A Donald Tusk botrányos hatalomátvételét bemutató dokumentumfilm a kommunizmust idézi. Nem véletlenül. A lengyel miniszterelnök módszerei csúfot űznek a jogállamiságból.
Október 27-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be Marcin Tulicki lengyel rendező Taking Over című dokumentumfilmjét, amely azt mutatja be, hogyan szállták meg illegálisan a közmédia székházát, majd dobták ki egyik pillanatról a másikra az ott dolgozó újságírókat Donald Tusk emberei 2023 decemberében, kormányra kerülése után.
A vetítést a rendező rövid köszöntője nyitotta, majd egy kerekasztal beszélgetéssel zárult, amelyen Gulyás Gergely miniszter és Zbigniew Ziobro korábbi lengyel igazságügyi miniszter vett részt.
Marcin Tulicki azzal kezdte, hogy a dokumentumfilm azért is jelent különösen sokat számára, mert nem csak elmesélője, de elszenvedője is volt a történteknek, mivel a hatalomátvétel idején az állami médiában dolgozott. Hozzátette, már a kezdetektől tudta, hogy filmet fog készíteni az eseményekből.
„Hiszen ezt a történetet gyakorlatilag az élet kezdte el megírni” – elevenítette fel, és később a filmben több olyan felvételt is láthatunk, amelyek a médiaközpont elleni támadás közben készültek.
Később, a Mandinernek adott interjúban beszélt arról, hogy személyesen is mennyire megviselték a történtek. A vetítés előtt azt kívánta magyar közönségnek, sose kelljen hasonlót átélniük, és az egyetlen ilyen tapasztalatuk a Taking Over című film megtekintése legyen. Figyelmeztetett, jól fontolja meg mindenki, kire szavaz, mert az emberek döntése határozza meg az ország jövőjét.
Ezt is ajánljuk a témában
A lengyel kormányváltást követően a közmédia vezetőinek leváltása újabb bohózatot produkált kedden: a köztévé két, egymást el nem ismerő felügyelőbizottsága két elnököt választott a média élére.
A bő egyórás dokumentumfilm – akárcsak a valódi események – a közmédia épületének erőszakos megszállásával kezdődik. 2023. december 20. Ez a dátum mindenkinek beleégett az emlékezetébe, aki ott volt, vagy csak külső szemlélőként figyelte, ahogy az új kormány emberei illegálisan behatolnak a közmédia épületébe. Délelőtt néhány perccel – amikor épp a híradó kezdődött volna – megszakították az adást, az újságírók belépőkártyáit érvénytelenítették, majd fizikai erőszakkal próbálták meg kitessékelni a dolgozókat az épületből.
Aki követte a 2023-as botrányos lengyel kormányváltás eseményeit, az hallott a közmédia elfoglalásáról, és az intézmény leépítéséről, csakúgy, mint a korábbi kormánypárti politikusok otthonaiban végzett házkutatásról és letartóztatásokról. Abban viszont sokaknak újdonságot tartogatott a film, hogy a decemberi támadást minden jel szerint már jóval előbb megtervezték, és a kormány emberei belső segítséggel jutottak be az épületbe, majd a vezérlőbe, és tudták megszakítani a tévéadást.
A jogellenes hatalomátvétel során egy éjszaka kihordták az épületből az állami televízió használatában lévő forgatási eszközöket: kamerákat, mikrofonokat, majd felszámolás alá vonták a közmédiát.
„Hogyan lehetséges, hogy egy felszámolás alatt álló tévécsatornánál új embereket vesznek fel, új műsorokat indítanak?”
– tette fel a kérdést egy riporter Daniel Gorgosz felszámolási biztosnak, amire nem érkezett válasz. A filmből az is kiderül, hogy az ezt követő időszakban rengeteg felvétel és dokumentum tűnt el az internetről, ami a narrátor szerint azt mutatja, hogy a hatalomnak valóban bőven van rejtegetni valója.
