Oroszország háborús agresszor, pont

2022. február 24. 8:49

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Mi, magyarok pontosan tudjuk, milyen az és mivel jár, ha a mindenkori orosz impérium háborúba és területi terjeszkedésbe kezd a térségünkben.

Ukrajna egy a nemzetközi közösség és a nemzetközi jog által elismert, szuverén állam. Szuverén államként joga van megvédeni saját határait.

Ukrajnát Oroszország közel egy évtizede kóstolgatja – mit kóstolgatja, nagyokat falatoz belőle. Egyoldalú akciókkal einstandolta a Krímet, egyoldalú akciókkal, más módszerekkel bábköztársaságokat hozott létre és tart életben Ukrajna legkeletibb csücskében.

Innen nézve Ukrajna ellen évek óta zajlik a háború.

Ukrajna az oroszok által már rég meg van támadva.

Az elmúlt két nap eseményei csak egy újabb, nagy lépcsőfokot jelentettek az Ukrajnával szembeni orosz agresszióban, az i-re a pontot pedig a csütörtök hajnali orosz támadás tette fel.

A különböző posztmodern viaskodások után klasszikus háború vette kezdetét.

Azoknak lett igaza, akik már régóta a háborús veszélyre figyelmeztettek. És azok tévedtek, akik rötyögve, ironizálva hessentették el az orosz agresszió lehetőségét.

Tisztességesebb időkben – az emberi történelem legnagyobb részében – a támadó fél mindig megpróbált valami hihető és minimálisan fajsúlyos casus bellibe kapaszkodni, hogy megindokolja egy háború megindítását. 1939-ben, lengyel agresszió hiányában még a hitleri Németország is összeeszkábált egy gleiwitzi incidenst, hogy próbáljon mire hivatkozni. Meg is lett az eredménye.

Azt viszont nem mondhatni, hogy Putyinék a casus belli kapcsán nagyon megerőltették volna magukat. Éjjel Putyin annyit tudott mondani, hogy a céljuk a donyeci medence népének megvédése, ami szavai szerint „bántalmazást” és „népirtást” szenvedett el a „kijevi rezsimtől”, és egyébként „nácimentesítenének” Ukrajnában.

Hagyjuk a ködösítést: ami történik, igazi, old school, színtiszta agresszió, egy nagyobb hatalom megtámad egy kisebb, vele konfliktusba kerülő szomszédot. Mert úgy döntött. Mert csak. Pont.

Putyin soha nem rejtette véka alá, hogy a legnagyobb tragédiának tartja a Szovjetunió szétesését,

az akkor épp kommunista színekbe öltözött orosz impérium felbomlását a kilencvenes évek elején. Nem rejtette véka alá azt se, hogy nem csak a Szovjetunió egykori területét szeretné befolyása alá vonni, amennyire csak lehet, hanem annak szomszédos régióit is.

Beleértve Közép-Európát is. És ezzel beleértve a mi saját hazánkat, Magyarországot is. Függetlenül attól, hogy ezen szabad, szuverén országoknak, vezetőiknek és népeiknek mi az akaratuk.

Senkinek ne legyen semmilyen kétsége: Putyin a mindenkori orosz imperializmus mai képviselője, aki nyíltan a régi impérium lehető legnagyobb mértékű visszaállítására törekszik – akár egy szomszéd lassú, fokozatos beolvasztásával (Belarusz), akár fedett eszközökkel való bomlasztásával, szabotálásával (balti országok), akár a nyílt, jóízű területi harapdálással, falatozással (Ukrajna). A Kaukázus térségéről nem is beszélve.

A mindenkori orosz impérium katonai terjeszkedése nekünk, magyaroknak a történelem során csak háborút, harcot, szenvedést, jogfosztást, vagyonvesztést, kettétört egyéni és családi sorsokat, magyar emberek tömegeinek halálát jelentette.

Legutóbb közel fél évszázadra kebelezett be minket az orosz impérium,

megfosztva minket saját, szuverén államiságunktól, megfosztva saját hagyományainktól és örökségünktől, megfosztva saját, szabad, autonóm egyéni, közösségi és nemzeti mozgásterünktől.

1849.

1945.

1956.

E három dátumra emlékezzünk, amikor azt halljuk, hogy az orosz impérium háborút indít a szomszédságunkban.

És fejezzük ki szolidaritásunkat mindazokkal – ukrán és orosz emberekkel egyaránt –, akik most egy egyre féktelenebbül vezetett birodalom agressziójának áldozataivá válhatnak.

