Nem szeretnék különleges bánásmódot, csak tiszta bírósági eljárást! – a hazánkban politikai menedékjoggal tartózkodó Marcin Romanowski a Mandinernek

Hogyan vélekedik a Tusk-kabinet eddigi munkásságáról? Mit érthet a miniszterelnök „harcoló demokrácia” alatt?

Ezt nemcsak mint korábbi ügyvéd és igazságügyi miniszter­helyettes mondom, hanem mint egyszerű lengyel állampolgár is. A törvénytelen fellépések sora egy héttel a kabinet beiktatása után elkezdődött, 2023. december 20-án erőszakkal átvették a közmédia vezetését. Már akkor látható volt: Donald Tuskéknak fontos, hogy megszerezzék a negyedik hatalmi ágnak tartott médiát, hogy elzárják az alternatív információforrásoktól a polgárokat, nehogy tájékozódhassanak a jogszerűtlen lépésekről. A kormánytól független ügyészség vizsgálódni kezdett, jómagam is feljelentést tettem, s megállapították, hogy az a jegyzői bejegyzés, amely a vezetőváltás alapját képezte, hamis volt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az ügyészséget szintén törvénytelenül vették át, s azóta is illegális a működése. Kiemelném, ha büntetést szabnának ki amiatt, hogy az állami intézmények alkotmányos működésébe ilyen erőszakosan beavatkoznak, annak a mértéke elérné az életfogytiglanit is.

A bíróságok kapcsán is konfliktusról hallani.
A bíróságok elnökeinek és elnökhelyetteseinek a hivatali idejét jogtalanul lerövidítették, és az érintettek helyére Adam Bodnar igazságügyi miniszter a saját megbízható embereit ültette, illetve ülteti. Ennek eredményeképp olyan osztályok jönnek létre, ahol „politikailag megbízható” bírók dolgoznak. Ezzel szemben mikor a PiS-kormány hatalomra került, bevezette, hogy az ügyeket sorsolás útján osszák szét. A mostani kabinet úgy alakította át a rendszert, hogy a politikai ügyek csak a szemükben megbízható bírákhoz kerülhessenek. Az imént említett esetekben egyébként az is közös, hogy ezekről mind az alkotmánybíróság, mind a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy törvényte­lenek. Csakhogy a határozatokat a kormány nem publikálja, a legfelsőbb bíróság ítéletei­ből is csak szemezget. A bírói tanács létét pedig teljes mértékben ignorálja – e szervezet feladata, hogy véleményezze a bírósági elnökök és a bírók jelölését.

Van olyan terület, amelyet meglátása szerint békén hagyott a kormány?
Az államfő intézményét a kormány vélhetően még azért fogadja el, mert abban bízik, hogy a jelöltje, Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester – Soros György hűséges neveltje – megnyeri a tavaszi választást, és akkor szabad kezet ad neki ebben a jogállamiságot nélkülöző államban. Ezért is kulcsfontosságú Lengyelországnak a május 18-ai választás. Ezzel együtt az elnök kegyelmi jogkörét már nem tartják tiszteletben. Két ellenzéki képviselőt, a korábbi belügyminiszter Mariusz Kamińskit és Maciej Wąsikot úgy tartóztattak le, ráadásul éppen a köztársasági elnöki palotában, hogy Andrzej Duda államfő kegyelmet adott nekik. A kegyelemről a házelnök és a varsói bíróság azt mondta, hogy érvénytelen, így tartóztathatták le a két kép­viselőt, hozzám hasonló módon törvénytelenül fosztották meg őket személyes szabadságuktól. Emlékezetes: Kamiński a fogva tartása alatt éhségsztrájkba kezdett, és elmondása szerint kimeríti a kínzás fogalmát, hogy annak ellenére kényszerétkeztetést rendeltek el nála, hogy Duda ismét kegyelmet adott nekik. Az ügyemhez kapcsolódóan is három személy tett feljelentést kínzás miatt, Michał Olszewski atya és két hivatalnok hölgy. Az emberi jogok biztosa, Marcin Wiącek is kimondta, hogy törvénytelen eljárásban és embertelen bánásmódban volt részük. Tizenöt órán keresztül folytatták az eljárást, az érintettek nem kaptak vizet sem, még az ügyvédhez való jogukat is megtagadták. A hölgyeknek férfi őrök jelenlétében kellett zuhanyozniuk és nyitott vécét használniuk.

