Bódi Mária Magdolna a mi újabb közbenjárónk – odafent nagyjából ötven magyar szenthez és boldoghoz kapcsolódik

Újabb magyart avattak boldoggá, mégpedig Veszprémben: 2025. szeptember 6-án emelték oltárra Bódi Mária Magdolnát.

A huszonhárom évesen, 1945-ben vértanúhalált halt fiatal nő élete a hithez való rendíthetetlen hűség és az önfeláldozás példája. A szigligeti származású Magdolna gyermekkora óta különösen vonzódott Istenhez,

miközben minden idejét az imádságnak és a rászorulók segítésének szentelte. Életét akkor oltották ki, amikor lánytársait védelmezte egy katonai támadás során.

Boldoggá avatási eljárását 2017-ben indították el, és a múlt héten érkezett el a pillanat, hogy a magyar szentek sorába emelkedhessen. 

A boldogok, akárcsak a szentek, bizonyosan eljutottak Isten látására, a különbség a szentekhez képest annyi, hogy a tiszteletük regionális. Boldoggá és szentté az a katolikus hívő avatható, aki „életében, halálában és halála után életszentség hírének örvendett, mert hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket; vagy a vértanúság hírének örvend”. Ehhez hozzátartozik, hogy tisztelete élő az adott régióban, s hogy két igazolt csoda fűződik a nevéhez.

A modernitásban hajlamosak vagyunk úgy gondolni a társadalomra, mint egyének halmazára. A modernitás előtt a társadalmat azonban „a közösségek közösségének” tartották, azaz a kis közösségekből felépülő nagy közösségnek. Ez nemcsak az élők közösségeit – plébánia, gyülekezet, iskola, falu, céhek, klubok stb. – jelentette, hanem – Edmund Burke híres megjegyzése szerint – „a holtak, az élők és a még meg nem születettek nemzedékeit” is. Eme kiterjesztett, horizontális idősík a kereszténység szerint egyben vertikális is:

Roger Scruton szerint a katolikus egyház szentjeinek tábora – illetve szentjeinek ünnepe – nagyon is alkalmas volt arra, hogy „lecserélje” vagy lefedje a pogány világ mindenféle istenségeinek és szellemeinek tiszteletét és naptárát. Ahogy ő fogalmaz az Iszom, tehát vagyok című, borról (és sokkal többről) szóló munkájában: „A katolikus egyház egyik legnagyobb adománya Franciaország számára az, hogy menedéket nyújtott a vihar tépázta antik isteneknek, szentek és mártírok ruháiba öltöztette és azzal a borral vidította fel őket, amelyet egykor ők hoztak le a mennyekből.” 

A szentek és a csodák – amelyek nem választhatók el tőlük – a kézzelfoghatóság emberi igényét szolgálják ki. Szép dolog megfogalmazni a doktrínát, a tanítást, és szükséges is, ám mivel Isten által teremtve megtestesült anyagi lények vagyunk a magunk korlátaival, ezért a felvilágosodás azon igénye, hogy mindent csak ésszel értsünk meg, valójában nem emberi. Szükségünk van megfogható konkrétumokra. S bár a kereszténység igazolását a nagyon apologéták nem csodákra, hanem a világ rendezettségére alapozták inkább, nekünk, hétköznapi embereknek lehet, hogy meggyőzőbb és jobban átérezhető egy-egy boldog vagy szent személyes élettörténete. 

Bódi Mária Magdolna mint újabb közbenjárónk odafent nagyjából ötven magyar szenthez és boldoghoz kapcsolódik.

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi

***