Japánban sokan úgy látják, hogy a koronavírus és az általa okozott hatások ébresztőt fújtak világszerte Kína szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban. Az egyik tanulság, amit sok helyen le fognak vonni, hogy nem szabad túlzottan Kínától függőnek lenni a gazdaságban. Interjúnk japán geopolitikai szakértőkkel.
Demkó Attila interjúja Dr. Masayuki Masudával és Dr. Hiroshi Yamazoe-vel, a Japán Védelmi Kutatások Intézetének (NIDS) vezető Kína és Oroszország szakértőivel. Az interjúban elhangzottak nem tekinthetők sem Japán, sem a NIDS hivatalos álláspontjának.
***
Mielőtt rátérnénk a geopolitikára, rá kell kérdeznem a koronavírus helyzetre. Kína, sikeresnek tűnő védekezése ellenére a leginkább érintett ország még mindig, mind a fertőzöttek száma, mind a gazdasági kockázatok szempontjából. Hogyan érintheti Kínát a járvány, mi erről a vélemény Japánban?
Kínát rosszul fogja érinteni a krízis nem csak rövid-, hanem középtávon is. Japánban sokan úgy látják, hogy a koronavírus és az általa okozott hatások ébresztőt fújtak világszerte Kína szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban. Az egyik tanulság, amit sok helyen le fognak vonni, hogy
Alternatívákat fognak keresni, mert kiderült, a beszállítói láncok mennyire sebezhetőek. Emellett számos ország túl sokat várt Pekingtől a befektetések területén. A Hszi Csin-ping elnök által 2013-ban elindított Egy Övezet Egy Út program – más néven Új Selyemút – nagy várakozásokat ébresztett világszerte. De nem csak a koronavírus, hanem a kínai gazdaság általános lassulása miatt is ki fog derülni, ezek a várakozások túlzottak voltak.
Milyen most Japán és Kína viszonya? A leginkább szem előtt lévő kérdés számunkra Európában a területi vita a két ország között.
Bonyolult. Különösen a Senkaku-szigetek kérdése problematikus. A szigeteknek nincs állandó lakossága, és területük is nagyon kicsi, mindössze hét négyzetkilométer. De a kínai Kommunista Párt számára ez egy fontos belpolitikai ügy, sőt ez mára már hitelességi, legitimációs kérdés. Bár 1895 óta Japánhoz tartoznak, kínai részről 1969-ben vetették fel csak először a szigetek ügyét. Utána hosszú ideig csend volt, 1992-től viszont megint előtérbe került a kérdés, 2012 után pedig tovább éleződött, amikor magántulajdonból japán állami tulajdonba került három sziget. Azóta szinte folyamatos a japán vizek megsértése, szó szerint ezrével történtek incidensek, ezért a partiőrségünknek állandóan készenlétben kell lennie. Ez a probléma sajnos hosszú távon sem fog megszűnni a két ország között. Emellett természetesen ott van a történelmi emlékezet kérdése. De Japán mindenképpen dialógusra törekszik Kínával.
Hogyan áll Kína a térség más országaihoz?
A kínai külpolitika pragmatikus és stratégiai kitekintéssel néz Eurázsiára. Fontos irány számukra Közép-Ázsia, de a világóceán is. Magát az Új Selyemutat Kazahsztánban indította el Hszi Csin-ping elnök, a tengeri Selyemutat pedig Indonéziában. Mindezt nem sokkal hatalomra kerülése után, 2013 szeptemberében és októberében. De Közép-Ázsiában Oroszországot, a tengereken pedig az Egyesült Államokat kell figyelembe venniük. Kínában erős visszhangot keltett az Obama-adminisztráció Ázsia felé fordulása, és
Mi a helyzet az Egyesült Államok régiós szerepével, hogyan alakult az a Trump-adminisztráció alatt?
Az USA továbbra is nagyon erős szereplő maradt a térségben, sőt, még erősödött is. Különösen James Mattis tábornok védelmi minisztersége volt jelentős ebben a tekintetben. A Washington-Tokió és a Washington-Szöul kapcsolatrendszer biztonságpolitikai tekintetben egyáltalán nem gyengült. Tokióban a japán érdekek szempontjából kedvezőnek ítéltük az amerikai szövetségi politikát. Sokkal jobban alakultak a dolgok, mint vártuk. A helyzet némileg változott Mattis távozása után, a tábornok befolyása láthatóan nagyobb volt Trump elnökre, mint a jelenlegi védelmi miniszteré, Mark Esperé.
A szövetségi rendszerbe nem zavar be, hogy Japán és Dél-Korea között nem mindig ideális a viszony?
Van, aki úgy látja Japánban, hogy a koreai nemzeti érzelmek néha nem bölcs irányba viszik az országot. Dél-Korea sok mindenkivel konfliktusba került a jelenlegi szöuli adminisztráció alatt. Inkább az együttműködés erősítésére lenne szükség.
Hogyan látják Oroszország szerepét Kelet-Ázsiában?
Oroszország fontos szereplő a térségben, de Európára és Közép-Ázsiára koncentrál. Azért nem jut mindenhová orosz erő…
Nem gondolják azt, hogy a Nyugat erőteljes fellépésével Ukrajna ügyében mintegy Kína karjaiba hajtja Oroszországot?
Egy erős kínai-orosz szövetség erőforrásai hatalmasak lennének. Halford Mackinder magterület-elmélete jut az ember eszébe, hogy aki ezt a régiót uralja, az uralja a világot… Az nagyon fontos, hogy megmaradjon a dialógus Oroszországgal. Japán ezt teszi. Szűkítettük ugyan a kétoldalú együttműködést, de nem szüntettük meg. Abe Sinzó miniszterelnök egyértelművé tette 2014-ben az amerikaiak számára is, hogy Japán továbbra is fontos partnerként tekint Moszkvára.
Mennyire meghatározó tényezője még a japán-orosz viszonynak a területi kérdés, az 1945 után elcsatolt Kuril-szigetek státusza?
Fontos kérdés, de fontos egyben tisztázni a történelmi hátteret. A második világháború után kialakult területi vita továbbra sem rendezett, sőt az utóbbi években romlott a helyzet az orosz álláspont keményedése miatt – de nem a Kuril-szigetekről van szó. 1941-ben Japán és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött, amit Japán szigorúan betartott. Ezért Japánban nehéz elfogadni az 1945-ös szovjet támadást legitimnek, beleértve az azzal járó összes területi veszteséget. Japán az egykori Chishima tartomány nagy részét, azaz a Kuril szigeteket Dél-Szahalinnal együtt 1875-ben szerezte meg, viszont 1951-ben fel is adta őket. De a 18. század óta Japán szerves részét alkotó „Északi területek” - Etorofu, Kunashiri, Shikotan és Habomai szigetének megszállását sohasem fogadtuk el. A „Négy Északi Sziget” nem a Kuril-szigetek része történelmileg. Az oroszok persze hívhatják Kuril-szigeteknek, de mi Japánban ezt másként látjuk.
Volt egy időszak, amikor Putyin elnök késznek tűnt arra, hogy tárgyaljon a négy szigetről, és Japán részéről meglett volna a maximális kompromisszumkészség. De Oroszországban megváltozott a helyzet. 2010-ben Medvegyev elnök meglátogatta a térséget, és az orosz közvélemény látókörébe került a kérdés. Ez már nemzeti büszkeség ügye az oroszoknak, látszik, hogy nem várható előrelépés a közeljövőben. De ez fontos ügy Japánban is, nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne, mert ezzel egy alapvető elvi és jogi álláspontot adnánk fel.
Jelenleg vizsgálat zajlik; a légi közlekedésben minden incidenst ki kell nyomoznia az erre szakosodott hatóságoknak – hangsúlyozta Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő.
A Harctér idei utolsó adásában arról beszélgettünk, hogyan telnek az ünnepek állandó vendégeiknél, Robert C. Castelnél és Bendarzsevszkij Antonnál. Áldott ünnepeket kíván a Harctér csapata!
Azt állítják, az orosz légvédelem egy ukrán támadás kivédésében vett részt a gép eltalálását megelőzően, de úgy vélik, ilyen esetben az orosz félnek kötelessége lett volna lezárni légterét a polgári repülőgépek előtt.
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Az orosz regionális kormányzó szerint a tüzet egy az orosz légvédelem által lelőtt ukrán drónból származó lezuhanó törmelék okozta.
A műhelyekben bármilyen járművet átalakítanak frontszolgálatra, a felesleges karosszériaelemeket eltávolítják és helyükre vaslemezeket, rácsokat hegesztenek vagy gumiabroncsokat aggatnak.
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