Miként merültek fel az önnel szembeni vádak?
A vádak arra az időszakra vonatkoznak, mikor igazságügyi miniszterhelyettesként szolgáltam. Olyan dolgokért feleltem, mint a genderideológiával átitatott ügyek blokkolása a nemzetközi térben, felléptem a családon belüli erőszak ellen, a prevenció és az áldozatok segítése is hozzám tartozott. Az igazságügyi alap pénzeinek az elosztását is felügyeltem, amely az ittas vezetők büntetéséből befolyó összegekből bűncselekmények áldozatait segíti. Ezenkívül olyan kezdeményezéseket pártfogoltunk, amelyek az országban egyre inkább felerősödő keresztény- vagy nemzetellenes megmozdulások ellen léptek fel. 

Ennek lettem az egyik áldozata a munkatársaimmal együtt. Tizenegy vádpontot hoznak fel ellenem, mindegyik abszurd. Egy csoportja arról szól, hogy befolyásoltam volna a szervezeteknek kiírt pályázatok döntési mechanizmusát.

Nem tett ilyet?
De hisz az volt a feladatom, hogy döntsek a forrásokról! Egy fontos tényezőt figyelmen kívül akar hagyni az ügyészség, méghozzá azt, hogy ezeknél a pályázatoknál a bizottság csak javaslattételi joggal rendelkezik, amelynek nincs jogi kötőereje. A törvény engem hatalmazott fel, hogy egy személyben döntsek a forrásokról. Ebben áll ennek a vádnak az abszurditása. A legnagyobb összegű támogatást a Profeto Alapítvány kapta – amely alapvetően áldozatvédelemmel foglalkozik, és keresztény értékrendet képvisel –, mintegy 100 millió złotyt egy nagyberuházásra (megközelítőleg 8 milliárd forint – a szerk.). Az ügyészség azt kifogásolja, hogy a pályázati kiírásban megjelölt cél nem szerepelt szó szerint a pályázó szervezet alapító okiratában. Ilyen követelmény soha egyetlenegy kiírásban sem szerepelt. További érdekesség, hogy a most, a PO-kormány idején kiírt pályázat sem írta ezt elő. Tehát Adam Bodnar igazságügyi miniszterként másoknak engedélyezi azt, amiért főügyészként engem vádol, és huszonöt évre börtönbe akar küldeni. A médiában és egyes politikusoktól olyasfélét lehetett hallani, hogy anyagi haszonszerzéssel, korrupcióval is vádolnak. Csakhogy még ezekben az abszurd vádakban sincs szó korrupcióról vagy anyagi haszonszerzésről sem engem, sem a munkatársaimat illetően. Az egész politikai boszorkányüldözés azért folyik, mert nem azok a szervezetek részesültek támogatásban, amelyeknek a mostani kormány szerint kellett volna. Amikor 2024 júliusában, a letartóztatásomkor rákérdeztem, miként valósult meg a személyes haszonszerzés, azt a választ kaptam, hogy olyan egyesületeknek, alapítványoknak nyújtottam támogatást, amelyek osztják a világnézetemet; mindebben személyes elégtételt éreztem. A felsorolt vádakat az egyik volt munkatársam hazug vallomásaira és az általa titokban rögzített hangfelvételekre alapozták. Bár a baloldali mé­diumok az EP-kampány során előszeretettel idéztek ezekből a felvételekből, még ezek sem tartalmaznak semmi olyat, amivel az ügyészség vádol.

Mik a további vádak?
Az ügyészség azzal is vádol, hogy egy hónapig úgy dolgoztam, hogy nem volt rá felhatalmazásom. Szerintük a miniszternek új rendelkezést kellett volna kiadnia a státuszomról, nem pedig módosítania a korábbi rendelkezését. Tanítok jogi alapismereteket; ha egy elsőéves hallgató ilyet mondana nekem vizsgán, megbukna, hiszen egy rendelkezés megváltoztatásának és egy új kiadásának a jogi ereje azonos. Ebben az ügyben feljelentést tettem, mivel egyértelmű, hogy meghamisították a bizonyítékokat. De ami még az eddigieknél is abszurdabb, hogy a vád szerint azzal a céllal hoztam létre és működtettem bűnszervezetet, hogy olyan helyzetet teremtsek, amelyben a hatáskörömön kívül dolgozhatok. A lengyel jogban ráadásul nem létezik bűnszervezetben elkövetett hivatali bűncselekmény, hiszen egy hivatal nem bűncselekmény elkövetésére jön létre. Szeretem az abszurd humort, de ez túlmegy rajta. Továbbá azt is felhozták ellenem, hogy amikor az igazságügyi alap hozzám tartozott, akkor nem vontam ki magam a szakminisztérium alá tartozó, korábban általam irányított Igazságügyi Intézet három projektje elszámolásának a felügyeletéből. Ezzel a váddal az a gond, hogy a lengyel jogban nem létezik olyan aktus, hogy felügyeletből való kivonódás, így hivatali visszaélést sem tudtam elkövetni. A bírókra és az ügyészekre ellenben vonatkozik olyan követelmény, hogy vonják ki magukat egy ügyből, ha az eljárás során felmerül a pártatlanság sérelme. Amikor júliusban jogellenesen megfosztottak a szabadságomtól, kértem, hogy az illetékesek vonják ki magukat az ügyemből, de nem tették meg. Összegezve két célja volt annak, hogy megfogalmazták ellenem a vádpontokat: az egyik, hogy nagy médiavisszhangot adhassanak annak az állításnak, miszerint Zbigniew Ziobro minisztersége idején bűnszervezet működött a tárcánál, a másik pedig, hogy valahogy le tudjanak tartóztatni.