A média bevétele után az ügyészség következett. A Tusk vezette kormány sorra hozta meg a jogellenes intézkedéseket, távolíttatta el egyik napról a másikra a dolgozókat, Brüsszel pedig szándékosan úgy tett, mintha nem tudná, mi folyik Lengyelországban – hangzik el a dokumentumfilmben.
Ezután, amikor „már mindenki azt hitte, nincs lejjebb”, megindultak a letartóztatások és a házkutatások. Szokatlan szigorral, bilincsben vezették el az előző kormány minisztereit, mintegy erőt demonstrálva, azzal az üzenettel: ha ezekkel az emberekkel megtehetjük, bárkivel megtehetjük.
Brüsszel pedig továbbra is csak hallgatott.
„Lengyelország nem más, mint egy kísérleti terep Nyugat-Európa számára”
– nyilatkozta az egyik megszólaló.
Szalai Zoltán rögtön egy váratlan kérdést szegezett az egykori igazságügyi miniszternek, mégpedig, hogy bűnözőnek tartja-e magát. Ezt arra hivatkozva kérdezte, hogy a magyar ellenzéki média bírálta az MCC-t, amiért a Lengyelországban bírósági vizsgálat alatt álló minisztert fogadja vendégeként. Zbigniew Ziobrónál a lengyel rendőrség házkutatást is tartott, erőszakkal felfeszítették a lakása ajtaját, noha nem tanúsított ellenállást. Az egykori igazságügyi miniszter szerint a hatóságok szándékosan erőszakos eszközhöz nyúltak, aminek a megfélemlítés volt a célja.
Ziobro elmondta, az ellene felhozott vádak egyértelműen politikai indíttatásúak. A jelenlegi kormánynak szerinte azért van kifogása az Állami Alap eddigi felhasználási módja ellen, mert a Brüsszelnek tetsző liberális NGO-k helyett olyan konzervatív szervezeteket támogattak, amelyek addig nagyon kevés állami támogatásban részesültek, és „nagyszerű dolgokat hoztak létre” a kapott pénzből. Hozzátette, a Magyarországon menedékkérőként tartózkodó Marcin Romanowski is azért került célkeresztbe, mert a társadalmi segélyeket a katolikus, keresztény szervezeteknek adta, nem azoknak, akiket Tuskék akartak.
Marcin Romanowski menekültstátuszával kapcsolatban Gulyás Gergely elmondta: az, hogy valakinek jár-e a menekültstátusz, az egy egyértelmű, objektív dolog.
„Lengyelországban egyértelműen sérült a jogállamiság, és egyértelmű, hogy Romanowski politikai üldözés áldozata lett, így nem is kérdés, hogy Magyarország befogadja”
– vélekedett Gulyás, és felidézte, a magyar kormány már a 2015-ös migrációs válság kezdetén is tisztán fogalmazott azzal kapcsolatban, mi a különbség a gazdasági migránsok és a valódi menekültek között.
Ezt követően a jogállamiság kérdéskörét boncolgatták, amely mindkét politikus szerint valamennyire szubjektív, de vannak olyan objektív mutatók, amelyek szerint Tusk egyértelműen megszegte azt.
Itt szóba került a brüsszeli kettős mérce, ami a magyar miniszter szerint azzal magyarázható, hogy a jogállamiság megsértésének vádja az Európai Unió kezében egy politikai eszközzé vált, amelyet megfélemlítésből használnak azokkal szemben, akik nem támogatják a Brüsszelben dédelgetett Európai Egyesült Államok eszméjét.
„Brüsszelben jog és jogállam semmit nem jelent. Ott nyers hatalmi, politikai küzdelem zajlik. Aki nem ért velük egyet, az ellenség. A jog Brüsszelben, akárcsak a kommunistáknál, politikai eszköz, ezért lényegében bármit meg lehet csinálni. Ha valaki egyetért az uniós vezetéssel, minden eszközt megkap. Aki viszont nem, azzal szemben nyers politikai alapon bármilyen szankció kiszabható” – foglalta össze a Magyarország elleni nyomásgyakorlás lényegét.
