHG mérleg még kedvezőtlenebb. 

A Howart tanulmány megkérdőjelezi a palagázból készült LNG „átmeneti üzemanyagként” a tiszta energia átmenetben való hasznosíthatóságát is, ami persze nem kérdőjelezi meg a vezetékes szállítású földgázét, hiszen itt alacsonyabbak a metánszivárgási értékek. Említettük az elején, hogy az EU Bizottságnak nincs fontosabb célja, még ebben az energiaválságos, háborús és kereskedelmi konfliktusoktól terhes időszakban sem, mint a zöldítés és az ÜHG kibocsátáscsökkentés fokozása. Az LNG-vel kapcsolatos új eredmények alapján azonban – kicsit sarkítva a dolgot - az EU jobban kímélné a klímát, ha az amerikai LNG helyett, az Európában kibányászott szenet használná energiatermelésre. Kíváncsiak vagyunk arra ezek után, hogy természetesen csakis klímavédelmi szempontból, nem lenne-e mégis jobb, ha az EU maradna az orosz vezetékes gáznál?

A szerző az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető elemzője. 

Nyitókép: BEN STANSALL / AFP