Bár Renault-logót nem, sok mást láthatunk ebben az izgalmasan csoportosított válogatásban, amely elsősorban a művész által alapított budapesti Vasarely-gyűjteményre épít, kiegészítve a pécsi JPM Vasarely Múzeumból, magángyűjtőktől és az aix-en-provence-i Fondation Vasarelytől kapott munkákkal. Az öt szekció nem pusztán a kronológiára épít, hanem hangsúlyosabban a bejárt alkotói ívre a korai művektől az op-art megszületésén át „a művészet mindenkié” gondolat szilárd belső meggyőződéssé válásáig. A két kurátor, Pócs Veronika, a Vasarely Múzeum Budapest és Zombori Mónika, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteményének muzeológusa igazán kiváló munkát végzett a figyelem fenntartásában. Különösen érdekes az utolsó, Művészet mindenkinek című egység, benne a Vasarely számára oly fontos multiplikák és a színes város ideájának megvalósított példáival. Utóbbiról maga Vasarely így írt itthon először 1983-ban megjelent kötetében: „Boldogító színes városok fölépítésénél nincs a szememben előbbre való dolog”.
És ha valakinek nem lenne elég a 140 műalkotást, dokumentumokat, fotókat felvonultató szépművészetibeli életmű-kiállítás, bátran árnyalhatja a látottakat a Magyar Nemzeti Galéria kapcsolódó kamaratárlatán (Kinetikus víziók – Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban) vagy a városligeti Neo Kortárs Művészeti Térben (Vasarely Don’t Go Home), ahol Petrányi Zsolt kurátor annak vizsgálatára tett kísérletet, hogy miként hatott Vasarely a magyar művészetre. A három esemény ráadásul kedvezményes árú közös belépővel is látogatható.
Vasarely 120. Szépművészeti Múzeum, megtekinthető augusztus 16-áig.