Mikor döntött úgy, hogy politikai menedékjogért folyamodik?
Lengyelországban jelenleg nem lehet pártatlan és igazságos bírói eljárásra számítani. Előbb említettem a politikai ügyekben eljáró bíróságok összetételének manipulálását. A Profeto-üggyel kapcsolatban érdemes megjegyezni: mielőtt az állampolgári jogok biztosa kijelentette, hogy jogsértés történt – a két hivatalnok hölgynek és Michał Olszewski atyának embertelen bánásmódban volt része, sérültek a jogaik és a személyi szabadságuk –, a bíróság kimondta, hogy nem történt jogsértés. A bíró nem fogadta be a Michał atya védői által benyújtott bizonyítékokat. Ha az ombudsman nem jött volna ki ezzel az állásfoglalással, akkor Adam Bodnar miniszter és főügyész a bíróságokat kihasználva a szőnyeg alá söpörte volna az ügyet. Az eset hűen tükrözi a lengyel állapotokat. Engem nem tartóztattak le, de fogva tartottak, és annak a körülményei is nemzetközi törvényekbe ütköztek. Amikor megtudtam, hogy az alsóház szavazott a mentelmi jogomról, rögtön jelentkeztem az ügyészségen, hogy kifejtsem az álláspontomat, de nem fogadtak. Ez egy pénteki napon történt. Hétfőn pedig azután, hogy továbbra sem akartak velem találkozni, egyszer csak maszkos alakok rontottak be a lakásomba, levetkőztettek, és kamerák előtt bilincsbe verve vittek el. Mindezt úgy, hogy tisztában voltak vele: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként mentelmi jogom van. És még mindig illetékesek azok az ügyészek az ügyemben, akiket kértem, hogy távolítsanak el. Azt a törvényt is megszegték velem szemben, hogy nem lehet kétszer ugyanabban az ügyben vádat emelni. Ráadásul az illegálisan működő államügyész hosszabbította meg a nyomozást, ő kérte a mentelmi jogom felfüggesztését a parlamenttől. Adam Bodnar nyilvánosan fenyegette meg a védőügyvédemet, hogy vizsgálatot indít abban a felsőoktatási intézményben, amelyben korábban rektor volt. Gyakorlatilag nem volt olyan hét, hogy ne történt volna valamilyen jogsértés az ügyemben. Miután novemberben ismét elrendelték a letartóztatásom, politikai menedékjogért folyamodtam Magyarországra, és decemberben meg is kaptam.

Andrzej Duda köztársasági elnök mit tud tenni hivatali ideje alatt a jogellenesnek tartott esetekkel szemben? Felmerülhet, hogy önt is kegyelemben részesíti?
Nem követtem el semmilyen bűncselekményt, nem szeretnék különleges bánásmódot, csak tiszta bírósági eljárást, ezt nyílt levélben is megírtam. Bár ezt Adam Bodnar garantálta nekem, nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Arra lenne szükség, hogy valóban működjön a jogállam: hirdessék ki az alkotmánybíróság határozatait, és helyezzék vissza hivatalukba a politikai alapon eltávolított bírókat és ügyészeket. Annak a káosznak, amit Tusk és Bodnar előidézett, a hétköznapi emberek isszák meg a levét.

A közvélemény miként vélekedik az eseményekről?
A lengyelekre nem jellemzők a tömegtüntetések, de a múlt évben voltak váratlanul nagy tömegeket megmozgató demonstrációk és tiltakozások. A legjelentősebb az az imamozgalom volt, amelyet a fogva tartott Michał Olszewski atyáért és a két hölgyért szerveztek. Ebben rengetegen részt vettek országszerte. A hatóságok úgy gondolták, hogy ezekkel az állampolgárokkal úgy bánhatnak, mint a lábtörlőjükkel, de tévedtek. Az ügyüket a konzervatív média is a felszínen tartotta. Nem véletlen, hogy a TV Republika és a wPolsce24 nézettsége meg­ugrott az utóbbi hónapokban, sokan támogatják is e csatornákat annak ellenére, hogy a hirdetőket folyamatosan fenyegetik. Azután, hogy belengették a PiS számára törvényben garantált támogatások blokkolását, a szimpatizánsok gyűjtésbe kezdtek. Tapasztalható egy erős társadalmi ellenállás.

