A művész őszintén vallott arról, miért tartotta kockázatosnak a film ötletét, miért nem szólt bele az alkotói folyamatba, és hogyan vált számára ez az egész a közönséggel való valódi találkozássá.
Ákos szerint a közönség „az emberi hangot” keresi, mert a közbeszéd egyre sekélyesebbé vált – „Beavis és Butt-Head-szintre silányult” –, és a média inkább a hibákat, mint az értékeket emeli ki.
Ugyanakkor úgy véli: a változás kulcsa mindannyiunk kezében van, hiszen „mi magunk is felelősek vagyunk abban, hogy mit kattintunk, mire reagálunk”.
A beszélgetésben felidézi fiatalkori történeteit a kazettás korszakból, mesél a japán közönséggel való szürreális találkozásairól, és elárulja:
számára 37 éve ugyanaz a legfontosabb küldetés – emberi hangon szólni a másikhoz.