Rákosi tehát Moszkvába távozott, annak reményében, hogy pár év múlva visszatérhet. Aztán 1956 októberében kitört a forradalom, Kádárék pedig Rákosi nyakába varrták azt is. Ennek jeleként 1957 májusában megfosztották a parlamenti mandátumától is. Rákosi Moszkvában várta a fejleményeket, az év novemberében aztán nem Nyugatra, hanem Keletre vitték, pontosabban a Moszkvától 1500 kilométerre fekvő Krasznodarba, ahol még „fogták a kezét”, hiszen jó körülmények között élhetett.
1962-ben Kirgizisztánba telepítették át a feleségével. Rákosi ekkor már levelekkel ostromolta a szovjet és a magyar állami vezetést, hazatérését szorgalmazta, amire volt is némi esély, hiszen az MSZMP Központi Bizottsága foglalkozott a kérelemmel. Feltételként kötötték ki Budapesten, hogy Rákosi távol tartja magát a közügyektől, elviseli a jó körülmények közötti házi őrizetet.
A volt pártvezető azonban mindezt nem fogadta el.
A most előkerült levelet Rákosi Mátyás 1968. április 6-án írta, valószínűleg a Gorkij területén fekvő Arzamaszból. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy tisztázza mondandóját, több helyen egyszerűen áthúzta azokat a szavakat, amelyeket nem tartott oda valónak. Feltűnő, hogy az írásban több helyesírási hibát is vétett, ami szintén a kapkodásra utal, ráadásul még Kádár nevét sem írta le helyesen.
A levél így hangzik (sic!): „Kedves Kadár Elvtárs! Ez év elején Aczél György és Sándor József elvtársak felszólitására