Az ukrán gabona ügyében Csehország maradt a V4-ben egyedül, a magyar-lengyel tengely pedig Brüsszellel dacolva újból összeállt.
Bár a háború kapcsán alapjaiban eltérő felfogásunk éket vert a korábban betonstabil magyar-lengyel együttműködésbe, az ukrán gabonamizéria legalább ebből az egy szempontból pozitív fejleményeket hozott: mikor a háború elvi kérdései helyett a kőkemény valóság kerül terítékre, s Brüsszellel szemben kell fellépni, Magyarország és Lengyelország ismét egymásra talál.
Az ukrán gabonahelyzet súlyosságát múlt héten Nagy István agrárminiszter érzékeltette az Inforádióban: az Ukrajnában rekedt gabona fejlődő országokba szállítása érdekében az Európai Unió megnyitott egy szárazföldi szolidaritási folyosót és vámmentességet adott az ukrán gabonának – amely azonban az európai piacon rekedt, az ipar hatalmas mennyiségben elkezdte felvásárolni, és ellehetetlenítette az uniós szabályokat betartó, ezért jóval drágábban termelő közép-európai gazdákat.
Az agrárminiszter úgy fogalmazott, „feje tetejére állt az európai gabonapiac,
az addigi 130-140 ezer forintos tonnánkénti gabonaár ötven-hatvanezer forintra esett vissza”,
s „a saját termék nem kell senkinek, mert mindenki az olcsóból szeretne vásárolni és a lehető legnagyobb mennyiségben bespájzolni”.
Figyelmeztetett: a gabona csak a kezdet, ugyanez várható a csirkehús, méz, tojás ügyében is.
Miután hat közép-európai ország (Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Románia) közös brüsszeli fellépése nem vezetett eredményre, Lengyelország lépett először egyoldalúan gabonaügyben.
Négy intézkedést hoztak: június végéig mindenféle mezőgazdasági termék (tehát előrelátó módon nem csak a gabona) behozatalát megtiltották Ukrajnából, tonnánként 1400 złotyn (kb. 110 ezer forinton) rögzítették a gabona minimális árát, valamint műtrágyavásárlási támogatással és közös gabonabeszerzéssel segítik a gazdákat. Mindez az ukránok számára is váratlanul történt: Robert Telus lengyel agrárminiszter április elején még Mikola Szolszkij ukrán agrárminiszterrel tárgyalt az ügyről, megállapodásukat múlt héten tervezték aláírni, Lengyelország azonban ezt a megállapodást elhalasztotta, helyette pedig Ukrajna nagy bánatára egyoldalúan lépett.
Ukrajna elítélte a lépést, az agrárminisztérium úgy fogalmazott, „sajnáljuk lengyel kollégáink azon döntését, hogy időlegesen korlátozzák az ukrán mezőgazdasági termékek exportját Lengyelországba és azon keresztül (ideértve a tranzitot is)”.
Magyarország a saját gabonaimport-tilalmát már a lengyel döntésre alapozva hozta meg, minket követtek a szlovákok, de ugyanerre készül Románia és Bulgária is.
Gabonaügyben épp úgy mennek a dolgok, mint a régi szép visegrádi időkben – nem véletlenül fogalmazott a Corriere della Sera úgy, hogy „a mezőgazdasági bojkott keleti színén (ezzel a szerző Angelo Branduardi legendás albumára, az Alla fiera dell’estre játszik rá – a szerk.) lassan-lassan mindenki felsorakozik, ez a visegrádi csoport szigorú arccal”. A lap némi szarkazmussal ír a lengyel fellépésről: „Szép dolog a szolidaritás, szép dolog, hogy alig tíz nappal ezelőtt Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt hősként fogadták Varsóban,
szép dolog, hogy Lengyelország az oroszellenes ügy legbátrabb támogatója, de az első a nemzeti érdek”.
Megemlítik: a lengyel miniszter a lengyel gazdaság védelméről beszél, tehát lényegében úgy látja, „Kijevért éhezni? Kösz, nem.”
A Magyarországnál messze jobban szervezett, erősebb agrárszektorral bíró Lengyelországban az ukrán gabonadömping ellen igencsak ütőképesen lépnek fel a gazdák. „Az egyes gazdák elkezdtek blokád alá vonni terminálokat és vonat-összeköttetéseket. Tüntettek. Nagyon közel voltunk az eszkalációhoz” – mondta a Politicónak az ügyről Andrzej Sadoś lengyel EU-nagykövet, aki hozzátette: Lengyelország továbbra is örömmel támogatja Ukrajnát élelmiszereinek megvásárlásával, de „ennek ára nem lehet lengyel gazdák millióinak csődje”. Ezért rendszerszintű megoldásra van szükség – például arra, hogy az ukrán gabonát importálóknak bizonyítaniuk kelljen, hogy beszerzett termékeik 24 órán belül megérkeztek a továbbszállítás kiindulópontjául szolgáló tranzitkikötőbe.
