Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. „A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét” – mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára, aki beszámolt arról is, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson elemzésében – amelyet Olsson betegsége miatt az eseményen a bizottság egyik tagja ismertetett – Krasznahorkai nagyszabású életművének több regényét és egy elbeszéléskötetét emelte ki.
Felidézte, hogy Krasznahorkai Gyulán született, és ennek a dél-alföldi, román határ menti világnak a hangulatát idézte meg Sátántangó című első regényében, amely Magyarországon 1985-ös megjelenését követően irodalmi szenzációvá vált, és amelyből 1994-ben a szerző forgatókönyve alapján Tarr Béla forgatott világhírű filmet.
A szerző második műve, Az ellenállás melankóliája egy alföldi kisvárosban játszódik, ahová vándorcirkusz érkezik. A regény megjelenése után Susan Sontag amerikai kritikus Krasznahorkait az „apokalipszis mesterévé” koronázta. „Álomszerű jelenetek és groteszk karakterábrázolások segítségével Krasznahorkai László mesteri módon mutatja meg a rend és a rendezetlenség közötti brutális küzdelmet” – fogalmazott Olsson.
A Háború és háború című regényében a levéltáros Korin György New Yorkba, a „világ közepébe” utazik, hogy egy az archívumban felfedezett rejtélyes eposzt bemutathasson a világnak. Olsson kiemelte, hogy „Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal jellemzett, folyékony szintaxis felé fejlődött, amely mára már a szerző védjegyévé vált”.