Hogyan alakította át az európai társadalmak és a politikai vezetők hozzáállását a 2015-ben kezdődött migrációs krízis, miért történhettek terrortámadások, és mi történt az Unióba megérkezőkkel? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Immár több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött el az a máig tartó folyamat, amelynek során Európának a modern kor legnagyobb migrációs kihívásával kellett szembenéznie. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével jártuk körbe, hogy mi történt 2015-ben és azóta Európában, a kontinensünkre zúduló illegális migrációt tekintve. A magyarországi helyzet alakulására a következő cikkünkben térünk majd ki.
Ahogy Sayfo Omar felidézte, 2015-re érett be az Európát körülvevő térségekben zajló negatív folyamatok java része, melyek miatt országok váltak élhetetlenekké. 2011-ben kezdődött az arab tavasz felkeléssorozat, amit Európa kezdetekben a demokrácia diadalaként ünnepelt, ám a helyzet gyorsan rosszra fordult.
Európa ugyanis elvesztett azokat a szövetségeseit, akik korábban kapuőrként működtek az illegális migráció megállításában. Moammer Kadhafi rezsimje megbukott Líbiában, Zín el-Ábidín ben Ali diktatúrája Tunéziában, közben pedig kitört a szíriai polgárháború. Mindezek együttesen járultak hozzá, hogy a már korábban is zajló Európába tartó migráció belobbanjon 2015-re.
Ekkorra már a szíriai háború is odáig jutott, hogy már nem csak az elit, hanem a középosztály egy része is elhagyta az országot, miután kilátástalannak ítélték meg a helyzetet. Akinek még volt pénzzé tehető ingatlana, az eladta és elindult Európába, amelynek vezetői Afganisztánt és Szíriát a háború miatt veszélyes országnak minősítette.
Európába ekkor 1,3 millió menedékkérő érkezett.
Összeomlott a dublini rendszer, amely szerint azon ország lett volna hivatott elbírálni a menedékkérelmet, amelyen keresztül a kérelmező először az Unió területére lépett.
A kialakult helyzet sokként érte az európai társadalmakat, amelyek akkor már a korábban érkezett bevándorlók egy részének integrációs problémái miatt is szenvedtek.
Az Angela Merkel akkori német kancellár által hirdetett Wilkommenskultur pedig egyenesen meghívót jelentett az indulóknak, akik aztán szépen átrajzolták Németország arculatát – írta nemrég a Mandineren is megjelent tanulmányában Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője, amely egyben az azóta eltelt időszakot is végigveszi.
Ezt is ajánljuk a témában
Hatalmas migránstömeg árasztotta el Németországot, lehet, hogy ekkor dőlt el a jövője – a Migrációkutató Intézet alaposan kielemezte a Mandineren a bukáshoz vezető okokat.
A nyugat-európai társadalmaknak ugyanakkor egyre inkább szembe kellett nézniük a felelőtlen bevándorlás politikával bevándorlás politika következményeivel. Ennek első, megdöbbentő bizonyítéka a 2015-ös kölni szilveszter volt, amikor
a német nagyvárosban az újévi ünneplés során több száz nőt ért szexuális zaklatás, jól beazonosítható, többségében csoportokba verődő, észak-afrikai bevándorló férfiak által.
Az igazi tragédiák azonban csak ezután következtek, több száz halálos áldozattal járó kegyetlen terrortámadás-hullám vett kezdetét, nem csak Németországban, hanem Franciaországban és a Nagy-Britanniában egyaránt. A támadások hátterében többnyire az akkor felemelkedő Iszlám Állam terroristái és általuk inspirált bevándorló hátterű európaiak álltak.
A legsúlyosabb terrortámadások Európában a migrációs krízis kirobbanása után:
2015. január 7-én két dzsihádista fegyveres megtámadta a Charlie Hebdo című francia szatirikus hetilap párizsi szerkesztőségét. A támadásban 12 személy halt meg és további 11-en megsebesültek.
2015. november 13-án este terrortámadás-sorozatot követtek el előre megtervezett akció keretében Párizs különböző pontjain. A legtöbb halálos áldozatot a Bataclan nevű szórakozóhely elleni támadás követelte, ahol a terroristák túszokat ejtettek, majd a kivonuló rendőrséggel tűzharcba keveredtek. Itt 89-en vesztették életüket.
