Elképesztő brutalitás és embervadászat Kárpátalján

A Mandiner hónapokon át követte nyomon azokat az eseteket, amelyek során a civileket hurcoltak el, bántalmaztak vagy tettek tönkre egy életre az ukrán kényszersorozások alkalmával, általában a rendőrökkel is együttműködésben dolgozó hadkiegészítő parancsnokság (TCK) emberei. Az érintettek között számos magyar is akadt, a legismertebb Sebestyén József története volt, akinek tragédiája végre ráirányította a közfigyelmet az Ukrajnában zajló, brutális embervadászatokra.

Csaknem négy esztendővel ezelőtt, 2022. február 23-án az orosz tankok megindultak Ukrajna ellen, az offenzíva azonban számos okból kifolyólag

• az ukránok váratlan ellenállása,
• a támadó erők alulkalibrálása,
• vagy éppen a rettenetesen rossz úthálózat

– ekkor megbukott.

A kritikus első napok után Kijev elkezdte megszervezni az ellenállást, a toborzóközpontok előtt pedig akkora sorok alakultak ki, hogy alig győzték bezsuppolni és kiképezni a lelkes jelentkezőket. Aztán, mint Demkó Attila jópár nyilatkozatában rámutatott, a lelkes jelentkezők – hazafiak, kalandorok, nacionalisták – elestek, megsebesültek, fogságba estek vagy eltűntek, így jöttek az egyre kevésbé lelkes jelentkezők, 

S ahogy az orosz erők fokozatosan őrölték fel az ukránokat – legutóbb éppen Pokrovszk városának nagy részét vették be az elkeseredett védekezés ellenére – nőttön nőtt az ukrán hadsereg emberhiánya is.

A kényszersorozó-brigádok elsősorban a legvédtelenebbekre csaptak és csapnak ma is le, akik nem tudták magukat a jog eszközeivel vagy éppen pénzzel, korrupcióval megvédeni, és nem tudták elhagyni sem az országot.

Kényszersorozás: a megoldás a veszteségekre

Az ukrán hadigépezet havi harmincezer, vagyis napi ezer embert igényelt, ha ezt nem teremtik elő, viszonylag nyíltan közölték parancsnokaik a sorozótisztekkel és rendőrökkel, hogy akkor ők mennek a frontra – így duplán motiváltak, hogy meglegyen a létszám, és egyre brutálisabbak, ahogy már nem csak a kapzsiság, hanem a félelem is mozgatja őket.

A brutalitás olyannyira jellemző, hogy nem ritka az sem, hogy az emberek végül a toborzótisztek ellen fordulnak; és sorozatosak a hatósági eljárások is a toborzók ellen – de a jelek szerint csak a felszínt kapargatják, a rendszer lényegén nem tudnak vagy nem akarnak változtatni.

A hazai közvélemény számára pedig akkor váltak ismertté a kényszersorozással kapcsolatos, bűncselekménybe hajló gyakorlatok, amikor lapunk először adott hírt a tragikus halált halt beregszászi Sebestyén József történetéről július 9-én. 

Az ő esete különösen megrázta a magyar olvasókat, másokkal együtt lapunk pedig fokozatosan elkezdte feltárni a kényszersorozási ügyeket, amelyek még az ukrán sajtóban is egyre nagyobb arányban kezdtek megjelenni. Nem véletlen, hogy

„Te csak egy darab hús vagy”

A történtek kapcsán a Mandiner többrészes dokumentumfilmet is készített, amely a forrásvédelem és a forgatási körülmények nehézségei miatt csak augusztusban kezdtünk publikálni.

Az első részben Sebestyén József ügye mellett foglalkoztunk azzal is, hogy hogyan járják a sorozóbrigádok az egész régiót; kárpátaljai fiatalok számoltak be az általuk tapasztaltakról és hallottakról, illetve egy megcsonkított katona, a Viskről származó Imre is beszélt nekünk arról, hogy

Nem sokkal ezután terveztük publikálni a második részt, ahol Imre részletesebben elmondta volna, hogyan kellett amputálni mindkét lábfejéből az ukrán hadsereg hibájából, amely ezt követően totálisan magára hagyta a megcsonkított férfit – 

Sajnos nem lett igaza, így és a lába állapota ellenére sem kerülhette el a TCK figyelmét, ismét elkapták, s ahelyett, hogy leszázalékolták volna, november elején kényszermobilizálták. Ekkor kaptunk engedélyt a második rész bemutatására, ahol arról is szó esett: Imrét Rovnóra vitték, amelyet a helyi folklór csak a hírhedt náci lágerekhez szokott hasonlítani.

Ukrajna tragédiája rendkívül sokrétű. Miközben a cenzúra által szorított nyilvánosságban egymást érik a valószínűbb és kevésbé valószínűbb információk, például az elesett katonák szerveivel való kereskedelemről, elszaporodtak az elesett vagy eltűnt ukrán katonák családtagjait kihasználó aljas trükkökből élő csoportok is. Ők például sok pénzért azt ígérik, hogy kihozzák szerettüket a frontról vagy a hadifogságból, de természetesen csak a dollárezreket akarják kiszedni belőlük.

Fotó: Michaela STACHE / AFP