Nem tekintem minőségi olvasásnak azt, amikor leülsz arra a három megállóra a metrón – könyvkiadó a Mandinernek

Nyitókép: Agave Kiadó

Megihletett a hír, mely szerint Európában Magyarország nagyjából a középmezőnyben található, már ami az olvasási szokásokat illeti, megelőzve Romániát és Olaszországot, de messze elmaradva Luxemburgtól vagy Dániától. Innen pedig már csak egy lépés volt a következő cikk megszületése és néhány könyvkiadó megkeresése. Az aktuális olvasási szokásokról és kiadói döntésekről szóló kérdéseimmel az Agave Kiadó kiadóvezetőjét, Velkei Zoltánt, valamint a Fumax tulajdonosát, Németh Vladimirt kerestem meg, akik készséggel álltak rendelkezésre.

Milyen trendek figyelhetők meg a könyv- és képregény-kiadás világában, és mik a hazai, 2024-es trendek?

Vladi: Nem vagyunk trendkövetők, sőt sokszor a trendek ellen megyünk, szóval nem nagyon figyelem ezeket. De van egy nagyon látványos trend egy ideje a regényeknél, az a romantasynak titulált romantikus fantasy vonal. Ezt nyilvánvalóan valami marketinges találta ki, gyakorlatilag a YA (young adult) fantasyket felnőttesitették, és ebből lett a romantasy. Mi totálisan távol tartjuk magunkat ettől a műfajtól, de sok olyan kiadó ráugrott akiknek eddig a fantasy csak kevésbé volt a profiljában. Egy ideig reménykedtem benne, hogy ez hozhat új olvasókat a hagyományos fantasyknek is, de ennek semmi jelét nem látom sajnos.

Zoli: Van egy tök jó ideillő történetem: minket alapvetően a hazai sci-fi és fantasy könyvkiadás egyik vezető kiadójaként szoktak ismerni (bár hozzáteszem: rengeteg más műfajban is képviseltetjük magunkat, például mi adtunk ki olyanokat is, mint A csütörtöki nyomozóklub vagy Az éhezők viadala), de az elmúlt három évben mi építettük fel az évtized egyik legnagyobb hazai romantikus sikerszerzőjét, Kollár Betti személyében. Aki még mindig csak 26 éves, de már most olyan életművel és eladásokkal rendelkezik, ami még a sikerszerzők nagy részének is csupán álom.

Nekem nagy ambícióm volt, hogy a sci-fi, thriller vagy horror könyveink mellett elkezdjünk kiadni másfajta történeteket is – az érdeklődésemet egyértelműen rengeteg kiváló streaming sorozathoz kötöm a 2010-es évek közepétől –, és rendkívül örülök, hogy olvasói részről most jól mérhető fogékonyság van a romantikus könyveinkre, pszichothrillereinkre és szépirodalmi címeinkre is. Ezeket egyébként Magnólia címkével láttuk el, de ezek ugyanúgy Agave-kiadványok, ugyanaz a csapat dolgozik rajtuk.

Milyen változásokat és nehézségeket hozott az elmúlt néhány év, a koronavírus-járvány és a háború kitörése?

Vladi: A Covid óta minden folyamat sokkal nehezebb, ami a kiadványok megjelenésével és forgalmazásával kapcsolatos. Szinte minden nagyságrendekkel megdrágult, és kezdve a licenceléstől a fordításig, a nyomdától a raktározásig, a terjesztéstől a marketingig, összehasonlíthatatlanul problémásabb és munkaigényesebb mint azelőtt.

Zoli: Szerintem a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy hogyan lehet erősíteni az online eladási csatornákat boltzár idején, mert 2021-ig könyvet az esetek túlnyomó részében még mindig úgy szerettünk vásárolni, hogy bementünk a boltba, ott megtapogattuk, megszagoltuk és kifizettük. Jelentős anyagi beruházást igényelt átterelni a vevőket, de egy komolyabb részüket sikerült.

Nemrég volt egy európai felmérés az olvasási szokásokról, aminél ha nem is voltunk rossz pozícióban, de azért nem is nagyon volt okunk büszkélkedni. Változtak az olvasási szokások is?

Vladi: Egyrészt nem hiszek a felméréseknek, másrészt nem hiszem, hogy a magyarok olvasási igényével szégyenkezni valónk lenne, főleg a magyar fizetésekhez képest. És ahhoz képest milyen kicsit ez a piac, rengeteg minden megjelenik. Illetve szerencsére pont a vásárlói oldalról nem érzünk negatív változásokat a Covid óta.

Zoli: Csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni: valószínűleg egyre kevésbé tudunk elmerülni hosszan egy szövegben, hiszen állandóan értesít minket valamiről a telefonunk, illetve a dolgozó, családos emberek nagy része egyébként is állandó rohanásban van, és sokszor csak lopva olvas, ha teheti.