2016. július 14-én este Nizzában hajtott a tömegbe egy ámokfutó a tengerparti sétányon, ahol több tízezren nézték a nemzeti ünnepet lezáró tűzijátékot. A gázolásos merényletben 86-an haltak meg és több mint négyszáz sebesültet meg.
2016. december 19-én este Berlinben egy terrorista egy elrabolt kamionnal nagy sebességgel hajtott be a német főváros egyik karácsonyi vásárának helyszínére, 12 fő halálát és több tucatnyi ember sérülését okozva.
2017. május 22-én, Ariana Grande amerikai popénekesnő koncertje után történt robbanás a manchesteri arénában. A merényletben 22-en meghaltak, köztük hét gyermek.
A nyugat-európai államok kénytelen voltak reagálni, a németek már 2016-tól elkezdtek kihátrálni a korábban meghirdetett politikából, Merkel törvénykezéssel próbált úrrá lenni a káoszon, a széles jogokat kínáló és nyitott végű menedékjog helyett egyre inkább csak ideiglenes oltalmazotti státuszokat ítéltek meg a kérelmezőknek – mondta Sayfo Omar.
Hozzátette: a titkosszolgálatok is egyre több pénzt kaptak a potenciális terroristák kiszűrésére, amelynek eredményeképpen 2017-et követően már sikerült megakadályozni a nagyon szervezettséget igénylő támadások kivitelezését. A veszély azonban nem múlt el, a szerepet átvették az egyéni elkövetők, akik jellemzően késes támadásokat vittek véghez.
Sokan ugyanis már csak itt szembesültek azzal, hogy nem azt kapták, amire számítottak, amikor útnak indultak, az európai álom rémálommá vált számukra.
A hatóságoknak és az egészségügyi rendszereknek pedig nem volt és nincs is kapacitásuk arra, hogy őket ellássák, arra sincs, hogy a mentális állapotukat ellenőrizzék.
Ezzel a jelenséggel pedig a titkosszolgálatok nem tudnak mit kezdeni.
Közben az emberek szubjektív biztonságérzete rengeteget romlott Nyugat-Európában. A fiatal férfiakból álló bevándorló közeg elfoglalta a köztereket, közparkokat.
Mindezek hatására aztán a politika is elkezdett átalakulni Nyugat-Európában,
elkezdtek megerősödni a bevándorlásellenes pártok.
Németországban az AfD, Ausztriában a Szabadságpárt, Olaszországban a Liga, Olaszország Fivérei, Franciaországban Le Penék, Svédországban pedig a svéd demokraták.
A német vezetés ma már szembemegy a wilkommenskulturral, de ehhez az kellett, hogy már saját szavazó bázisuk is erre kényszerítse őket.
Ezt is ajánljuk a témában
Olyan kérések fogalmazódtak meg, amelyeket tíz évvel ezelőtt még senki sem mert volna kimondani.
Az Európai Unió tagállamai saját hatáskörben kezdték meg a védekezést, Brüsszel pedig csak megkésve, az új német vezetés lassú irányváltásának hatására kezdett tényleges szigorításokat bevezetni. A tavaly elfogadott, vitatott hatékonyságú migrációs paktumot is több ponton szigorították már.
A 2024-ben elfogadott migrációs paktum főbb elemei:
Fontosabb újítás például, hogy a nemzetállamok a jövőben maguk dönthetik el, hogy mely harmadik országokat ítélik biztonságosnak, mint ahogy az is, hogy az EU várhatóan a migráció terén való együttműködést és az elutasított menedékkérők visszafogadását fogja megszabni a harmadik országoknak megígért fejlesztési segélyek kifizetésének feltételéül – magyarázta Sayfo Omar.
A migrációs válság kezdete óta egyre több problémát okoztak a migránsokat a Földközi-tengeren Európába juttató hajók, ami leginkább Olaszországot, Görögországot és Spanyolországot sújtották. A legnagyobb hajókat az Orvosok Határok Nélkül (MSF) francia-svájci szervezet, az „európai” SOS Méditerranée és a Sea Watch üzemeltette. A leginkább érintett Olaszország kormánya azonban egy idő után megelégelte a hajók működését és szigorúbb intézkedéseket vezetett be ellenük.