Szóba került előbb az elnökválasztás. Mit vár tőle? Milyen fordulatot vehet a sorsa?
Nem az én sorsom számít. Nem szeretnék túlozni, nagy szavakat használni, de 

A kormány célja az, hogy az elnökválasztás megnyerésével legalizálja a rendszerét. Ha az államfőt is a Tusk vezette politikai közösség adná, akkor bármit megtehetnének. Ha még tágabbra nyitjuk a fókuszt, akkor kijelenthető, hogy ami Lengyelországban zajlik, az civilizációs harc. Szembe kell szállnunk az illegális migráción kívül a cenzúrával, az Európai Unió centralizációjával és azokkal az ideológiákkal is, amelyek a családunkat, a közösségeinket rombolják, mint a genderideológia, a szélsőséges klímaaktivizmus vagy a keresztényellenes megnyilvánulások. Az ellenzéki politikusok, például Zbigniew Ziobro közösségével szembeni boszorkányüldözés is azért zajlik, mert tudják, hogy ők hathatósan fel tudnának lépni mindezen jelenségek ellen.

A soros uniós elnökség tekintetében mit vár Donald Tusk kormányától?
Nekem már nincsenek elvárásaim ezzel a kormánnyal szemben, hiszen több mint egyéves regnálása alatt rossz tapasztalatokat szereztem. Az tény, hogy a biztonság mint érték – amely a lengyel soros elnökség fő témája is – kiemelten fontos azokban a nehéz időkben, amikor a keleti határainknál háború dúl. De ha követjük a lengyelországi fejleményeket, többek között a katonai reformokat, lesújtó, amit látunk. Felmerül a kérdés, hogy mi módon javasolhatnak bármit más országoknak, ha a saját problémáikkal nem tudnak megbirkózni.

Lát hasonlóságot Donald Tusk és Magyar Péter pártja között?
Amióta megérkeztem Budapestre, és beszélgetek az emberekkel, egyesektől azt hallom, belefáradtak a másfél évtizede fennálló Orbán-rendszerbe. Az emberek általánosságban szívesen hisznek a könnyű ellenzéki ígéreteknek. A 2023-as lengyelországi változás mögött hatalmas hazugság állt: a hatalomra kerülő Tusk-koalíció egyik érdemi ígéretét sem teljesítette, ahogy a korábbi balliberális kabinetek sem. A kormányváltást Brüsszel és Berlin idézte elő, ők erőltették rá a lengyelekre Tuskékat a leköszönő amerikai vezetéssel karöltve. Azóta az ország gazdasági helyzete egyre kétségbeejtőbb, az élelmiszerek és az energia ára emelkedik. Ezért részben az ideológiai alapú zöldpolitika a felelős: blokkolják a növekedést elősegítő fontos fejlesztéseket. Ezeket a lépéseket eredetileg Magyarországnak készítették elő arra az esetre, ha 2022-ben veszít a Fidesz. Így viszont Lengyelország lett a kísérleti terep, hogy miként lehet ezeket a módszereket bevezetni, alkalmazni egy olyan országban, mely alapvetően konzervatív értékeket vall, és fontosnak tartja a szuverenitását. 

és Magyarországon is tenni akarnak még egy próbát.

Az ön politikai menedékjoga diplomá­ciai bonyodalmat okozott Magyar­ország és Lengyelország között. Mindezek fényében hogy látja, mi lesz a több mint ezeréves lengyel–magyar barátság sorsa? Meddig tarthat a feszült helyzet?
Idén ünnepeljük Boleszláv nagyfejedelem megkoronázásának ezredik évfordulóját. Ennek 1001-ben kellett volna megtörténnie, ám a pápa végül a magyarok királyának küldte el a koronát, de nincs harag emiatt, már ebben a történetben is a két nép barátsága jelent meg. Komolyra fordítva a szót: 

A barátság több mint ezer éve tart, és fenn fog maradni, amíg világ a világ. E lépések miatt sok lengyel szégyenkezik, de nincs az a rossz, amiből ne fakadhatna jó. A lengyel társadalom konzervatív kemény magja mély szimpátiát érez most a magyarokkal. Ők körülbelül a társadalom egyharmadát teszik ki. Egy másik egyharmad, a középen állóké pedig látja, hogy milyen abszurd ezeknek a rövidgatyás kis­fiúknak a viselkedése. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a kormány szembemegy a lengyel érdekkel, a nemzettel. A két ország között mesterségesen gerjesztett krízis van, amit Brüsszelből szítanak.

Nyitókép: Ficsor Márton