Angela Merkel és a Willkommenskultur – Németország már ekkor elesett a migránstömegek miatt?

Szerző: Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője

A 2015-ös év sorsdöntő volt, Európában soha nem látott migrációs és menekültügyi válság kezdődött, amely az egész kontinens jövőjét meghatározta. A migránsok tömegesen érkeztek a térségbe – Törökország, valamint a Földközi-tenger irányából több mint 1,3 millió menedékkérő érkezett. Nagy számban keltek útra Szíriából, Afganisztánból, Irakból és az afrikai országokból, ám EU-n kívüli európai államok is szerepeltek a fő származási országok között, köztük Koszovó, Albánia, Szerbia és Ukrajna. Noha a Közel-Keletről főként az arab országokon végigsöprő arab tavasz mozgalom, valamint az annak következtében kialakult polgárháborús helyzet, és az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet felemelkedése miatt keltek útra,

A németországi válság azonban nem ért véget a későbbi években tapasztalt migrációs nyomás csökkenésével. Utólag már világosan látni, hogy az Angela Merkel kancellár vezette szövetségi kormány hatalmas feladatot vállalt azzal, hogy zöld utat adott az ellenőrizetlen és tömeges migrációnak. Európai viszonylatban a mai napig Németországban él a legtöbb illegális bevándorló. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a Pew Research Center amerikai agytröszt úgy becsülte, egymillió fölötti számról van szó. Az elhibázott migrációs politika azonban a következő évtizedekre – ha nem évszázadokra – átrajzolta az ország arculatát. Egyrészt a külföldi lakosság száma évről évre növekszik, másrészt pedig a városokban kialakult, magas bűnözési rátájú no-go zónák nem fognak egyhamar eltűnni, ahogy a párhuzamos társadalmak jelensége sem fog a közeljövőben megszűnni. 

2015 – A Willkommenskultur kezdete 

„Wir schaffen das!”, azaz „Megcsináljuk!” – fogalmazott Angela Merkel 2015. augusztus 31-i sajtótájékoztatóján. Németország akkori kancellárja igencsak optimista volt a menekültválság kezelését illetően. Úgy gondolta, „Németország erős ország”, amely képes felvenni a harcot még egy olyan kihívással is, mint emberek millióinak tömeges beáramlása. Merkel 2015. augusztus 25-én felfüggesztette a dublini eljárást a szírek esetében, amelynek értelmében többé nem kellett visszaküldeni őket abba az uniós országba, amelyikbe először beléptek. Ezzel viszont a szövetségi kormány hatalmas feladatot vállalt: Berlinnek nem volt kész stratégiája arra, hogyan fogja integrálni a menekülteket, nem beszélve az ellenőrizetlen beáramlásukkal járó biztonsági kockázatokról. Hasonló aggályai voltak a lakosságnak is, akik körében olyan kérdéseket vetett fel a migránsok befogadása, hogy találnak-e munkát, van-e egyáltalán végzettségük és hol fognak lakni. Egy későbbi, az INSA közvélemény-kutató 2019-es felmérése is kimutatta:

Az aggodalmak ellenére megkezdődött a menekültek tömeges befogadása: a zömében Magyarországról induló vonatok sorra futottak be a német nagyvárosok pályaudvarain. A hatóságok mellett önkéntesek is megjelentek, akik üdvözlőtáblákkal várták a menekülteket. Csak Münchenbe egy nap alatt több mint kétezren érkeztek, addigra az egész állomás megtelt önkéntesekkel és adományokkal, köztük élelmiszerekkel, pelenkákkal és ruhákkal. Viszont már Merkel köreiben is többen ellenvetésüket fejtették ki a Willkommenskulturral kapcsolatban.  „Azokban az országokban, ahonnan a menekültek jönnek, és a migráción gondolkodnak, az emberek azt kérdezik maguktól: miért maradunk itt, ha annyira szívesen látnak minket Németországban?” – figyelmeztetett Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminiszter arra, hogy a tömeges befogadások precedenst teremthetnek. 