Zbigniew Ziobro Donald Tuskkal kapcsolatban felidézett egy egyszerre érdekes és nyugtalanító jelenséget. Mégpedig azt, hogy a lengyel miniszterelnök sajátosan értelmezi a jogállamiság jelentését, és nem riad vissza attól, hogy ennek hangot is adjon.
„Tusk az unió részéről erősen támogatva van, de rendszeresen elszólja magát a jogállamiság kérdésében.
2023 decemberében például azt mondta a köztévé elleni támadás után: minden összhangban lesz a joggal, úgy, ahogy azt mi értelmezzük”
– idézte az egykori igazságügyi miniszter, majd felolvasott három későbbi, hasonló tartalmú kijelentést a miniszterelnöktől.
Ziobro egyúttal megjegyezte, hogy a lengyel politikában Tusk nem lesz sokáig tényező, az emberek ugyanis elég bölcsek ahhoz, hogy átlássák: nem az ő érdekeiket képviseli, és még csak meg sem próbálja betartani a választási ígéretei kilencven százalékát.
A filmmel kapcsolatban Gulyás Gergely elmondta: aki ezt látta, az egy pillanatig sem kérdőjelezi meg, hogy ami Lengyelországban történik, az a jogállam megcsúfolása. Párhuzamba állította a II. János Pál életéről szóló Karol – Az ember, aki pápa lett című filmmel, amelyben szerinte a kommunista hatalom visszaélései éppúgy jelennek meg, mint a Taking Over kamerákkal felvett, valódi jelenetei.
„Az az időszak tért vissza Lengyelországba, amiről annak idején azt gondoltuk, örökre magunk mögött hagytuk”
– foglalta össze.
Ziobro felidézte, Tuskék módszerei közül a legsokkolóbb és legszívbemarkolóbb az volt, ahogy a rendőrök a nőkkel bántak. „Teljesen megalázták őket” – mondta, majd megígérte, ha leváltják a kormányt, minden ilyen eset miatt felelősségre vonják az elkövetőket, és jogszerűen fognak eljárni mindenkivel szemben.
„Kellenek olyan filmek, dokumentumok, amik elérnek az emberekhez. Előbb vagy utóbb, de legkésőbb életünk végén mindannyiunknak el kell számolnunk a tetteinkkel. Azt kívánjuk Lengyelországnak, ahogy körülöttünk mindenkinek, hogy olyan kormányuk legyen, amely, ha a történelem ítélőszéke elé állítják, meg tud felelni a saját elveinek” – zárta le Gulyás Gergely.
A teljes dokumentumfilm angol felirattal itt tekinthető meg:
Nyitókép: MTI/Kocsis Zoltán
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Jelenleg három napja nincs államtitkári szakmai irányítása egyetlen minisztériumnak sem.
Gulyás Gergely szerint a luxizást kritizáló TISZA Párt képviselői nem vetik meg a luxust.
Valóban voltak ilyen rendszerek, de 36 éve azt hittük, hogy ezt végleg magunk mögött hagytuk.
„A táblázat, amit Magyar Péter a Facebook-oldalára kitett, csak megtévesztésre alkalmas” fogalmazott – a Fidesz frakcióvezetője.
Végtelenül tragikus, de valahol felemelő történetet mesél el a Netflix dokumentumfilmje.
Nagyon hamar tisztázta a helyzetet Gulyás Gergely.
A tiszaújvárosihoz hasonló üzemekben rendkívül összetett folyamatokat kell irányítás alatt tartani.
Ducsay Zsuzsanna neve a kinevezése ellenére még mindig ott szerepel a portál adatkezelési tájékoztatójában, mint adatvédelmi tisztviselő.
