Ukrán államnyelvvédelmi biztos: Tessék mondani, minek a magyarajkúaknak jogok? Nincsenek is elnyomva

Olena Ivanovszka nem látja okát, hogy a magyar nyelv „kivételezettséget vagy előjogokat” kapjon.

Helyszíni interjúk, Magyarországra menekülő kárpátaljaiak drámai vallomása, horrorisztikus videók: ma este megjelenik a Mandiner dokumentumfilmje a kényszersorozásról, amelyet az ukránok csak tagadni tudnak, cáfolni nem.
Sebestyén József halála sajnos egy a sok közül.
Ezzel a mondattal kezdődik a Mandiner exkluzív kárpátaljai dokumentumfilmje, amely helyszíni felvételekkel és az anyaországba menekülő magyarokkal készített interjúkkal mutatja be a kényszersorozás és erőszak által átitatott mindennapjaikat.
„Tele van Sebestyén Józsefekkel egész Ukrajna”.
Ez pedig az egyik utolsó mondata a csak erős idegzetűeknek ajánlott riportunknak.
Kollégáink több alkalommal is ellátogattak Kárpátaljára, ahonnan megrázó felvételekkel érkeztek haza: beszéltek édesanyával, aki elveszítette a fiát; volt katonával, akinek a nem megfelelő felszerelés miatt amputálni kellett mindkét lábfejét; olyanokkal, akik féltik családtagjaikat, barátaikat.
Bár Magyarországon egyes nyíltan ukránpárti szakértők, mint például Rácz András – ő egyébként nem olyan rég „véletlenül” Kijevben találkozott Magyar Péter barátjával, Tseber Rolanddal – még a „kényszersorozás” kifejezésbe is belekötnek, dokumentumfilmünkben olyanok nyilatkoznak, akik valóban találkoztak a háború borzalmával.
Ők is kényszersorozásról beszéltek, sőt, egyikük azt mondta, Kárpátalján a köznyelv már emberrablókként, embervadászokként, Gestapóként hivatkozik a toborzókra.
Azt is egyértelműen állítják, hogy rendszerszintű az erőszak a kényszersorozások alkalmával, erre több videót is bemutatunk bizonyítékképpen.
„Egy darab hús vagy, mégy a darálóba” – idézte fel a kiképzőtáborban gyakran megkapott mondatot egyik riportalanyunk, aki arccal vállalta történetét.
Ezt – mármint arcuk felfedését, sőt, gyakran a kamerafelvétel készítését – nem mindenki kockáztatta meg, hiszen félnek a retorziótól: nem véletlenül,
Kárpátalján már kommentek miatt is vertek meg magyarokat.
Érthető, hogy többen a saját és családtagjaik védelmében azt kérték, ne mutassuk az arcukat, és torzítsuk el a hangjukat is.
Bár Sebestyén József tragédiája kapcsán többen is azért kritizálták lapunkat, mert nem fedtük fel forrásainkat, ahogyan az ügyről először író rovatvezetőnk, Veczán Zoltán fogalmazott: „Azért magamtól megkérdeztem, vajon mi lenne a megfelelő újságírói gyakorlat. Felfedni a forrásokat, felfedni az eredeti fotót, ilyenek kedvéért? Azt gondolom: aligha. Fontoskodjanak és vádaskodjanak csak, amennyit akarnak – egy magyar újságírónak akkor is a másik magyar ember élete az első. És ebből nem engedünk.”
Dokumentumfilmünket ma 17 órától tekinthetik meg YouTube-csatornánkon és a mandiner.hu-n.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Az ukránbarát lapok újságíróit skanzenutakra viszik a frontra és a hadifogolytáborokba, és láss csodát, mindig akad valaki, aki a bátrak bátraként nevét vállalva felmondja nekik a kormánypropagandát.
Nyitókép: Facebook