Hont András viszont nem bírja
Merthogy ezzel a Pankotai- üggyel „egy kicsit eltávolodtunk volna a pedagógusbérektől meg a tanárok munkakörülményeitől”, írta a publicista, rámutatva arra is, hogy „amennyiben az Ügy lenne a fontos, akkor aprólékos exegézis és fölényeskedő kioktatás helyett »Je suis kukás« kitűzővel nem megyek be egy ideig tanítani, és erre szólítom föl a többi tanárt is, a szülők kénytelenek lesznek otthon maradni, és leáll a gazdaság, de előtte azért még emelnek a béreken. Ez ilyen k*rva egyszerű. De valójában az ügy annyi, hogy az egyik fél büszkén hirdetheti maga különb voltát, hogy ő a szépség meg a jóság letéteményese, mert a másik milyen ocsmány, mocskos szájú dekadens.”
Korábban beszámoltunk róla , hogy a tanártüntetésnek induló, aztán baloldali tüntetéssé váló október 23-ai megmozdulás során egy pécsi végzős gimnazista, Pankotai Lili egy slam poetry-re emlékeztető „művet" adott elő. Olyan magvas gondolatokkal tűzdelte az előadását, mint: „a faszomat bele az ideológiákba" vagy „azt hiszed ki tudod törölni a gondolkodást? A faszt!".
Egy kicsit elcsúszott a hangsúly
Rácz András Oroszország-szakértő bár nem szokott belpolitikával foglalkozni, de most állítása szerint nem mehetett el szó nélkül a Pankotai-beszéd mellett. „Általában nem szoktam belpolitizálni, mert van elég dolgom a háborúval, szóval ez most itt a kivétel. (…) Aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) a véleménye miatt, a »példás megbüntetést«, kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember. Akkor is, ha a kormánymédiában dolgozik, és utasításra teszi. Ha pedig nem, akkor főleg. Aki nem képes felismerni a költészetet – mert bizony, a slam poetry is költészet –, az ráadásul még hülye is. Aki a stíluson háborodik fel látványosan ahelyett, hogy a tartalommal foglalkozna, és ezzel próbálja elterelni a vitát a lényegről (= az oktatás helyzete), az pedig a társadalmat és az oktatás javításáért tenni próbálókat nézi hülyének. Aki pedig ennek a verbális szennyáradatnak az elszabadításával reménykedik elrettenteni a fiatalokat attól, hogy kiálljanak saját magukért, a tanáraikért és a jövőjükért... nos, az túlságosan régen volt fiatal” – fogalmazott bejegyzésében, kiemelve:
„egyébként meg az eszem megáll, de tényleg.... Mintha nem lenne nagyobb bajunk annál, mint hogy egy tinédzser csúnyán beszél.”
Nem olyan régen szabadultam a közoktatásból. Pontosan tudom, mit termel ez a rendszer: üres lelkekhez lazán kapcsolódó üres fejeket, amiken naplóval bizonyíthatóan átfolyt egyszer a tanterv szerinti tudás, szépség, ismeret, de esélye sem volt bennük megragadni. Mindenki, akiből nem ilyen ember lesz, az nem az oktatási rendszer miatt, hanem annak ellenére válik ennél jobbá.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd