Nyolcvan éve nyújtotta be Nagy Imre, a Tildy-kormány kommunista belügyminisztere a németek kitelepítéséről szóló rendelettervezetet a minisztertanácsnak, amelyet egy történelmi jelentőségű vitát követően fogadtak el.
A sok lapító kommunistával ellentétben, jó keresztényként a saját életét kockáztatta az elesettekért.
Kezdjük ott, hogy Ungváry Krisztián könyveit faltam. Pénzt gyűjtöttünk neki, mert beperelte egy ügynök, akiről leírta, hogy ügynök volt.
Rákosi elvtársnak sem írtak ilyen nyálas, szervilis, dicsőítő verset a legsötétebb 50-es években.
A hazai gyeplabdázás a politikai rendszerek játékszereként sínylődött.
A párhuzamok kiáltóak: kvóták, társadalmi csoportok démonizálása.
Egymásba karoló munkásőr pár, Szamuely-t hallgató Lenin, ismét árverés lesz a szocreál alkotásaiból.
Magyar Péter árnyékában besomfordálna az Országgyűlésbe.
Válaszolt a komika „Bayer Zsoltnak és a hordának”.
A levelet 1968 áprilisában írta Kádár János pártvezetőnek a Szovjetunióba száműzött Rákosi Mátyás.
Az ÁVH-hoz bejáró Vásárhelyi Miklós és a konkrétan ÁVH-s Kanyó András után ő lett Mindszenty (naivan remélve) legismertebb „mítosz-rombolója”.
