Újra nekimenne az EU az amerikai techcégeknek

A koronavírus járvány csak még nyilvánvalóbbá tette, hogy a közösségi média és az internet világában mekkora hatalmat birtokolnak a globális – nagyrészt amerikai – techcégek.

A technológiai fejlődés versenyében kiválóan muzsikáló, nemzetközi szinten óriási hatalmat birtokló vállalatok, mint a Microsoft vagy az Apple hamar az Európai Unió célkeresztjébe kerültek, egy olyan nemzetközi vitát kiváltva, amely könnyen kereskedelmi háborúhoz vezethet az Egyesült Államok és az EU között. 

A konfliktus röviden a következő:

ezzel kihasználva egy eddig kiaknázatlan pénzügyi forrást.

Az EU által kivetett – minden bizonnyal nem kis összeget kitevő – digitális adó az uniós költségvetést gazdagítaná (amiből természetesen a tagállami kasszába is csoroghat egy kicsi, nemzeti szabályozás esetén), egyben pedig elegáns pénzszerzési megoldás egy olyan világban, ahol sarcolható entitás már nemigen maradt.

A digitális adó ötlete először nemzetközi szinten (OECD) fogant, azonban a tárgyalások lassulásával és a sorozatos nehézségekkel hamar uniós, majd nemzeti szintre csúszott. A techóriások eddig megúszták az adót, nagyrészt egyszeri bírságokkal vagy befizetésekkel „vásárolták meg” az uniós közösség jóindulatát, a jövőben azonban erre már nem lenne lehetőség. 

A probléma genezise az, hogy a digitális nagyvállalatokat sújtó adó – legyen az nemzeti szintű vagy globális – nagyrészt csak amerikai vállalatokat érint, mivel ők uralják a globális piacot, olykor monopolhelyzetet teremtve. Hogy ez mennyiben köszönhető az USA technológiai fejlettségének és a vállalatok kiválóságának, az irreleváns, de kétségtelen, hogy nagyrészt amerikai alkalmazásokon futtatjuk a közösségi médiát, az e-kereskedelem egy részét, illetve amerikai szoftvereket használunk, legyen szó a munkáról vagy esti filmnézésről egy streaming szolgáltató oldalán.

Épp ezért a bevezetendő digitális adó legjobban az USA vállalatait érinti – igaz a profit is odamegy, szóval nehéz igazságot tenni. Az Egyesült Államok értelemszerűen tombol, és

Robert Lighthizer, az USA kereskedelmi főképviselője (United States Trade Representative) már június elején kijelentette, hogy az Egyesült Államok „felkészült, hogy megtegyen minden megfelelő intézkedést a vállalkozások és a munkavállalók védelme érdekében”. „Amit tesznek [az EU és tagállamai], az alapvetően tisztességtelen az amerikai vállalatokkal; csak azért választják ki őket, mert a legjobbak és mert amerikaiak” – summázta Lighthizer Washington álláspontját. 

Cecilia Malmström, az Európai Bizottság kereskedelemért felelős tagja és Robert Lighthizer amerikai kereskedelmi főképviselő a bizottság brüsszeli székházában 2018-ban. (MTI/EPA pool/Stephanie Lecocq)

A digitális adó egyik fő úttörője Franciaország, de a V4-ek sem maradnak ki, hiszen Csehország az amerikai fenyegetések ellenére szintén kiáll az új adónem mellett.

Lighthizer június eleji kijelentésével együtt

mire Olaszország és Franciaország bejelentette, hogy megduplázza annak mértékét. Bár az Egyesült Államok struccpolitikát folytatva kivonult a digitális adókat érintő tárgyalásokról, Franciaország bejelentette, hogy továbbra is az adó nemzeti szintű bevezetése mellett áll ki.

Az Egyesült Államok erre újabb gazdasági szankciókkal akart felelni, külön figyelmeztetve egyes EU-s tagállamokat a digitális adó bevezetésének következményeire. Június közepére az EU-s tábor is egy zászló alá gyűlt össze, majd Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság tagja kijelentette, hogyha „szükséges, egyként fogunk reagálni” az amerikai válaszcsapásokra. „Az Európai Bizottság szeretne egy globális megoldást megteremteni a 21. századi vállalati adózásban… Amennyiben ez az idei évben lehetetlen, világosan kijelentettük, hogy a jövőben új, uniós szintű szabályozással jelentkezünk” – mondta Gentiloni.