Ezért szeretem például a Libri olvasási kihívását, amiben azt kérik, hogy olvass minden nap 20 percet lehetőleg egyhuzamban, mert szerintem is nagyjából ez az a minimum időbefektetés, ami után az olvasás már élménynek minősül. De ugyanígy fontos kezdeményezésnek tartom Szabados Ági könyvklubját, aminek tízezrek a tagjai. Sokkal több ilyenre lenne szükség.

Mit lehet manapság leginkább eladni a vásárlóknak és mi az, ami a legkevésbé sem megy?

Vladi: Mi rétegkiadó vagyunk, több területet ölelünk fel. Van, ahol nagyon alacsony példányszámokkal dolgozunk, de az üzleti siker nem egyenesen arányos az eladott példányszámokkal annál sokkal bonyolultabb a képlet. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy olyasmit adjunk ki, ami anyagi bukást jelentene nekünk.

Zoli: Regények terén biztosan nagyobb szükségünk van most a vidámabb, felemelő, tétekben kisebb, de vibe-okban gazdagabb könyvekre, mint bármikor korábban. Most kevésbé érdekelnek minket a súlyos bűnügyi történetek, a könyörtelen sorozatgyilkosok vagy a minden képzeletünket felülmúló szörnyek – vélhetően annyira turbulens időket élünk, hogy az olvasás most sokaknak tényleg menekülés a valóságból.

De szerintem az sem véletlen, hogy a romantikus könyvek sokadik reneszánszukat élik, ráadásul a hatásuk ismét visszagyűrűzik a fantasybe is. Vagy nézd meg a Legendás lattékat, ami ennek a három zsánernek a lehetetlen crossovere: egy zsoldos ork barbár több évtizednyi öldöklés után visszavonul egy kis faluba, hogy nyisson egy kávézót, aztán a társaival elkezdenek süteményeket is sütni, majd végül megtalálja a szerelem. Nem viccelek, ennyi a sztori. Mindenki kiröhögte ezt a regényt, amikor pitchelték, közben meg az egyik legszenzációsabb történet, végig hibátlanul működik.

Mennyire számít a szerző nemzetisége? Egy európai alkotó vonzóbb, mint egy amerikai? Egy magyar érdekesebb, mint egy ázsiai? Vagy pont fordítva?

Vladi: Én úgy látom, hogy itthon messze az amerikai vonal a legerősebb a könyv- és képregény-piacon, feltételezem ez a filmek/sorozatok miatt van elsősorban. De nyilván az ázsiai képregények piacán nem igazán tudnak labdába rúgni. (nevet) De ettől még vannak kiemelkedő sikerű európai és magyar szerzők is. Én amúgy úgy látom, hogy pl. a terjesztők a magyar szerzőink kiadványaiból némileg kevesebbet rendelnek, mint a külföldiekéből, és egy kicsivel mostohábban bánnak velük, amiből azt szűröm le, hogy a magyar szerzők azért általánosságban hátrányban vannak az olvasóknál – gondolom, ezért is választanak sokan külföldi hangzású álnevet.

Zoli: Még mindig az angolszász kínálatból olvasunk a legszívesebben, de tagadhatatlan a magyar szerzők népszerűsége, sőt ebben érzetre mintha folyamatosan lenne növekedés. A két nagy terjesztő tudna erre igazából pontos választ adni, szóval érdemes lenne megkérdezni őket!

Gondolom, ebben az iparágban is van olyan, hogy biztonsági játék. Mennyire kell erre szorítkozni, és mennyire lehet még kísérletezni?

Vladi: Régen sokat kísérleteztünk, gyakran profilba egyáltalán nem vágó irányokban is. Pl. van egy alkiadónk, a Gemini, ahol non-fiction/önsegítő/spirituális témájú könyveket adtunk ki, de sajnos rá kellett jönnünk, hogy olyan irányokban, ahol szinte kizárólag a terjesztőkre kell alapoznunk, mert a webshopunkat látogató közönség nem fog benne támogatni minket, nem tudunk hosszú távon sikereket elérni. Így jelenleg elengedtük ezeket a dolgokat, és mostmár szinte kizárólag a jól behatárolható profilunkba vágó kiadványokkal foglalkozunk. Ezen belül merünk némileg kísérletezgetni, de csak óvatosan.

Zoli: Én szerintem ez most nincs. Mindenki kísérletezik mindennel, kis túlzással vadnyugati időket élünk. Nyilván a niche műfajok niche műfajoknak számítanak továbbra is – pl. költészet, weird fiction stb. –, de ettől eltekintve szabad a pálya. Ahogy említettem az elején, mi éppen jelentős sikereket könyvelünk el a romantikus piacon, ugyanakkor viszont a kortárs és klasszikus bestsellereikről ismert 21. Század és Kossuth meg fantasykben próbálkozik, amikhez eddig jóformán egyáltalán nem nyúltak. Szerintem szakmai szemmel nagyon izgalmas időket élünk jelenleg, aminek az egyik legpozitívabb eredménye az lehet, hogy még több színvonalas könyv kerülhet a kínálatba.

