A 2017-es, több száz regényt tartalmazó Paperbacks from Hell újabb gyöngyszemet sodort a partra, a Kikiáltóban pedig az a legdurvább, hogy cselekménye bármikor, bárhol megtörténhet.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Joan Samson egyetlen regényének visszatérése és újra felfedezése is annak a Paperbacks from Hellnek köszönhető, amelyet a Pokolfajzat bemutatásakor már említettem, és amelynek további több száz másik könyv köszönheti újabb népszerűségét. Grady Hendrix 2017-ben meglehetősen sokat tett az olvasókért, akik számos klasszikus ponyvát fedezhettek fel, ezzel új élményeket szerezve. A kikiáltó pedig valódi élmény – még ha nem is minden szempontból kellemes.
Mert ez a történet, ha nem is horror, vérfagyasztóbb minden szörnyetegnél és természetfelettinél.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem ritka, hogy az állatokat emberi személyiséggel ruházzuk fel, hiszen mindig magunkból indulunk ki. De mi van, ha egy állat valóban emberien gondolkodik, és képes ölni is? Könyvkritika.
A fülszöveg teljesen átlagos helyzetet és életet vetít elő, amely akár egy hétköznapi történetet is jelenthetne: „New Hampshire egy félreeső szegletében, a mezőgazdasággal foglalkozó Harlowe nevű városkában, ahol az élet alig változott az elmúlt néhány évtizedben, John Moore és a felesége, Mim a föld megműveléséből él, amely generációk óta a családjuké.” De a folytatás minden, csak nem hétköznapi. Hiszen Moore-éknál heti vendéggé válik a helyi seriff, Bob Gore, aki a városba frissen érkezett Perly Dunsmore kérésére adományokat gyűjt a megunt, már nem használt bútorok és tárgyak képében, hogy a férfi azokat árverezéssel tehesse pénzzé.
Először a rend érdekében, új rendőrök biztosítására. De hiába sokasodnak a rendőrök, az árverések nem szűnnek meg, sőt a begyűjtők egyre erőszakosabbá válnak, ha pedig valaki többé nem akarja kivenni a részét az árverezésből, vagy éppen felemeli a szavát, azt vagy baleset éri, vagy hamarosan eltűnik. Harlowe-ban tehát felborul a rend, a lakosok pedig egyre jobban félnek, akár még el is költöznek, mindent maguk mögött hagyva. John Moore-t és az édesanyját azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy hagyják magukat.
Sokan tévesen horrornak állítják be A kikiáltót, és bizony a marketing is erre ment rá, ami olyan szempontból érthető, hogy Joan Samson regénye vérfagyasztó. Vérfagyasztóan hihető és elképzelhető. Tele a világ karizmatikus gonosztevőkkel, akik képesek bármivel telebeszélni az ember fejét, ha pedig kiismernek egy közösséget, azt könnyen irányíthatják úgy, hogy a megtévesztettek talán észre sem veszik, hogy mi történik, sőt meg vannak róla győződve, hogy a jó oldalon állnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha A Legyek Ura kiemelt helyen van a könyvespolcon, akkor a Fiúk a völgyből is érdemes a figyelemre, miközben egy másik kötet a krimirajongóknak lehet ideális választás.
Részben ettől is olyan izgalmas a regény. Már persze a fel nem tett kérdések mellett. Mennyire tartozom felelősséggel akár a családommal, akár a közösségemmel szemben? Mit tehetek, ha a törvény már nem a tisztességes állampolgár oldalán áll? Miképpen védjem meg a saját földem, mikor még a jog szerint engem illető fegyvereimtől is megfosztanak? Meddig mehetek el, mikor már a tulajdonjogom sem tartják tiszteletben?
Nagyon nehéz belegondolni abba, hogy az ember szava és joga már semmit sem ér, pedig igazából bármikor bekövetkezhet ez az áldatlan állapot,
még csak sokat sem kell tenni érte. Pláne, hogy a természet kincseit és területeit is kizárólag az államok és nagyvállalatok birtokolják.
Joan Samson: Kikiáltó (Agave, 2024)
Perly Dunsmore nemcsak Moore-ékat és a Harlowe-i lakosokat nem hagyja, de az olvasót sem. Éppen úgy, mint Leland Gaunt a Hasznos holmikban (Stephen King), belekúszik az emberek fejébe, majd kihasználja őket. És ez félelmetesebb mindenféle szörnyetegnél. Szomorú, hogy Joan Samson olyan fiatalon elhunyt. Olvastam volna mást is tőle. Ahogy az is szomorú, ahogy volt férje ezt az univerzális történetet az aktuálpolitikába és Trump előző ciklusába erőlteti bele. A kikiáltó legfőbb tragédiája és kortalan igazsága/bemutatása ennél határtalanabb és nagyobb. De mivel benne élünk, már fel sem tűnik.
Ezt is ajánljuk a témában
Ezúttal előbb lett angol és amerikai siker a magyar sztori, mielőtt itthon olvashattuk volna. Sőt, már a megfilmesítés jogait is megvették.
Hol marad a vízió, és mi lesz a nagy ígéretek teljesítésével? Kovács András írása.
Az Elle Fanning főszereplésével készült Margo bajban van tökéletes példája annak, hogy lehet megtölteni tartalommal egy nem túl nívós bestsellert.
Margaret Atwood olyan univerzumot teremtett A szolgálólány meséjében, amely minden kegyetlensége ellenére magába szippantja a nézőt. Most Testamentumok címmel itt a folytatás egy nem kevésbé nyomasztó világgal.
Albert Camus Közönyének friss moziváltozata aligha fogja tömegesen megszólítani a fiatalokat.
Egy gazdag és kevély NER-es faszfejről szólna, akinél a kormányváltás estéjén megjelenne Antal József és Mádl Ferenc szelleme.
Az Otthon, édes otthon rendkívül hatásosan próbálja elérni, hogy mindenféle emberi kapcsolattól elmenjen a kedvünk.
Ebben a témában ennyire zavarba ejtő, kényelmetlen, de a maga módján rendkívül vicces filmet talán még sosem láthattunk.
Kármán András is tett határozott politikai állításokat, amik innentől számonkérhetők rajta.
Hani nem szokványos teológiát és filozófiát művel, inkább a Máriához kapcsolódó szimbólumokból, nevekből, címekből és egyes liturgikus szövegekből indul ki. Könyvismertetőnk.