Összesen 426 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Annyira agresszorok, mint a Rongyos Gárda volt.

Az orosz beavatkozás célja, hogy Ukrajnát elvágja a NATO-tól. Ezért
támadja a katonai célpontokat és a reptereket. Mindannyiunk érdeke
az, hogy a NATO ne vonódjon be tevőlegesen ebbe a konfliktusba, ezért
a beavatkozásnak ez a módja, ha lehet ilyenkor ilyet mondani:
kíméletes.

Gellért időhorizontja kissé lyukacsos.

Ezzel így nem értek egyet Gellért. Az sajnos igaz, egyáltalán nem gondoltam, hogy Putyin háborút indít. Ezzel alighanem megváltozik a világháború utáni világrend és ennek nem tudjuk, milyen következményei lesznek ránk nézve. Nagyon súlyos az ügy, mert az energia-ellátásunkban ki vagyunk szolgáltatva az oroszoknak.

Ugyanakkor óriási tévedés összemosni a keleti pravoszláv orosz birodalmat a kommunista birodalommal. Egészen mások voltak a két birodalom céljai, motivációi és a hatalomgyakorlás módja. A veszélyességük összemérhetetlen. 1849-ben a kedves Habsburg sógorok hívták be az oroszokat, nem maguktól jöttek.

Úgy tűnik, nagy hiba volt leválasztani Oroszországról a kelet-európai pravoszláv, ilyen-olyan jelzőjű oroszok által lakott területeket. Egy kommunista diktatúra és egy életképtelen állam lett belőlük. A komcsi diktátor most önként tér vissza Oroszországhoz, hogy a népe el ne zavarja, az oligarchák náci-sovinisztára hergelt állama pedig totális zsákutcába jutott és bizony ők hergelték folyamatosan az oroszokat - nem úgy volt az, ahogy Gellért írja.

Az az öröm, hogy köztünk és az oroszok között van egy átmeneti régió, hamis illúziónak bizonyult. Nem most, hanem az elmúlt húsz évben, legkésőbb a kárpátaljai magyarok jogainak elvételekor. Imádkozzunk, hogy csupán annyi történjen, hogy az orosz birodalom visszatér a határainkhoz, mert azt még el tudjuk viselni. 'Ukrajnáért' egy könnycseppet sem hullajtsunk, nemhogy vércseppet!

Túl egyoldalú ez az írás.
Ányaltabb megközelítésre van szükség.

Például elsőre is meghökkentő, hogy az írásban egy betű erejéig sem kerül enlítésre egy másik imperializmus: az USÁ-é. Hogy lehet ezt a konfliktust e nélkül megkísérelbi értelmezni? Ez nonszensz.

Én egyáltalán nem vagyok imádattal Oroszország felé, DE - akkor most téged idézve - NEM VAGYOK IMÁDATTAL AZ USA FELÉ SEM...

Sokkal árnyaltabb a kép.
Pl volt egy ígéret, hogy a NATO nem terjeszkedik No határainál tovább......
Aztán jött a Majdan amerikai befolyással és amerikai ukrán kormánnyal.......
Ezek is fontosak és számítanak.
Az oroszok nem telepítettek rakétákat az USA határaihoz.
Mindezekkel együtt még többet tárgyalni kellett volna.

Mert képtelenség tovább mennie.
1. Gazdadágilag belerokkanna.
2. Ukrajna után már a NATO van, és az nukleáris holokausztot jelentene.

Sajnos nincs leírva. Köztudott a szóbeli megállapodás. Az ukránok a minszki egyezményt rúgták fel.
Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a mai háború egy hosszú folyamat eredménye, amiért az usa-t is lehet hibáztatni, sőt az EU-t is.
Az EU most mint egy béna kacsa néz ki a fejéből, az USA Európába teleportálta a háborút és röhög a markába. Nekik jó lesz, kielégítik a fegyvergyártók elvárásait és szállíthatnak Európába palagázt.
Senki ne gondolja, hogy gazdasági érdekérvényesítés szándéka nincs a háttérben.

Tévedsz! Senki nem háborús uszító.
Viszont nem csak a mai napból indulunk ki, hanem megnézzük a több évtizedes folyamatot, ami ide vezetett.
Kimondod, hogy az USA IS hibás?

Ez szerintem egy rossz cikk. Nem öröm, ami történt, de az ukránok és a Nyugat vállvetve megdolgoztak érte. Ezt lehet kihagyni, de akkor az egész cikk HITELTELENNÉ válik.

Nyilván a NYUGAT oldalán van a helyünk, de lehetőleg utolsóként a sorban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés