Az Irigy Hónaljmirigy február végén az MVM Dome-ban tartott nagykoncerttel ünnepelt, többek között Ákos és Rúzsa Magdi társaságában. Mi viszi őket előre ennyi év után is? Volt-e, akit nagyon megsértettek? Sipos Tamás énekessel beszélgettünk.
Hogyan értékeled a jubileumi koncerteteket?
Várakozásokon felüli volt. Nyilván az ember ilyenkor elképzel valamit előre, van a fejében egyfajta forgatókönyv arról, mi várható. Mi ennek a többszörösét éltük meg: hangulatban, érzésben és lelki vonatkozásban egyaránt. Nagyon-nagyon beütött, ha szabad így mondani.
Hogy jött az ötlet, hogy Rúzsa Magdit és Kovács Ákost is meghívjátok vendégként?
Ákossal mindig nagyon jó viszonyt ápoltunk, olyannyira, hogy az első koncertünkön, 1999-ben ő volt az egyik sztárvendég. Adta magát, hogy számba vegyük, kit érdemes megkeresni, és meglepetésvendégként a színpadra hívni. Egyáltalán nem kommunikáltuk sehol, hogy ők is fellépnek.
Ákos neve mindig benne volt abban a bizonyos kalapban, de most akadt egy olyan pontja a műsornak, amelyről a tervezés során úgy gondoltuk, hogy nagyon jól illene hozzá a szereplése. Ákos ugyanis rendszeresen a mi paródiánk szövegével énekli az Indiántánc című dalát a saját koncertjein. Így jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a jubileumi koncerten is közreműködne ennél a dalnál.
Rúzsa Magdit pedig már nagyon régóta szerettük volna meghívni egy koncertünkre. Valahogy azonban mindig úgy alakult, hogy utánunk volt a bulija, így nyilván nem akart a saját nagykoncertje előtt fellépést vállalni. Idén viszont pont fordítva alakult, így megkerestük, és hála istennek ő is igent mondott. Ezzel pedig nemcsak a közönségnek, hanem nekünk is nagy örömet szerzett.
Manapság kevés zenekar ér el ilyen szép „kort”. Mi a titkotok? A környező országokban tudtok olyan formációról, amely hasonló stílust képvisel?
Igazából csak „Weird Al” Yankovicról hallottam, aki egy amerikai zenész-humorista, és aktuális slágereket dolgoz át. Az Irigy Hónaljmirigyet egyébként nagyon szeretik a Pamkutyával összehasonlítani. De azonkívül, hogy ők is átírnak dalszövegeket, nincs közöttünk valódi hasonlóság.
Mi mindig az előadókra fókuszálunk, tehát az ő paródiáikat készítjük el.
Ezért sem igazán értem, miért megy ez a hasonlítgatás – valószínűleg egyfajta felszínességből fakad.
Még a zenekarunk előtt létezett a Voga–Turnovszki nevű formáció, de mi sem tőlük vettük az ihletet. Nekünk ugyanakkor a kezdetektől ez volt a fő csapásirányunk: amikor összeálltunk, nem is gondolkodtunk sokat, egyszerűen belekezdtünk. Illetve volt még egy MyCream nevű zenekar is, de ők szintén rövid idő alatt feloszlottak.
Évekkel ezelőtt a TV2-n egész estés műsorokat is láthattunk tőletek. A jubileumi év alkalmából várható esetleg egy hasonló?
Nem látok semmilyen esélyt arra, hogy ez újrainduljon. Annál is inkább, mert már minden átkerült az internetre, minden tartalomgyártás. Ennek financiális okai is vannak, ott sokkal olcsóbb bármit megosztani az előadóknak.
Másfelől az elmúlt években annyit változott a világ és a fogyasztási szokások, hogy egy ilyen formátumú tévéműsor már nem hozna bombasztikus nézettségi számokat. Megjegyzem ezek a show-k nem voltak a maguk idejében sem olcsó formátumúak. Nagyon nagy stábbal dolgoztunk, volt, hogy 4-5 napon át forgattunk. De azt is őszintén be kell vallanom, hogy mindezt kimaxoltuk, sőt, talán egy kanyarral még túl is mentünk.
A magyar társadalomnak most nagy szüksége van a humorra. A koncertetekre jegyet váltók kívül tudták hagyni a valóságot erre a pár órára?
Ezeken a koncerteken van egy közös és egy párhuzamos dimenzió. Van, amit egy zenész él meg belülről, és van, amit a közönség. Ezen az estén viszont nagyon érdekes volt, hogy ez a kettő találkozott. Az ismerősök és barátok elmondása alapján
a 17 ezres tömegben nem lehetett szomorú arcot látni.
