Aki a nyelvet uralja, a közgondolkodást is uralja.
Aprócska hírként bukkant fel, hogy Berlin és München tömegközlekedési vállalatai száműzik tájékoztató anyagaikból a Schwarzfahren (feketén utazni) kifejezést. Mindezt elővigyázatosságból, nehogy a rasszizmus vádját vonják magukra. Lehetne nevetni a menetrendszerűen érkező, újabb igazodási kényszeren, csak már nem ez az első eset, hogy Európa nyugati felén szemérmetlenül túltolják a PC-t.
Többször értekeztem róla, hogy a tengerentúlról begyűrűző társadalommérnökösködő trendek (legyen szó a safe space-ek világáról, az LMBTQ-lobbiról, a BLM-ről) egyik közös törekvése a nyelv uralása.
Aki a nyelvet formálja, a gondolkodásra is hat, szavaink, kifejezésmódunk, nyelvi reprezentációnk az identitásunkat, szemléletmódunkat tükrözik. Kifejezések tabusítása, helyettesítése, finomhangolása
A közbeszéd kilúgozásába illeszkedik a korábbi filmes vagy irodalmi klasszikusok (Elfújta a szél, Tíz kicsi néger, stb.) átírása vagy egyenesen száműzése, a haladár egyetemeken bizonyos, triggerelőnek nyilvánított kifejezések tiltólistára helyezése (tulajdonképpen a közbeszéd átkódolása) vagy a nemi egyenjogúság erőltetett nyelvi letükrözése is.
Hazai fronton ugyanezt a sort folytatja Dobrev Klára a felvidéki magyarságot megalázó bratislavázással, a tradicionális családfogalmat önkényesen kitágító „szivárványcsalád” kifejezés vagy a Patent Egyesület kampánya, amelyben az abortusz kapcsán szorgalmazták hagyományos kifejezések elhagyását, helyettesítést. Emlékezetes, az „anya, apa és szülő” kifejezések helyett „terhes nő és terhes nő partnere” szavakat javasolták az empatikusság jegyében.
Ez utóbbi, tragikomikus küszködés már-már önmaguk paródiájában fordítja át a nyelvformáló törekvéseket, és talán mindennél jobban mutatja e trendek erőltetettségét, mesterkéltségét, valóságtól elrugaszkodottságát. Ugyanígy a Schwarzfahren pánikszerű eltörlése sem fogja megszüntetni a bliccelést, és
És hogy ez mit vetít előre? Tekintve, hogy a haladárok előszeretettel adaptálják hazai környezetbe a nyugati mintákat (lásd: a rövid életű BLM-szobor a Ferencvárosban), nem lennék meglepve hasonló bornírtságon nálunk sem. A feketegazdaság, feketemunka, feketekereskedelem (történelmi kontextusok!), mellett veszélyben Babits Fekete országa, Stendhal Vörös és feketéje, de uram bocsá, egy feketét rendelni is végzetes bűnné válhat. A migrációs áthallású Fekete-tengerről már ne is beszéljünk.
Komolyabbra fordítva: Szalay Károly irodalomtörténész idézi előszeretettel Karinthy megállapítását, ami nem is lehetne aktuálisabb, mint most: „Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” Bibliai tanulság, hogy a bábeli tornyok mindig összeomlanak. Az pedig rajtunk, a normalitás talaján álló maradiakon is múlik, hogy mikor.
Ismét hatalmas elismerést kapott hazánk Krasznahorkai László kitüntetésével. Szinte hihetetlen, de az újabb magyar Nobel-díjast faképnél hagyta első angol fordítója.
A mai világban, amikor nem lehet nyugodtan lenni a politika zajától, hasznos és jóleső lehet egy kis irodalom.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Ettől reméli, hogy az ilyen érintettségű hívek, akik szerinte a diszkrimináció miatt vesztették el hitüket, majd most visszatérnek a templomokba.
Az öröm ideje jött el, mert a világ a magyar irodalomra figyel. Csender Levente írása.
Nem köntörfalazott a magyar miniszterelnök.
Simor András szerint a magyar gazdaság három éve zsákutcában toporog, ám a részletes elemzés alapján állításai szelektív adatokra és leegyszerűsített következtetésekre épülnek.
Megdöbbentő mértékű csalást és pénzügyi visszaéléseket tárt fel az uniós intézményeknél az Európai Számvevőszék legfrissebb éves jelentése.