2016 – Németország a szélsőségesek célkeresztjében 

Rövid időn belül beigazolódott: a tömeges bevándorlás súlyos biztonsági fenyegetéseket hordoz magában, és sem ezekre, sem a kitoloncolásokra nem állt készen a kormány. A kölni 2015-ös szilveszteri utcai mulatságok során nők százait érte szexuális zaklatás, és lettek áldozatai nemi erőszaknak. Az elkövetők zömében arab és észak-afrikai férfiak voltak. A BBC brit közszolgálati média akkoriban arról írt cikkében, hogy mintegy ezer férfi követett el szervezett támadást a nők ellen, akik eleve ilyen céllal érkeztek az ünnepségekre. Hamburgból is több hasonló esetet jelentettek, és a farsang közeledtével egyre nőttek az aggodalmak a nyilvános tömegrendezvényekkel kapcsolatban. 

A támadásban 12-en életüket vesztették, a tunéziai férfinak pedig sikerült elmenekülnie Németországból. A támadást az ISIS vállalta magára: „Az Iszlám Állam katonája” – közölte a támadóról hivatalos médiacsatornáján a terrorszervezet. Anis Amri 2015 júliusában érkezett az országba, ám menedékkérelmet csupán 2016 áprilisában nyújtott be, amit két hónappal később elutasítottak. A férfinak tehát már hónapokkal a terrortámadás elkövetése előtt el kellett volna hagynia Németországot. 

2017 – Kitoloncolások a politikai agendán 

A berlini terrortámadást követően a kitoloncolások kérdése uralta a politikai légkört 2017-ben. Noha a kiutasított menekültek elszállítása megkezdődött, és a szövetségi kormány ekkorra mintegy 150 millió eurót költött az önkétesen hazatérőknek, mintegy 80 ezren maradtak Németországban, akik kitoloncolását bürokratikus akadályok – beleértve az adminisztratív szervek túlterheltségét –, valamint a származási országokkal való együttműködés hiánya nehezítette. Voltak olyan országok, amelyek egyenesen elutasították, hogy visszafogadják állampolgáraikat, köztük Pakisztán, Algéria és Tunézia. A tét pedig nagy volt, hiszen szeptember 24-én szövetségi választásokat tartottak, és a választási kampányokban hatalmas teret hódított a migrációs politika. Az Alternatíva Németországért (AfD) már ekkoriban is súlyos kritikákat fogalmazott meg a nyitott ajtók politikájával és a kudarcot vallott kitoloncolási programokkal szemben, 

Ezek között szerepelt, hogy egy központilag irányított rendszert alakítanának ki a kollektív kitoloncolások végrehajtására, a biztonsági fenyegetést jelentő migránsok esetében pedig könnyítéseket vezetnének be az egyszerűbb deportálások érdekében. 

A választásokat végül a CDU/CSU pártszövetség nyerte, és továbbra is Merkel maradt a kancellári székben. 2017-ben összesen 26 ezer kitoloncolást sikerült végrehajtani, ami messze elmaradt a kormány eredeti célkitűzéseitől, és mindeközben továbbra is özönlöttek a migránsok Németországba – ebben az évben 186 644 menedékkérőt regisztráltak. A kitoloncolások esetében a problémát immár nemcsak a bürokratikus akadályok és a kormányközi tárgyalások jelentették, hanem az is, hogy migránsok tömegei tűntek el a hatóságok elől. Egyes nagyvárosokban – például Berlinben, Hamburgban és Frankfurtban – pedig még segítették is az okmányokkal nem rendelkező külföldieket azzal, hogy lakhatási és munkalehetőséget biztosítottak számukra különböző civil szervezetek. Szintén jó lehetőség volt számukra a Kirchenasyl, azaz az egyházi menedékjog, amelynek segítségével az egyház szárnyai alatt maradhattak Németországban.  