Nagyon felemelő érzés volt, hiszen azt mutatja, hogy amit csinálunk, elérte a célját. Nekünk a 35 év alatt soha nem is volt más szándékunk, mint hogy magunkat szórakoztassuk, ez pedig idővel találkozott az emberek ízlésével és hozzáállásával. A jubileumi koncert pedig még markánsabb visszacsatolása volt mindennek, ezért is volt annyira mérvadó a zenekar számára.
A koncerten egyébként nagyon vegyes volt a jelenlévők összetétele. Személy szerint tudom, hogy a tömegben volt 80 éves koncertlátogató és kisgyerekek is. Tehát minimum három generáció bulizott a dalainkra.
Az elmúlt több mint három és fél évtizedes működésetek alatt volt, aki megsértődött a paródiátokon?
Persze: akadt, aki aztán megbékélt, más nem. Ez a műfaj magában hordozza azt a veszélyt, hogy néha kicsit túlnyomod a paródiát, és az átcsúszik a bántó kategóriába, ami – csak hangsúlyozni tudom – sosem volt célunk. De nyilván az ember nem mindig tudja tartani a megfelelő kontrollt ebben. Fordítva is igaz: ha nagyon alálősz, béna lehet az egész.
A 35 év alatt
Ebbe beletartoznak a tévéműsorokba írt dalok is, amelyek nem voltak mind paródiák. Az évek alatt mintegy 70 tévéműsort gyártottunk le, ezek mindegyikében volt legalább öt átirat, és a főműsoridőben nem az előadókra fókuszáltunk, hanem az adott műsor tematikájához próbáltunk illeszkedni az esetek többségében. A nagy számok törvénye alapján pedig ebben benne van,
hogy valakinek ráléphetünk a tyúkszemére.
És politikus?
Az évek alatt próbáltuk elkerülni, hogy direktben politikusokat parodizáljunk. Ha érintettünk is közéleti szereplőket, igyekeztünk azt csak a humor szintjén tenni, tehát sosem foglaltunk állást e téren. Volt persze olyan szilveszteri műsorunk, ahol Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor jelent meg egy újévi beszéd paródiájában. Vagy amikor a Tényeket parodizáltuk, akkor a riportokban is megszólaltak – még ma is aktív – politikusok, akiknek „belebújtunk a bőrébe”.
De hangsúlyozom: sosem foglaltunk állást e téren, mert a csapaton belül is a nyolc ember közül mindenkinek van saját identitása ebből a szempontból. Hála istennek, az sosem vert éket közénk, ha valakinek más volt a véleménye, de nem is volt ez annyira téma köztünk.
Hogyan tovább a nagykoncert után? Mik a tervek 2026-ra?
Minden nagyobb projekt után jellemző, hogy őrlángra állunk át. Ezt az eseményt is kellőképpen fel kell dolgoznunk, így a jövőbeli lépések majd bő egy hónap múlva kezdenek terítékre kerülni. Ebben a koncertben körülbelül egy év munkája volt. Abból is az utolsó két és fél-három hónap volt igazán intenzív. A koncerteket illetően a következő hónapok uborkaszezonnak számítanak idehaza, majd
nyár előtt pörög fel a gépezet, és fokozatosan jönnek majd a megkeresések.
Pillanatnyilag nincsenek kiforrott terveink. A következő időszakban jómagam is szeretnék a szólóprojektemre és a Sing Sing zenekarra kicsit többet fókuszálni. De tavasz végén, nyár elején biztos, hogy be fogjuk a fiúkkal rúgni a motort!
Nyitókép: Mahunka Balázs
Ezt is ajánljuk a témában
Kovács Ákos volt a Hotel Lentulai legújabb adásának vendége, akivel Lentulai Krisztián beszélgetett a „Ember Maradj” című portréfilméről, annak fogadtatásáról, valamint a közélet, a média és a zene mai állapotáról.
Az Európai Unió ezzel a lépéssel buktatá meg Orbán Viktor kormányát.
350 éve született „a szabadság fejedelme”, az évforduló alkalmából nagyszabású, egész éves programsorozat indul magyarországi és határon túli helyszíneken.
Mindenki megtalálhatja a számításait a hónapban függetlenül attól, hogy a klasszikus vagy a modern metált kedveli-e inkább.
Idén is egész napos koncertsorozatot szentel a Zeneakadémián a klasszikus zene örök kedvencének, Wolfgang Amadeus Mozartnak, vagyis inkább sokak közös és olthatatlan Mozart-rajongásának a Concerto Budapest szimfonikus zenekar, amelynek immár 2018 óta töretlen hagyománya, hogy a tavasz első hónapjában évről évre megrendezi a Mozart-napot.
Ilyenre még sehol a világon nem volt példa.
A legendás énekes a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.
Most már mindenki láthatja, mit művel az ukrán elnök.
A válogatottsági rekorder a 200. NB I-es meccsén szabadrúgásból talált be.
A magyar út és a magyar politikai gondolat minta lett, és már Orbán Viktort követik külföldön.