Lengyelország (és Szlovákia) számára a kérdés természetesen politikai is, hiszen ősszel mindkét ország választásokra készül, és egyáltalán nem közömbös, melyik párt fogja elnyerni a gazdák szavazatait.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly ősszel a Keleti Gazdasági Fórumon a Törökország közvetítésével tető alá hozott gabonakiviteli egyezményről beszélve már kifejtette: „Mindent megtettünk, hogy ki lehessen vinni az ukrán gabonát. Eredmény: a sok gabona nem a fejlődő országok felé vette az irányt, hanem az Európai Unióba”. Ekkoriban Vaszilij Nebenzja orosz ENSZ-nagykövet is arról beszélt, országa kiléphet az egyezményből. Az orosz sajtó ebben az időszakban rendszeresen közölte azt a tényt, hogy az augusztus elejétől szeptember elejéig Ukrajna kikötőit elhagyó 88 teherhajóból 65 Nyugatra és NATO-országokba távozott.
(Apró orosz csúsztatás lehet ebben a kontextusban „NATO-országokról” beszélni, ugyanis a hajók körülbelül egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban indultak EU-tagállamok, Törökország és a fejlődő országok felé. Törökországról nem tudni, hogy célország volt, vagy tranzitország – és ha utóbbi, akkor Nyugatra vagy a globális Délre küldte-e tovább a gabonát.)
Az ügy izgalmas fordulata, hogy a V4-es egység megbontójának az elmúlt években Magyarországra jutó szerepét most Csehország játssza, nem is kifejezetten elegánsan: Zdeněk Nekula cseh agrárminiszter az eAgri cseh mezőgazdasági szaklapnak árulta el, hogy
az (egyébként lengyel) Janusz Wojciechowski európai agrárbiztosnál, aki „egyértelműen megerősítette, hogy ezek az egyoldalú intézkedések elfogadhatatlanok”. A korábban a többi öt országgal közösen fellépő cseh miniszter – akinek országában nem lesznek választások egyhamar, ugyanakkor Ukrajna támogatottsága kiugró – úgy látja, „az egyes országok exportjának egyoldalú betiltása semmit nem old meg”.
Az Európai Bizottság szóvivője a Politicónak adott reakciójában hangsúlyozta, „jelenleg még túl korai” a lengyel, magyar és szlovák lépésekkel kapcsolatban konkrét választ adni, de hozzátette: „a kereskedelempolitika az EU kizárólagos kompetenciájába tartozik, ezért az egyoldalú lépések elfogadhatatlanok”. A konkrét lépések frontján egyelőre csak annyi történt, hogy a Bizottság magyarázatot kért az ügyben Magyarországtól és Lengyelországtól – azaz a két ország hosszú idő után egy brüsszeli vitában ismét közösen fog fellépni.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Lengyelországban nem lehet pártatlan és igazságos bírói eljárásra számítani – jelentette ki a Mandinernek Marcin Romanowski egykori lengyel igazságügyi miniszterhelyettes, aki december óta politikai menedékjoggal tartózkodik Magyarországon. A politikust a lengyel jogállam helyzetéről, az őt érő vádakról és a közelgő elnökválasztásról is kérdeztük.
Európában ha valaki „jó ember” akar maradni, lassan három éve nem beszélhet másról, mint Oroszország döntő vereségéről és az Ukrajna melletti kiállásról, a megértés és a valódi megoldáskeresés bármiféle igénye nélkül.
Egy világ omlott össze a belga politikusban.
Az EU külügyi főképviselője már azt is kifejtette, szerinte miben van igaza Trumpnak.
Új prioritásokról esett szó Strasbourgban.
Az Európai Néppárt elnökének burkolt üzenete hemzseg a hazugságoktól.
Elképzelhetetlen, hogy ne nyerjük meg az Erasmus-pert – mondja Merkely Béla. Egészségügyi válsághelyzet van-e Magyarországon? Milyen hatásai vannak a hálapénzreformnak? Sikerült-e a bérrendezéssel megállítani az orvoselvándorlást? Interjú a Semmelweis Egyetem rektorával.
Az orvoselvándorlás, a szakemberhiány Nyugat-Európában sem ismeretlen probléma, sőt – ez derült ki Merkely Béla lapunknak adott interjújából. A tapasztalatokra ráerősítenek az OECD számai is. Úgy tűnik, az egész kontinens küzd a jelenséggel. A kisebb országokban a megoldás kulcsa a jól működő orvosképzés és a pályakezdők itthon tartása lehet.