2018 – Megjelennek a párhuzamos társadalmak 

A német sajtóban egyre gyakrabban cikkeztek arról, hogy kudarcot vallott a német migrációs politika, és a lakosság bizalma is csökkent a menekültügyi rendszer iránt. Bár az érkező migránsok száma a 2015-ös adatokhoz képest kisebb méretet öltött, az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekmények és különböző támadások számai egyre emelkedtek. Társadalmi szinten különösen nagy tiltakozáshoz vezetett, hogy május 22-én egy mindössze 14 éves lányt ölt meg egy iraki kurd menedékkérő Wiesbadenben. Áldozatát, Susanna Feldmannt megerőszakolta, majd megfojtotta. Augusztusban pedig Chemnitz városában egy 35 éves férfit megkéseltek. A gyilkossággal egy 22 éves iraki és egy 22 éves szír férfit gyanúsítottak – előbbit azóta sem találták meg, feltételezések szerint Törökországban bujkál, utóbbit pedig börtönbüntetésre ítélték Németországban. 

A szövetségi kormánynak viszont egy új kihívással is szembe kellett néznie, mégpedig a párhuzamos társadalmak kialakulásával. Ugyan a biztonsági intézkedéseket már az első támadások után fokozták – különösen az olyan nyilvános tömegrendezvényeken, mint a karácsonyi vásárok –, a Merkel-kormány nem fordított elegendő figyelmet a társadalmi szegregáció megakadályozására. A nagyvárosokban egész bevándorlónegyedek alakultak ki, amelyekben zömében közel-keletiek és észak-afrikaiak éltek. Rövidesen ezek a városrészek no-go zónákká alakultak át, magas bűnözési és munkanélküliségi rátával, valamint az integrációra való hajlam hiányával. Az emberek beilleszkedését különösen a nyelvi és kulturális különbségek nehezítették, amelyeket a kormány nyelvtanfolyamokkal és különféle programokkal igyekezett orvosolni.

Egy 2018 februári interjújában a kancellár tudatta, vannak olyan területek, „ahová senki sem mer elmenni”. És hogy a helyzet mennyire súlyossá vált Németország-szerte, egyértelműen jelzi egy Merkel után, 2023-ban megjelent tanulmány, amely már zsidók számára tiltott városrészekről értekezik. „Városi területek, amelyeket a zsidóknak kerülniük kell a támadások valószínűségének csökkentése érdekében” – állt az elemzésben.  

2019 – A migránsok integrációjának kudarca 

Németországban a migránsok által elkövetett bűncselekmények száma egyre emelkedett, 2019 első felében több mint 600 támadást hajtottak végre, amelyek között kifejezetten magas volt a menekültszállásokon elkövetett cselekmények száma. Ebben az évben nagy razziák is indultak a migránsközpontokban, amelyek nem ritkán a rendőrök és az illegális bevándorlók összecsapásaival végződtek. A kitoloncolások tovább folytatódtak, noha kisebb mértékben, mint az előző évben:

A Merkel-kormány továbbra is kitartott amellett, hogy a kialakult migrációs válságot az integrációval lehet hatékonyan kezelni, így erre a terültre még erőteljesebben összpontosítottak. 2019. június 7-én a parlament elfogadta az új szakképzett bevándorlási törvényt, amelynek célja, hogy növeljék a külföldi munkavállalók számát. A 2020-ban hatályba lépett törvény viszont azt is jelentette, a kormány nem csupán az EU-ból várja a legális munkavállalókat, hanem harmadik országokból is, akiknek belépési követelményeiben temérdek enyhítést rendeltek el. Többek közt enyhítették a vízumkiadási eljárásokat és a külföldi képesítések elismerésében is módosításokra került sor. Ezúttal már az integrációs programok is prioritást élveztek: a nyelvtanfolyamokon túl különböző munkaerő-piaci programok, oktatási lehetőségek álltak a bevándorlók rendelkezésére. A cél is már világos volt: az évek óta Németországban élők és az újonnan érkezők is járuljanak hozzá a gazdaság növekedéséhez, ne csak a nekik járó kedvezmények, támogatások miatt maradjanak az országban.