Az USA azonban egyes források szerint nem zárkózott el teljesen a megállapodástól, csak szünetelteti azt. Áttörést a július közepén tartandó OECD megbeszélésen lehetett volna elérni, azonban az USA ettől a lehetőségtől is elzárkózott, belengetve, hogy

ezzel nyílt kereskedelmi háborút indítva. A buliba hamarosan beszállt Németország is, hiszen egy június végi, francia-német pénzügyminiszteri találkozó után a német fél biztosította támogatásáról Franciaországot, kiemelve, hogy eltökélt egy OECD-szintű megállapodásban még akkor is, ha az USA (ideiglenesen?) felállt a tárgyalóasztaltól.

A német-francia találkozó után a Bizottság sem maradt szótlan. Margrethe Vestager, digitális korszakért felelős ügyvezető alelnök elmondta, hogy az EU akkor is be fogja vezetni a saját digitális adóját, amennyiben az USA a nemzetközi megállapodást blokkolja. Elmondása szerint

az ügyben, de a saját ösvényén fog haladni „amennyiben szükséges”.

Az Egyesült Államok július elejére egy kicsit megpuhult, és szó volt arról, hogy visszatérhet a tárgyalóasztalhoz; azonban július 10-én érkezett a hír, hogy Washington szankciókat tervez bejelenteni Franciaországgal szemben, amelyek végrehajtásának ideje még nem ismert. Bár Franciaország jelezte, hogy várna a digitális adó bevezetésével a novemberi elnökválasztásig, felfüggesztve annak tárgyalását, úgy néz ki, a Fehér Házban betelt a pohár. A szankciók nagyrészt luxustermékeket érintenének, a már fent említett 2,4 milliárd dollár értékben; és ezek közé tartozik Franciaország egyik fő exportcikke, a bor is.  

Margrethe Vestager, az Európai Bizottság (akkor még) versenyjogért felelős tagja sajtóértekezletet tart 2017-ben. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Bár jelenleg a digitális adó vitája van reflektorfényben, a helyzet tökéletesen megmutatta, hogy

Ennek a függőségnek a felszámolása az európai szuverenitás és digitális adatvédelem szempontjából elsődleges cél kell, hogy legyen a közeljövőben; ezt a tényt pedig felismerte a német-francia tengely is, elindítva az Európai Felhő Projektet, másnéven GAIA-X-et.

A GAIA-X jelenleg egy francia-német kezdeményezés, amelyet az Európai Bizottság is támogat, azt remélve, hogy a projekt sikeresen létrehoz egy európai egységes felhő- és adatszolgáltatási ökoszisztémát, az európai adatvédelmi törvények hatálya alatt. A cél egy homogén és felhasználóbarát rendszer kialakítása. A 2021-ben élesben startoló projekten napjainkban 150 különféle európai cég, kutatóintézet, társulás és intézmény dolgozik, létrehozva ezzel egy olyan uniós know-howt, amivel felvehető a verseny az amerikai techóriásokkal szemben, létrehozva a digitális tér európai szegletét.

Mivel Európának jelenleg nincs jelentős felhőplatformja, keresőmotorja vagy operációs rendszere, kénytelen az Egyesült Államok és Kína infrastruktúrájára és platformszolgáltatóira támaszkodni. Előbbiekből kifolyólag a GAIA-X projekt célja világos: az adatátvitel, a digitális magánélet és a „digitális szuverenitás” biztosítása a felhő és az adatközpontú szolgáltatások számára egész Európában. A siker nem garantált, azonban közösségi szinten egyértelműen

amely akár új digitális forradalmat indíthat el az európai cégek körében, leküzdve a kontinens lemaradását a digitális térben. Információink szerint a projekt sikere esetén Magyarország is csatlakozhat a GAIA-X-hez, akár a jövőben segítve annak továbbfejlesztését. Az EU kétfrontos háborút vív: egyik félen a digitális adó és abból fakadó kereskedelmi háború; a másik félen az európai technológia fejlesztésének égető szükségessége – és akkor Kínáról még szó sem esett! 

 ***

A görbEUborka a Mandiner európai uniós történésekkel foglalkozó rovata. Pletykák, történeteket, elemzések, botrányok, hírek Brüsszelből, amik felrázhatják a magyar hétköznapokat is! Kattints a rovat összes cikkéért.

Nyitókép: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga