A tiszás kommentelők átléptek egy határt – ez így mostantól biztosan nem mehet tovább

Szomorú, hogy zseniális találmányokat ostobán, rosszul vagy kifejezetten kártékonyan használunk. A maghasadást atombombaként, a villanyrollert potenciális ön- és sorozatgyilkos eszközként, a mobiltelefont elbutító, felesleges tartalmak bámulására.

Első pillanatra azt hihetnénk, milyen remek dolog, ha közös ügyeinkhez, az élet nagy dolgaihoz bárki hozzászólhat, értékes gondolatait kifejtheti, gazdagíthatja kultúránkat, szókincsünket, világképünket. A hajdani római fórumok korlátozott terei mára a világháló segítségével szinte a végtelenségig tágultak – de ahelyett, hogy ez valami emelkedettséget hozott volna, éppen ellenkezőleg:

A szélesre tárt kommunikációs tér a gyűlölködés és a hülyeség terjesztésének, a megalázásnak, az idiótaság tobzódásának terepe lett. A cikk apropóját most az adta, hogy Hont András bejelentette: mivel életveszélyes fenyegetéseket kapott – ahogyan például Schiffer András is –, elhalasztják az ÖT című politikai-közéleti vitaműsor turnéját, ami októberben és novemberben összesen tíz vidéki helyszínt érintett volna. A politika és a szórakoztató műsor e sajátságos road show-ja azon bukott el, hogy

amire lehetne persze legyinteni is, de kétségtelen, hogy néhány nappal a Charlie Kirk, bő egy évvel a Robert Fico és a Donald Trump elleni merénylet vagy akár pár esztendővel egy lefejezett tanár és egy kivégzett párizsi szerkesztőség után

A politika különösen veszélyes terep, színészekre ritkán ijesztenek rá hasonlóképp, hogy mire számítsanak, ha még egyszer el merik játszani a Hamletet – ámbár Dél-Amerikában lőttek már le futballistát egy öngól miatt.

Nálunk azért eddig ez nem dívott; ha Gyurcsány 2006 őszi ámokfutásától eltekintünk, a rendszerváltás óta kezelhető keretek között maradt a politikai erőszak. A diszkrét ellenzékiségét konkrét pártkötődés nélkül gyakorló publicista szerint a Tisza Párt létrejöttével

Itt töpreng el azon az ember, vajon miért szükségszerű, hogy a demokrácia a csőcselék uralmát jelentse (bár az arisztotelészi definíció szerint a politeiával ellentétben, ahol a sokaság a közjó érdekében gyakorolja a legfőbb hatalmat, a demokráciában a plebs a saját magánelőnyének érvényesítésére használja);

Egyáltalán: miért kell kommentelni, minősíteni, értékelni, hozzászólni folyamatosan? Ez a túl szélesre nyitott nyilvánosság teljesen ellehetetlenítette a normális vitát és párbeszédet.

Ez azonban fejleszthető, irányítható, megfékezhető. Elrettentő példa az egyre igénytelenebbé váló kereskedelmi televíziózás; régen az emberek pont olyan lelkesedéssel, izgalommal nézték a karmesterversenyt, a Röpülj pávát, a Ki mit tud? szavalatait és operaáriáit, mint ma a valóságshowkban a micsodájukat lengető nárcisztikus elmebetegeket, nőnek öltözött férfiak kornyikálását vagy hatvanas férfi (látszólagos) kegyeiért harcba induló nőket.

Immár velünk él egy csomó technikai kütyü (ez a civilizáció eredménye),

Dániában éppen betiltják a fiataloknak a közösségi média használatát. Vajon miért válik a tömegek kezében a legnagyszerűbb dologból is ártalmas, értelmetlen, kártékony jószág? Nálunk is próbálják a gyerekek kezéből kivenni a mobilt, mert gyorsabban ért el bennünket a civilizáció, mintsem szellemileg le tudtuk volna követni. Elengedve a zsebünkben hordozható tudástárat, ezt az apró számítógépet-televíziót-telefont-naptárat-zenedobozt, üldözni kezdjük, mert

A kommentelés lehetőségéből sem értelmes és tartalmas viták, a problémák közös megoldása, egyfajta hatalmas virtuális agora fejlődött ki, hanem a primitív gyűlölködők, a kisebbségi komplexusukat arctalan agresszióval levezetők terepe lett. 

Én egyébként sosem olvasok kommentet, semmilyen közösségi platformon nem vagyok jelen. De azért gyertya helyett elektromos izzókkal világítok, füzet helyett laptopba írok, lovaskocsi helyett belsőégésű motorral működtetett járművel közlekedem. A technika fejlődése nem feltétlenül rossz, de ahogy a drótokat szigeteljük, az utakon betartjuk a KRESZ-t, úgy

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

***