Egy magyar újságírónak akkor is a másik magyar ember élete az első – és ebből nem engedünk

„Szembetűnő, hogy a cikk nem nevezi meg az információ forrását, csak annyit ír le többször, hogy egy »beregszászi forrástól« származik” – most éppen ezt olvasta az Index fejére a Euronews, miután előbbi portál a Sebestyén József haláláról szóló írásában közölte azt a kárpátaljai körökben régóta keringő információt, miszerint

akit hadköteles fiával zsaroltak meg ahhoz, hogy ne vegye észre a külsérelmi nyomokat a családja és ismerősei szerint a toborzók által megvert férfi testén. 

Hasonló tartalmú kérdéseket kapott a Mandiner egy német laptól a beregszászi családapáról, akinek tragédiájáról mi is helyi informátorainkra támaszkodva írtunk.

Őket, akik magánemberként is rengeteget kockáztatnak azzal, ha a kijevi rezsimnek nem tetsző módon beszélnek egy újságnak, ha pedig közhivatalt viselnek – akár csak aljegyzők egy faluban –, akkor tizenöt évet is kaphatnak kémkedésért. 

Függetlenék tehát ebben a helyzetben kérik számon a BBC-sztenderdeket: követhető forrásmegjelölést vagy éppen helyszíni riportot úgy, hogy nem kaphatunk forgatási engedélyt, s hogy

Torz rendszer ez, mert mindeközben az ukránbarát lapok stábjait és újságíróit skanzenutakra viszik a frontra és a hadifogolytáborokba, meg alákérdező elnöki interjúkra, és láss csodát, mindig akad valaki, aki a bátrak bátraként nevét vállalva felmondja nekik a kormánypropagandát. Függetlenék – másokon mindig számonkért – forráskritikai érzéke meg valahogy mégsem kapcsol be. Sőt. 

„A Euronews stábjának viszont Kárpátalján sikerült megszólaltatnia egy magyar nemzetiségű ápolót, aki névvel és arccal is hajlandó volt vállalni: Sebestyént nem verték agyon” – dicsekednek. Nem tudom, hogy a befektetett oknyomozói munka, a csodás terepismeret vagy a véletlen hozta így, de a férfi (akire bár „büszke magyarként” hivatkoznak, évek óta nem posztol magyarul) nem más, mint – igen, forrásaink szerint – Sándor Fegyir budapesti ukrán nagykövet volt katonatársa, az ukrán militarista-nacionalista Rázsó Zoltán.

Meg Rácz Andrásnak is, aki zéró bizonyítékkal előállva, lapunkat is betámadva azzal rukkolt elő, milyen furcsa, hogy ugyanazt a – felgyújtott és magyarellenes felirattal összefirkált palágykomoróci templomról készült – képet használta fel posztolásra a magyar miniszterelnök és a jobboldali média. Majd ezen az alapon meg némi buta ki tudott előbb róla konfabuláció után megvádolta a magyar kormányt, hogy biztosan benne volt az akcióban.

Egy gyors netes kereséssel megtalálhatta volna az eredeti képet – amelyen egy helyi asszony is látható, aki könnyen veszélyes helyzetbe kerülhetett Rácz imádott demokratikus Ukrajnájában, ha felismerik;

Azért magamtól megkérdeztem, vajon mi lenne a megfelelő újságírói gyakorlat. Felfedni a forrásokat, felfedni az eredeti fotót, ilyenek kedvéért? Azt gondolom: aligha. Fontoskodjanak és vádaskodjanak csak, amennyit akarnak – egy magyar újságírónak akkor is a másik magyar ember élete az első. És ebből nem engedünk.

A szerző a Mandiner rovatvezetője 

(MTI/EPA-ANSA/Angelo Carconi)