Az év egyik legfontosabb dokumentumfilmje: jön a Mandiner megrázó összeállítása a kárpátaljai kényszersorozásról

Sebestyén József halála sajnos egy a sok közül.

„Tele van Sebestyén Józsefekkel egész Ukrajna”.

Ez pedig az egyik utolsó mondata a csak erős idegzetűeknek ajánlott riportunknak.

Kollégáink több alkalommal is ellátogattak Kárpátaljára, ahonnan megrázó felvételekkel érkeztek haza: beszéltek édesanyával, aki elveszítette a fiát; volt katonával, akinek a nem megfelelő felszerelés miatt amputálni kellett mindkét lábfejét; olyanokkal, akik féltik családtagjaikat, barátaikat.

Bár Magyarországon egyes nyíltan ukránpárti szakértők, mint például Rácz András – ő egyébként nem olyan rég „véletlenül” Kijevben találkozott Magyar Péter barátjával, Tseber Rolanddal – még a „kényszersorozás” kifejezésbe is belekötnek, dokumentumfilmünkben olyanok nyilatkoznak, akik valóban találkoztak a háború borzalmával.

Azt is egyértelműen állítják, hogy rendszerszintű az erőszak a kényszersorozások alkalmával, erre több videót is bemutatunk bizonyítékképpen.

Ezt – mármint arcuk felfedését, sőt, gyakran a kamerafelvétel készítését – nem mindenki kockáztatta meg, hiszen félnek a retorziótól: nem véletlenül,

Érthető, hogy többen a saját és családtagjaik védelmében azt kérték, ne mutassuk az arcukat, és torzítsuk el a hangjukat is.

Bár Sebestyén József tragédiája kapcsán többen is azért kritizálták lapunkat, mert nem fedtük fel forrásainkat, ahogyan az ügyről először író rovatvezetőnk, Veczán Zoltán fogalmazott: „Azért magamtól megkérdeztem, vajon mi lenne a megfelelő újságírói gyakorlat. Felfedni a forrásokat, felfedni az eredeti fotót, ilyenek kedvéért? Azt gondolom: aligha. Fontoskodjanak és vádaskodjanak csak, amennyit akarnak – egy magyar újságírónak akkor is a másik magyar ember élete az első. És ebből nem engedünk.”

Nyitókép: Facebook