Leslie Womandoki, avagy az újbeszél forradalma

Emanuel Cleaver demokrata politikus és nyelvfilozófus új korszakot nyitott kongresszusi beszédében, amikor végre gendersemlegesítette a hímsovén amen kifejezést. „Awomen!” – szónokolta az új időszámítás prófétája, és ezzel meg is adta a jelet globális nyelvforradalomra.

Ugyanis itt megállni nem szabad! Ez az amen, izé, awomen nem lezárása, hanem nyitánya egy szebb, egyenlőbb, boldogabb nyelvkorszaknak.

De hol is kezdjük a nagy reformot? Az talán természetesnek tűnik, hogy a mankind csak a womankinddal együtt érvényes, és a Manchester Unitednél is varrhatják a Womanchester-mezeket. Bizonyára nem kell magyarázni Manhattan átkeresztelésének szükségességét Womanhattenre, illetve a Fülöp-szigetek amúgy is genderérzékeny kormányzata tüstént át is nevezheti Womanilanak a fővárost.

Természetesen zenei téren szintén számos változásra van szükség a nyelvi egyenjogúság eléréséhez: kapásból eszünkbe juthat Leslie Womandoki, illetve a Womanic Monday slágere; a Womanowarról már nem is beszélve, hogy a PC-szenzitív metálrajongókra is gondoljunk.

Az angol nyelvforradalom édes anyanyelvünkre (huh, még jó, hogy nem apanyelv!) is különös feladatokat ró: A Pál utcai lányok, de talán még egyenlőbben, még polkorrektebben a Paula utcai lányok-regényátirat elkészítése sürgető kihívás, hogy már a legfiatalabb nemzedék is helyes nyelvszocializációval fejlődhessen. A sajtópiac sem maradhat érintetlenül, lapunk már készíti a Womandiner különkiadását, és a Magyar Narancs is Womancsként kerül mostantól a standokra.

az alapszó pejoratív jelentéstartalma ugyanis kedvezőtlen képzettársításokat eredményezhet így. Kívánatos ugyanakkor a határon illegálisan átkelő tömegek esetén womenekültekről is beszélni, és a womensevikek történelmi szerepe is vitathatatlan.

Ha mindezekkel megvagyunk, hátradőlhetünk, sóhajthatunk egy nagyot: köszönjük, Emanuel Cleaver! De hmm... várjunk csak egy pillanatot! Emanuel?! Akkor talán inkább Womenuel Cleaver…

És ha végre megnyugodhatnánk, egy aljas, alantas, nyugtalanító gondolat kúszik tudatunk horizontjára. Szép-szép ugyanis ez az elementáris womentálhigiéné, de valahol mégiscsak kirekesztő és megbélyegző. Hiszen mi az, hogy csupán két nemre formáljuk a nyelvet?! És akik nem férnek egyik kategóriába sem? Akik mindkettők? Akik keresők? Ej-ej, Cleaver úr, lesz itt még munka bőven, a nyelvcenzor énünk addig nem nyughatik, míg minden szóvariánst nem womanifesztálunk!