„Édesapám élete arra tanít minket, hogy a küzdelem soha nem hiábavaló” – könyvben él tovább a Fradi-legenda Simon Tibor

„Egy normális világban ilyen soha nem történhetett volna meg.”

A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
Minél több ó- és újkori klasszikust olvas az ember, annál inkább erősödik benne a meggyőződés, hogy a Homo sapiens legmeghatározóbb művészeti, technológiai és filozófiai alkotásai mind az idő fogalma és jelentősége körül forognak. Elég csupán a neolitikum hatalmas sziklákból emelt csillagászati naptáraira, a mechanikus óra megjelenésének kultúraformáló jelentőségére vagy éppen az időutazásról fantáziáló sci-fi-szerzőkre gondolnunk. Hajlamos vagyok egyetérteni több, számomra meghatározó gondolkodó azon állításával, amely szerint a modernitás megértésének és problémáinak kulcsa is az általa bevezetett új időfelfogásban, a „rövidtávizmusban” keresendő.