Emellett a védekezés kiszervezése is bevett gyakorlattá vált. Brüsszel már 2016-ban megállapodott a törökökkel, akik pénzt és politikai támogatást kaptak, amiért nem engedik tovább az elsősorban szír és afgán bevándorlókat. Olaszország is megállapodott Líbiával és Tunéziával, a spanyolok Marokkóval, a listát pedig hosszan folytathatnánk.
Ahogy a kutatás vezető elmondta, a migrációs útvonalak a földrajzi adottságok miatt nem változtak, csak a forgalmuk hullámzott, lekövetve a különböző politika, biztonsági változásokat.
Az integrációról Sayfo Omar azt mondta: a beilleszkedés sikere leginkább attól függ, hogy milyen társadalmi hátterű az adott személy, mely országból és mely időszakban érkezett. Jelenleg 975 000 szíriai van Németországban, ebből 160 ezren már kaptak állampolgárságot. Közöttük kiemeltem magas a foglalkoztatottság. Tudni kell azonban, hogy ők jellemzően olyan felső és középosztálybeli emberek, akik még a 2015-ös válság előtt hagyták el hazájukat.
Az elsősorban gazdasági okokból bevándorló, alacsonyabb iskolázottságú migránsok esetében sokkal rosszabbak ezek az arányok.
A kutatási vezető a hazatoloncolásokról sem tudott sok pozitívat mondani, csak Franciaországban 700 ezer és 1 millió között van azoknak a száma, akiknek el kellene hagyniuk az országot, de nem találják őket, eltűntek. Németországban nagyjából 20-25 százalékos a sikeres kitoloncolások aránya és ez már egy jó számnak tekinthető.
Minden európai ország megszenvedte az illegális bevándorlást, de Svédországot lehetne a legextrémebb példaként kiemelni, ahol a migráns hátterű bandák által elkövetett fegyveres bűncselekmények száma nagyon megnőtt. Túl sokan érkeztek rövid idő alatt, a svéd rendőrség pedig nem volt arra felkészülve, hogy ekkora ember tömeget kezeljen. Egyes városrészekben élhetetlenné vált az élet. Jelenleg 14.000 bandatagot tartanak nyilván, hozzájuk 48.000 támogató kötődik, miközben a svéd rendőrség összlétszáma 22.000. A bandatagok 90 százaléka bevándorló hátterű, átlagéletkoruk 28 év. Európában csak Albániában magasabb a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma, világviszonylatban pedig – a háborús térségeken kívül – csak Mexikóban.
Összefoglalva az elmúlt 10 év tanulságát, Sayfo Omar elmondta: Európa alapjaiban változott meg, és azokat az álláspontokat, amelyeket korábban a radikálisnak kiáltott erők hangoztattak az illegális bevándorlással kapcsolatban, azt
most már a fősodor is magáévá tette.
Ugyanakkor Európa még mindig humanitárius szuperhatalom szerepében tetszeleg, miközben a piszkos munkát most már kiszervezi.
Nyitókép: Afrikai illegális bevándorlók a Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarote szigetén. Fotó: MTI/EPA-EFE/Adriel Perdomo
A háború kapcsán is itt lenne az ideje a józanságnak és az önérdek tisztázásának. És akkor még finoman fogalmaztam… Ez így nem mehet tovább!
Christine Lagarde nincs tisztában alapvető tényekkel.
A számok viszont nem hazudnak: Bécsben a lakosság 40,9 százaléka külföldön született, a migrációs hátterűek aránya eléri az 50,5 százalékot. Varga Mátyás Zsolt írása.
Sorra hozzák az eredményeket.
Ha az elszállásoltak turisták lennének, igazi turisztikai diadalriportot írhatnának belőle. Így inkább nő a feszültség.
Talán minden eddiginél arcpirítóbb hazugsággal próbálkozott a Tisza-vezér.
Az elmúlt években számos alkalommal érte támadás, mégpedig többségében Ukrajna részéről a Magyarországot ellátó kőolajvezetéket. De nem csak ezen keresztül akadályozza Kijev hazánk energiaellátását. Sebestyén Géza írása.
Nem is tudom, innen hova tovább!