2020 – Lassuló kitoloncolások, erősödő integrációs erőfeszítések 

A következő évben tavasszal életbe is lépett a szakképzett bevándorlási törvény, ugyanakkor a Covid világjárvány keresztbe húzta a kormány terveit. A vírus terjedésével – ahogyan sok más ország – Németország is határai lezárása mellett döntött. Bár az utazási korlátozások visszafogták az illegális migrációs tömegeket, a végrehajtott kitoloncolások is lelassultak. 2020-ban mindössze 10 800 embert sikerült Németországból elszállítani, és a kormány továbbra is küzdött az integrációs kihívásokkal. Mindeközben a lakossági elégedetlenség is egyre nőtt: egy 2020-as közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek a menekültügyi politika és az éghajlatváltozás miatt aggódtak leginkább. A válaszadók közel harmada szerint a bevándorlás volt a legsürgetőbb kérdés.

A német álláspont rányomta bélyegét az uniós menekültpolitikára is. 2020 júliusa és decembere között Németország töltötte be az uniós soros elnökséget, kulcsszerepet játszva az uniós migrációs politika alakításában. Berlin azt a tervet támogatta, hogy a migránsokat osszák el a tagállamok között. A paktumot az Európai Bizottság is jóváhagyta, azonban a tagállamok vegyesen fogadták. A déli határországok (pl. Olaszország, Görögország és Spanyolország) kevesellték a migrációs nyomás kezelésére irányuló támogatást. Magyarország és Lengyelország ellenezte a paktumot a szolidaritási mechanizmus miatt. Végül a megállapodás egy része csupán 2023 végén született meg. 

2021 – A Merkel-kormány utolsó éve 

A migrációs és menekültválság kirobbanása után hat évvel újabb sorsdöntő év következett Németország számára: a 2021-es választási eredmények értelmében véget ért a Merkel-korszak. Már maga, a 2005 óta regnáló kancellár is úgy látta, négy ciklus után itt az ideje a generációváltásnak. Ezt egyébként 2018-ban is jelezte, amikor lemondott CDU elnöki posztjáról, amelyen először Annegret Kramp-Karrenbauer váltotta, majd Armin Laschet, a 2021-es választásokon a CDU/CSU kancellárjelöltje. Az unió kampánya azonban nem aratott nagy sikert a választók körében, a szavazatok 26,4 százalékának a megnyerésével első helyen végeztek a szociáldemokraták, a kancellári székben Olaf Scholz váltotta Merkelt. 

2015 és 2021 között az Angela Merkel kancellár vezette kormány hibát hibára halmozott a migrációs politikát illetően. Bár eleinte valóban voltak támogatói a migránsok befogadásának – mind politikai, mind lakossági értelemben –, idővel Németország ékes példájává vált annak, hogy az illegális bevándorlás és a nemzetbiztonsági fenyegetések szorosan összekapcsolódnak. Terrortámadások, késelések és no-go zónák – mindezek ellenére a merkeli politika erőteljesen kitartott amellett, hogy humanitárius okokból kötelességük befogadni az illegális bevándorlókat. Kérdéses maradt, hogy ezt a válságot vissza lehet-e még fordítani, és ha igen, hogyan. Németországban vasárnap előre hozott szövetségi választásokat tartanak, és a pártok kampányaiban kiemelt témaként jelent meg a bevándorláspolitika megreformálása. A nagy pártok programjainak még közös pontja is van – ami nem hátrány, hiszen minden bizonnyal koalíciós kormányzásra számíthatunk –, mégpedig az, hogy mindegyikük szigorításokkal igyekszik megnyerni a választók szimpátiáját. 

Folytatjuk...