Nemcsak a cégek utáni jövedelmek, tehát például az osztalék, vagy a megtermelt vagyonuk után kellene többet fizetniük az embereknek, de a lakáskiadást is felforgatná a kiszivárgott tervezet. Minden jövedelem után súlyosan adózni kellene egy kormányváltás esetén.
A költségvetést biztosan megborítaná és valószínűleg még csak kézzelfogható árcsökkentést sem sikerülne elérni, ha elkezdene az ellenzéki párt játszani az ÁFA mértékekkel. A Tisza még a belsőbb körökből is kapott az ÁFA csökkentése miatt kritikát.
Akár másfél százalékos gazdasági visszaesést is hozhatna, ha jóval kevesebb pénzből fogyaszthatnának a magyar háztartások. Márpedig a fogyasztás a fő motorja jelenleg is a magyar gazdaságnak, nélküle már rég recesszióban lennénk, a kiszivárgott Tisza-adó ebben is negatív hatást jelentene. A több adó kevesebb elkölthető pénzt jelent.
A minimálbért keresők körében, ha most szimpatikusnak is tűnhet a magasabb keresetűek adóztatása, nem árt belegondolniuk, hogy alig pár év múlva már ők is fizethetik az emelt Tisza-adót. A minimálbéresek terhei is drasztikusan emelkedhetnek.
A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
A magyar miniszterelnök a konzervatív kommentátornak több olyan kijelentést is tett, amely lényegesen eltér a nyugati fősodortól.
Búcsút mondhatnánk az egykulcsos adórendszernek.
A szerdán kezdődő konklávén 133 bíboros választja meg az új katolikus egyházfőt szigorú titoktartás közepette. A folyamat hossza kiszámíthatatlan.
„Ne, ne, ne, add csak ide” – vette a lapot Orbán.
