Győzelem: a magyarbarát muzeológusnak adott igazat a pozsonyi bíróság

(nyitóportré: Földházi Árpád / Mandiner)

2018 telén egy Zuzana Falathova nevű, húszas éveiben járó muzeológus nagy port felvert interjút adott a Magyar Hírlapnak, amelyben kifejtette: bár sokáig hatása alatt állt, mint minden szlovák, a szlovákiai történelemszemléletnek, azonban fokozatosan ráeszmélt ennek hazugságaira, ahogyan szembesült a magyarokat érintő második világháború utáni kitelepítésekkel, illetve ennek elhallgatásával a szlovák köztudatban. Majd fokozatosan ráébredt rá saját magyar gyökereire, elkezdett magyarul tanulni, és elkezdte hangosan képviselni az igazságot. Az interjút követően először halálos fenyegetéseket kapott – például:

–, munkatársai elfordultak tőle, közmegbecsült kurátorból páriává vált, végül némi megalázó huzavona után elérték, hogy távozzon (durva nyomás alá helyezték, hogy vagy önként távozik, vagy elbocsátják – erről a Mandinernek is beszélt még bő két évvel ezelőtt).

Azonban Falathová ügyvédjével, Nagy Dáviddal perre ment, és ízekre szedték a meghallgatásokon a múzeum képviselőinek érvelését, miszerint puszta átszervezés miatt szűnt volna meg a muzeológus pozíciója, nincs itt semmi látnivaló – s úgy tűnik, ennek meg is lett az eredménye: első fokon megnyerték a két per egyikét, így a bíróság kimondta, Falathová elbocsátása jogtalan volt.

Ez már nem Malina Hedvig kora

Ha jogerőre emelkedik az ítélet, az precedensértékű lehet, és talán többen mernek majd jogorvoslatért a bírósághoz fordulni, hiszen ez azt üzeni a szlovákiai magyarságnak, hogy „ez már nem a Malina Hedvig-ügy Szlovákiája” – fogalmaz Nagy Dávid megkeresésünkre.

Mint a tárgyalásról elmondja, ez az egyik, a munkaügyi per volt, amelynek kapcsán sokszor elmondta, ha ezt sikerül megnyerni, van esély a másik – formailag szintén munkaügyi, valójában diszkriminációs – pernél is a győzelemre. Ebben az eljárásban a bíróság azt vizsgálta, jogszerű volt-e Falathová elbocsátása vagy sem – és úgy találta, nem. A valós okot, vagyis a mélyhivatalos szlovák történelemszemlélettel való szembehelyezkedését és az igazgató véleményszabadsághoz való hozzáállását egy másik eljárásban tárgyalják.

– ismerteti a helyzetet az ügyvéd. Nagy kiemeli: jogszerűtlen, tehát érvénytelen, ami azt jelenti, hogy így ügyfele munkaviszonya sem szűnt meg hivatalosan, sőt, a mai napig tart, de hogy ez praktikusan mivel jár, majd a másodfokú döntés után lesz érdekes.

Az indoklás annál tisztább: a múzeum az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy tényleg lett volna valódi szerkezeti átalakítás, amivel utólag indokolta Falathová elbocsátását, sőt: éppen az ellenkezője történt, hiszen utóbb a bíróságon azt mondták, azért szűnt meg a fiatal hölgy pozíciója, hogy helyette, aki kurátorként dolgozott, egy restaurátort fognak felvenni, ami nem, hogy nem történt meg, de a korábbi négy helyett később már csak három restaurátor dolgozott a múzeumban.

A bíró arra is kitért, hogy mindezt egyébként alátámasztották a Falathováék által benyújtott hanganyagok is, ahol konkrétan elhangzott, hogy a Magyar Hírlapnak adott korábbi interjújával összefüggésben akarták felmondásra kényszeríteni.

„Az igazságomban sosem kételkedtem”

Falathová lapunknak kifejtette, természetesen örül, hogy megnyerték a pert, és az igazságáról egy pillanatra sem voltak kétségei. „Vegyes érzelmekkel indultam a tárgyalásra, mivel itt Felvidéken sajnos nem mindig tipikus, hogy az igazság mellett teszik le a voksukat a bíróságok. De a tény az tény,

és nem a szervezeti átalakítások miatt”.

Hozzátette: „Ez a győzelem nem csak az én és ügyvédem győzelme, hanem az egész magyarságé, akik remélhetőleg főleg az elszakított részeken erőt meríthetnek harcuk folytatásához…soha semmi jogunkról nem szabad lemondani. Ez a győzelem nem végleges, mivel a jövőben egy újabb perre kerül sor, melyben azt akarjuk bizonyítani, hogy egyértelmű, nemzeti megkülönböztetés – diszkrimináció történt személyem ellen – a magyarok ellen” – fogalmazott a muzeológus.

Azt Nagy viszont kiemeli: bár nem látja, hogy szakmai szempontból egy ennyire tiszta helyzetben mibe kapaszkodhatna a másik fél, de elméletileg joga van fellebbezni a múzeum képviselőinek is, és akkor másodfokon folytatják a kerületi bíróságon – egyébként ennek a pernek a kimenetele mindenképpen hatással lesz a másikra, ahol az igazgató és az intézmény diszkriminatív hozzáállása a téma.