Varga Juditnak igaza van: ez valóban hányinger, senki sem tudja Magyar Pétert „nőtisztelő államférfivá” hazudni

Vannak pillanatok, amikor a politikai színház legdrágább díszletei is kidőlnek, és mögöttük megpillantjuk a pőre, kíméletlen valóságot. Magyar Péter és Szily Nóra beszélgetése nem egy nimbusz összeomlása volt – hiszen, valljuk be, Magyarnak valódi nimbusza soha nem is volt –, hanem épp a kétségbeesett nimbuszépítés látványos kudarca. A néző nem mélyinterjút látott, hanem egy szokatlanul tömény, kérdések nélküli dicshimnuszt, amelyben a Tisza Párt elnöke az érzékeny, nőket tisztelő államférfi jelmezében próbált tetszelegni.

„Az én életemet alapvetően a nők határozzák meg... rendkívül hálás vagyok” – hallhattuk a stúdióban a szokatlanul alákérdező monológok között. 

Szép szavak szökkentek ki Magyar fogai kerítésén, csakhogy „nem szép az őszinte szó, nem őszinte a szép szó” – tudjuk Lao-ce óta. Ezek a ezek a szavak pedig egy olyan ember szájából hangoztak el, akiről már – közbeszédügyileg régóta – hivatalos kordokumentumok és megrázó vallomások állítják az ellenkezőjét. Miközben Magyar a nők iránti hálájáról szónokolt, ott vannak az épp öt éve írt, 2020. decemberi 30-i jelentés sorai,

A jelentés száraz, mégis gyomorforgató mondatai nem egy tisztelettudó férfiról szólnak, hanem egy dühöngő emberről, aki az ablakpárkányra pakolt csomagokat rángatja vissza, aki kocsival vág be a menekülni próbáló felesége elé, és aki – miközben a kormány bukásával fenyegetőzik – válogatott trágárságok közt, ordítva közli: „Úgysem hisznek majd neked!”

Varga Judit későbbi vallomása a hátához vágott könyvekről, az övcsattal elszenvedett ütésekről és a folyamatos verbális terrorról nem csupán hiteltelenné, hanem egyenesen hányigert keltővé teszi Magyar stúdióbeli alakítást. 

Nem véletlen, hogy az egykori miniszter asszonynak is pontosan ez az egyetlen szó jutott eszébe az interjú láttán.

Az egykori igazságügyi miniszter tömör reakciója az interjúra – „hányinger” – nem politikai vélemény, nem is Szily Nóra, sőt, nem is Magyar Péter jelzője, hanem 

Magyar Péter azonban, amikor sarokba szorul, a tőle megszokott módon próbálja átírni a múltat: előhúzott egy 2020-as interjúrészletet, amelyben volt felesége „nyitott ajtajú kalitkáról” és támogató férjről beszél. Magyar ezzel próbálja igazolni, hogy minden rendben volt. Csak épp pontosan tudjuk, mennyit érnek ezek a szavak. Ki hiszi el komolyan, hogy egy olyan ember mellett, aki még egy Mandiner-interjú kérdéseit is erőszakkal akarta átíratni (mert nem voltak elég „pozitívak”), a felesége szabadon nyilatkozhatott a házasságukról?

Mert ma már tudjuk, hogy mi is volt Magyar módszere: a politikus még egy szakmai interjú kérdéseit is erőszakkal akarta átíratni, kihúzva a számára kellemetlen felvetéseket, mert azok nem voltak elég „pozitívak”. Ha egy újságírót így próbált instruálni, kioktatni és zsarolni a megjelenés megtagadásával, mennyivel nagyobb hatalma volt a saját otthonában, egy állandó fenyegetettségben élő feleség felett? Ma már világos: az a bizonyos „nyitott ajtajú kalitka” is minden bizonnyal ugyanúgy Magyar Péter tollából származott, mint a lapunk számára küldött, általa „pozitívra hangolt” válaszok. Ő válogatta a fotókat, ő csiszolta a mondatokat, ő rendezte a díszletet, amiben feleségének statisztálnia kellett a saját énképének fényezéséhez. Ez nem egy boldog asszony vallomása volt, hanem egy terrorizált nő kényszerű túlélési stratégiája: azt mondani, amit a nárcisztikus kontrollmánia elvár.

Érezve, hogy a „nőtisztelő államférfi” szerepe ezúttal sem ment át, sőt, ellenállást szült, egyetlen nap alatt három különböző témát próbált bedobni a közösbe. Kétségbeesetten próbálta elterelni a figyelmet, remélve, hogy bármi másról szó esik, csak ne a Szily-féle gyomorforgató színjátékról. Mert Varga Juditnak igaza van: ez valóban hányinger. De a legrosszabb az, hogy ez a kalitka már nemcsak egy család magánügye, hanem egy egész országot akarnak belezárni. És az ajtaja, higgyék el, egyáltalán nincs nyitva.

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP