„Ahogyan az orvosok bánnak a cigány betegekkel, ahogyan az ügyvédek lekezelőek velük: mindenki paternalista a romákkal. Pont azért, mert idegen, értelmezhetetlen jelenség számukra, és soha nem látták őket más helyzetben” – mondja Kende Ágnes.
A tanulmány legkeményebb állítása, hogy a korai iskolaelhagyás, az alacsony iskolai végzettség, a speciális iskola mögött valójában intézményes rasszizmus áll. Mikor erre az interjúban rákérdeznek, Kende kifejti, hogy a köznapi nyelvben az előítéletességet személyes dologként szokás értelmezni, mintha ez egy emberi tulajdonság lenne, amiből aztán összeáll az emberek sokasága, akik előítéletesek vagy nem előítéletesek.
Az intézményi rasszizmus elmélete szerint azonban „arról van szó, hogy ez a fajta előítéletes gondolkodás,
ez a fajta normakövetés, a fehér felsőbbrendűség értéke mindent áthat”.
”.„Magyarul kicsit hülyén hangzik a white supremacy, mert a fehéret nem szoktuk ilyen értelemben magunkra vonatkoztatni, mégis ez áll legközelebb ahhoz, hogy meg lehessen érteni. Van egy ilyen normánk, amit kikezdhetetlennek érzünk, és minden intézmény ahhoz alkalmazkodik, úgy épül fel, hogy aki nem így viselkedik, azt valamilyen módon elítéli, megkülönbözteti. A média nyelvezetétől kezdve odáig, hogy felveszik-e azt az embert dolgozni, ha roma. Minden társadalmi intézményt áthat ez a fajta romaellenesség” – magyarázza a szociológus, aki szerint az intézményi rasszizmus lényege, hogy „egy csomó öntudatlan dolog történik. Amikor intézményi szinten kialakul a szabad iskolaválasztás, a szülő nem feltétlenül azért dönt úgy, hogy elviszi a gyerekét egy másik iskolába, mert rasszista, hanem mert ott sokkal jobb a tanító néni. De mi, akik vizsgáljuk ezeket, már tudjuk, hogy nem véletlenül jobb ott a tanító néni, ugyanis a szabad iskolaválasztás egy kvázi piaci rendszert alakít ki, ahol a jobb iskola jobb környéke fel tudja venni a jobb tanárt, mert az szívesebben jelentkezik oda. És előbb-utóbb ott marad a rosszabb tanárral bíró lepukkant iskola”.