Van olyan mű, amit szíved szerint kiadnál itthon, de mivel tudod, hogy bukásra van ítélve, nem teszed?

Vladi: Megtanultam, hogy attól, mert én szeretek valamit, nem kell feltétlenül kiadni. Még azt sem mondanám, hogy ezek nagy része bukásra lenne ítélve, de például sok olyan van, ami nem vág a profilunkba, ezzel kapcsolatban meg fent leírtam a helyzetet. Plusz, ha kiadom amit szeretek, azzal óhatatlanul megváltozik vele a viszonyom, és már nem azt fogja jelenteni nekem. Van olyan mű is, amit azért nem lehet bevállalni, mert elképesztően bonyolult lenne megcsinálni a magyar verziót belőle, mert annyira formabontó, vagy túl terjedelmes, vagy mindkettő.

Zoli: Aki ismer engem, az tudja, hogy nekem szívügyem a horror, elég mélyen be vagyok csatornázva a műfaj nemzetközi körforgásába. Óriási tanulópénz volt az utóbbi években felmérni, hogy Magyarországon nagyjából mekkora tábora van a fizetőképes horrorajongóknak, és hogy mi hány embert érünk el belőlük. Ennek mentén kell mindig
megvizsgálnom, hogy ki tudunk-e adni egy horrort: hogy ténylegesen el tudjuk-e adni mindenkinek a könyvünket, és megtérül-e akkor a befektetésünk.

Remélem nem hangzik nagyon csúnyán, amit mondok, de egy ideje már félretettem az egómat. Csináltunk régen párszor szerelemkönyveket – szerintem minden kiadóvezető megrészegül legalább egyszer ettől a lehetőségtől –, de amikor felismered, hogy egy-egy cím csak neked számít, és még bevételi szinten sem tudod igazolni a fontosságodat, akkor rájössz, hogy a hóbortjaid miatt nem szabad kockáztatni egy cég sikerességét, az alkalmazottak fizetését még pláne nem.

Szerinted mivel lehetne még több embert rávenni az olvasásra?

Vladi: Tapasztalataim szerint a gyerekeknek, és a fiataloknak lehet legkönnyebben felkelteni az érdeklődését. Olyasmit kell adni nekik, ami kifejezetten érdekli őket. Például az Assassin's Creed-regénysorozatunk sok ezer új olvasót is teremthetett, nagyrészük olyan gyerek és fiatal volt, akik nem nagyon szoktak olvasni, és közülük aztán rengetegen lettek elkötelezett olvasóink más könyveknél is. Persze ehhez az kell, hogy legyen mit odaadni a potenciális jelölteknek, és hogy az olyan minőségű legyen, hogy ne csak az érdeklődésüket keltse fel, hanem tényleg kiemelkedően jó élményt is nyújtson nekik.

Viszont ahhoz, hogy erre lehetőségünk is legyen, az kell, hogy az adott célcsoportot el tudjuk érni. Az Assassin's Creed-regénysorozatnál a sok-sok éves videójátékos múltam és a széleskörű kapcsolataim a gaming vonalon segítettek ebben. De a leglátványosabb példája ennek a Batman/Fortnite képregényünk volt, ami tényleg nagyon sikeres lett, holott például a megszokott képregényes közegből alig vette valaki. Szerintem a vásárlók 90%-a teljesen külsős volt, akiket annak köszönhetően tudtunk elérni, hogy évek óta nagyon komolyan játszottam a Fortnite-tal, a Fumaxgaming youtube csatornán ezt sokan nézték is, és aktív résztvevőként a szubkultúra egyéb csatornáin is régóta jelen voltam.

Zoli: Figyelj, nem lehet, hogy épp eggyel kevésbé kéne ráerőltetni az emberekre ezt az egészet? Engem mindig elfog valami rossz érzés, amikor elkezdenek beszélni a témáról a médiában. Folyton olyan nyomulós, rámenős lesz a hangvétel, ami semmit nem tesz szexivé.

Nem akarom ismételni magam, de példát lehetne venni a Szabados Ágitól, az ő hatására biztosan ezrek kezdtek el olvasni. És nyilván nem csak ő végez kiváló munkát, vannak más könyvklubok is, de mégis ő ennek a legláthatóbb szereplője. Őket kellene megnézni, hogy mit csinálnak jól. Szóval, ha valaki azon tanakodik, hogy elkezdjen-e olvasni, én kezdésként biztos nem könyveket nyomnék a kezébe, hanem azt mondanám, hogy nézz be ezekbe a könyves közösségekbe. Utána tudni fogod hogyan tovább.