A politika a problémák megoldásáról szól, nem a közösségi médiáról – egykori brit miniszter a Mandinernek

Sir Nick Gibb, aki 2010 és 2023 között – rövid megszakításokkal – összesen tíz évig volt brit oktatásügyi miniszter, ez idő alatt megreformálta az előző évtizedben rohamos hanyatlásnak induló oktatást. A Mandinernek nyilatkozva elmondta, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie bő tizenöt éve az angliai oktatásnak, milyen kihívások vannak ma, és hogyan lehet egy, a válság szélén táncoló oktatási rendszert visszarepíteni a világ élvonalába.

A progresszív oktatási szemlélet bevezetése után rohamosan hanyatlottak a diákok eredményei

Az egykori oktatási miniszter elmondta: régóta foglalkozik a brit iskolák helyzetével. Konzervatív politikusként 2000 és 2010 között már az ellenzéki árnyékkormány oktatási minisztere volt. Ez idő alatt észrevette, hogy a tanulók teljesítménye rohamosan romlott. Ez leginkább azon látszott, hogy míg 2000-ben minden területen a legjobb tízben szerepeltek a PISA-felméréseken az OECD-országok körében, 2009-re a 25–28. helyre csúsztak vissza.

A tendencia tartós romlást mutatott, ami arra késztette, hogy mélyebben foglalkozzon a probléma gyökerével. Kiderült, hogy a háttérben az újonnan bevezetett „progresszív oktatási szemlélet” áll, amely a szóképes olvasást részesítette előnyben. Bár ez a módszer a jobb képességű tanulóknál működött, voltak, akik még kilencéves korukra sem tanultak meg olvasni.

A jelenséget felismerve Gibb mélyebben beleásta magát a témába, és végül egy skót kutatásban találta meg a megoldást, amely a hangalapú olvasást részesítette előnyben. Ez a módszer hozta meg reformjának egyik legnagyobb sikerét.

Hozzátette: a progresszív szemlélet – amelynek gyökerei a 20. század eleji amerikai pedagógiához vezethetők vissza – másik káros eleme az volt, hogy kevesebb hangsúlyt fektetett a tananyagra és a vizsgákra. Ehelyett arra épült, hogy a gyerekek „maguktól fedezzék fel a tudást”, ami szintén negatívan hatott az eredményekre.

Amikor 2010-ben megbízták azzal, hogy legyen az új kormány oktatásügyi minisztere, gyakorlatilag az egész rendszert megreformálta. Kötelezővé tette a fonetikus rendszer használatát minden iskolában, kibővítette a nemzeti tantervet, egységesebbé tette a számonkérést, és az iskolák teljesítményét nyilvánosan összehasonlíthatóvá tette.

A reformoknak köszönhetően a 2020-as évek elejére a brit iskolák és diákok visszakerültek az élvonalba.

Folyamatosan újabb kihívásokkal kell szembenézni az oktatás terén is

Ez az időszak azonban új kihívásokat is hozott, kezdve az internet, majd a mesterséges intelligencia terjedésével.

„A mesterséges intelligencia megjelenése tagadhatatlanul rengeteg új kihívás elé állítja a mai oktatási szakembereket. Én 2023 novemberében fejeztem be a miniszteri munkámat, és ez a kérdés éppen abban az időben kezdett igazán megjelenni” – ismerte el.

Minisztersége alatt nemcsak az oktatási módszerek reformjával kellett megküzdenie, hanem számos más kihívással is. A 2010-es évek migrációs hullámai az iskolákat is érintették, ahol sokszor még nehezebb volt az integráció, mint más területeken. 

Ennek ellenére – Gibb elmondása szerint – a statisztikák meglepőek: a bevándorló hátterű diákok gyakran nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanulásra, és jobb eredményeket érnek el, mint brit társaik.

Végezetül hangsúlyozta: a minőségi oktatás alapja a tanárok megfelelő bérezése. A versenyszféra ugyanis gyakran elszívja a jó szakembereket, különösen a matematika- és fizikatanárok körében. Egyúttal dicsérte a magyar kormány bérrendezési kezdeményezését, hozzátéve: „ez mindennek az alapja”.

Ezért vannak válságban a régi nagy pártok

Gibb nemcsak oktatási szakember, hanem politikus is: a brit Konzervatív Párt tagja, aki aggódva figyeli pártja válságát. Szerinte a gyakori vezetőváltás, a növekvő elégedetlenség és a szélsőséges pártok felé tolódás mögött a politika felszínessé válása áll.

Úgy véli, amíg a hagyományos pártok a médiában való jó szerepléssel és rövid távú népszerűséggel foglalkoznak, addig nem jut figyelem az olyan hosszú távú, rendszerszintű problémákra, mint a lakhatási válság, az egészségügy működési zavarai vagy az alacsony gazdasági növekedés.

– fogalmazott.

Hozzátette: a politikusok helyzete nem könnyű, hiszen ezek a problémák mélyek és nehezen kezelhetők. „Ha nem lennének azok, már megoldották volna őket, és nem okoznának kihívást.”

A lakhatási válság kapcsán felidézte: 26 éves volt, amikor saját lakást vásárolt. Ma viszont sokan még a negyvenes éveikben sem reménykednek saját otthonban.

Szerinte ma a politikában az látszik, hogy valójában senki sem képviseli a mérsékelt szavazókat, a döntéseket pedig egy kisebb, szélsőséges csoport befolyásolja.

A nagy politikai pártok jövőjéről így fogalmazott: „pesszimista vagyok”. Véleménye szerint sokan játékként tekintenek a politikára, így nem lesznek képesek végrehajtani azokat a szükséges változtatásokat, amelyekkel újra megszólíthatnák a választókat.

Nyitókép: Instagram/MCC