Lengyelország Tusk alatt: intézményi átrendeződés, politikai viták, jogsértések vádja és uniós hallgatás
Nem egyszerű kormányváltás ment végbe.

A Magyar Nemzet összeállítása szerint a lengyel példa nem csupán belpolitikai kérdés, hanem európai szintű vitát is generál.

Egy hosszabb összeállítást közölt a Magyar Nemzet, melyben arra igyekezett rámutatni, hogy mennyire lehet „ragadós” idehaza a lengyel modell. A lap emlékeztett, hogy a 2023-as lengyel kormányváltás egy mélyreható politikai és intézményi átalakulást is magával hozott:
a Donald Tusk vezette kabinet hivatalba lépésével lezárult a Jog és Igazságosság (PiS) nyolcéves kormányzása, és egy új korszak kezdődött, amely már az első hónapokban komoly vitákat generált, ugyanakkor Brüsszel szemet hunyt ezek fölött.
Felidézték, hogy a legutóbbi lengyel választást bár a PiS nyerte meg, nem tudott kormányt alakítani, így az ellenzéki erők koalíciója került hatalomra. Donald Tusk kampányának központi ígérete az volt, hogy helyreállítja Lengyelország kapcsolatát az Európai Unióval, és felszabadítja a korábban visszatartott uniós forrásokat.

De az új PO-kormány lépései gyorsan kiterjedtek a közmédiára, az igazságszolgáltatásra és az államapparátusra is. A Tusk-kabinet a változtatásokat a „jogállamiság helyreállításával” indokolta, ellenzői azonban politikai indíttatású beavatkozásokról beszélnek.
Dornfeld László, az Alapjogokért Központ vezető elemzője a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy ez a folyamat messze túlmutat egy egyszerű kormányváltáson.
Komoly intézményi átalakulásnak lehettünk szemtanúi Lengyelországban Donald Tuskék hivatalba lépése óta. Ezen változások egy jó része – alkotmányozó többség híján – különféle jogi ügyeskedések útján történt meg”
– hívta fel a figyelmet az elemző.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem egyszerű kormányváltás ment végbe.

Dornfeld szerint a lengyel közmédia átalakítása különösen látványos volt. Mint fogalmazott, „a Jaruzelski-féle időszak óta nem láttunk hasonlót: élő adások megszakítása, erőszakos beavatkozások. Ez szimbolikus eseménnyé vált, amely jól mutatja, milyen módszerekkel zajlott az átalakítás”.
Tuskék a jogállamiság helyreállítását ígérték, ehhez képest jogi anarchiába sodorták az országot. Az úgynevezett neobírák fogalmának bevezetésével egész intézményeket delegitimáltak”
– szögezte le a vezető elemző.
Dornfeld László szerint ez nem pusztán elméleti kérdés. „Ha egy bírósági döntést a másik fél nem fogad el, és a hatóságok sem hajtják végre, az a jogbiztonság alapjait rendíti meg. Lengyelországban ez a helyzet tartóssá vált” – jegyezte meg.
Ezt is ajánljuk a témában
A Donald Tusk botrányos hatalomátvételét bemutató dokumentumfilm a kommunizmust idézi. Nem véletlenül. A lengyel miniszterelnök módszerei csúfot űznek a jogállamiságból.

Az összeállításban arra is kitértek, hogy a lengyel belpolitikai helyzetet tovább élezte, hogy több korábbi kormányzati szereplő is célkeresztbe került. A hatósági intézkedések, személycserék és vizsgálatok célja a lengyel jobboldal szerint nem más, mint
politikai leszámolás és intézményi tisztogatás.
A feszültség az államfő és a kormány között is kiéleződött, miközben egyes ellenzéki politikusok – köztük Marcin Romanowski volt miniszterhelyettes– ügyei szintén nemzetközi figyelmet kaptak.
Romanowski, aki 2024 decembere óta politikia menedékjoggal tartózkodik hazánkban, a Mandinernek elmondta,
nem szeretne különleges bánásmódot, csak tiszta bírósági eljárást.
Tuskék kormányzásának első évét pedig véleménye szerint a „jogállamiatlanság” jellemzi. A közmédiát „erőszakkal vették át”, és az ügyészség átvétele is törvénytelenül történt – sorolta tavaly év elején lapunknak adott interjújában a lengyel politikus.
Ezt is ajánljuk a témában
Lengyelországban nem lehet pártatlan és igazságos bírói eljárásra számítani – jelentette ki az egykori lengyel igazságügyi miniszterhelyettes.

A Magyar Nemzetnek Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója arra is rámutatott, hogy a lengyel folyamatok európai szinten is figyelmeztetőek.
A szakértő szerint az látszik, hogy Brüsszel elnézőbb azokkal a kormányokkal, amelyek ideológiailag közelebb állnak hozzá.
Ilyenkor inkább becsukja a szemét és a jogot politikai eszközként használja”
– húzta alá.
Kiszelly úgy fogalmazott: Brüsszel el szerette volna kerülni a blokkoló kisebbséget. „Ha Románia is átfordult volna 2024-ben, Magyarország, Ausztria, jövőre Franciaország és Olaszországban Meloni kormánya akár egy blokkoló kisebbség lehetett volna Brüsszel túlterjeszkedésével szemben.”
A szakértő hozzáfűzte, hogy
mindez egyértelmű nyomásgyakorlás a szuverenista politikát képviselő országokkal szemben.
A Magyar Nemzet cikke végén úgy összegzett, hogy a lengyel példa így nem csupán belpolitikai kérdés, hanem európai szintű vitát is generál. A legfontosabb kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon a lengyel folyamatok és a magyar választások után kialakuló hazai helyzet egyedi esetet jelentenek, vagy egy szélesebb európai tendencia előfutárai – tekintett előre a lap.
Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP