Ha A Legyek Ura kiemelt helyen van a könyvespolcon, akkor a Fiúk a völgyből is érdemes a figyelemre, miközben egy másik kötet a krimirajongóknak lehet ideális választás.
Nyitókép: Agave Kiadó
Philip Fracassi regénye, a Fiúk a völgyből, már az első oldalakon úgy indít, hogy az olvasónak vigyázzban állnak az idegei, a lelkén pedig ugyanolyan golyó ütötte lyuk tátong, mint a főhős, Peter Barlow édesanyján.
Ép ésszel nagyon nehéz lehet feldolgozni azt a tragédiát, ami a gyermeket éri egy szörnyű éjjel, az eset pedig egész életében kísérti az árvaházba kerülő fiút.
De Peter a Pennsylvania állam egy eldugott völgyében álló Szent Vince Fiúárvaházban rálel az élet értelmére. Hiszen a többi gyerek felnéz rá; a mindennapjaikat felügyelő papokkal jól kijön; sőt nem kizárt, hogy maga is a papi hivatást választja. Mégis, végül a mindent meghatározó érzés, a szerelem is az árvaház kapcsán talál rá, mikor beszerző útra indul a szomszéd birtokra.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem ritka, hogy az állatokat emberi személyiséggel ruházzuk fel, hiszen mindig magunkból indulunk ki. De mi van, ha egy állat valóban emberien gondolkodik, és képes ölni is? Könyvkritika.
Egy sötét, téli éjjelen azonban a helyi seriff néhány kollégája és egy ismeretlen férfi társaságában érkezik az árvaház területére. A papok megtudják, hogy a sérült egy szekta tagja lehetett, a gyülekezetben lévők pedig borzalmas bűnt követtek el. Az pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a férfival sem stimmel valami. A papok a hit erejével igyekeznek felülkerekedni az egyre nyilvánvalóbb módon jelenlévő gonoszon. Egy rendőr meghal, ahogy az elkövető is. A megszállottnak tűnő férfiből elszabaduló erő azonban bejut a fiúk körletébe, és ezt követően egyre inkább úgy tűnik, hogy a gyerekeknek oldalt kell választani,
mert a fény és sötétség harca elkerülhetetlen.
A regény már az első megjelenési hírrel felkeltette a figyelmem, később ráadásul olyan véleményeket olvastam, hogy ennél vérfagyasztóbb modern horrort keresve sem találok. Értelemszerű, hogy ezután már nem tudtam kihagyni a repertoárból, és ugyan a teljes hossz alatt nem volt képes tartani az esszenciális horror látszatát,
mentségére szóljon, hogy amikor műfaji műként értékelhető, akkor nagyon is hatásos, amikor pedig nem, akkor drámának kiváló.
Mind a megfogalmazás, mind a történetvezetés remek, ezért nem is szimplán ajánlom, hanem azt mondom, hogy horrorrajongóknak éppen úgy kötelező, mint azoknak, akik szeretik William Golding klasszikusát. Sőt, azoknak is, akik szerint a jó és rossz harca irányítja világunkat.
Ezt is ajánljuk a témában
Olvasni jó, sőt érdemes is, izgalmas regényekből pedig akad bőven. Ezúttal három teljesen eltérő könyv került a kosárba, egyetlen közös vonással: izgalomból egyikben sincs hiány.
De az Agave Kiadó szokás szerint más izgalmas kiadványokkal is jelentkezett a könyvhétre. Dann McDorman regénye, az Egy gyilkosság megírásának krónikája például kiválóan épít a métára. Már kezdetektől sikerül át-áttörni a negyedik falat, a szerző előszeretettel kommunikál az olvasóval,
miközben Adam McAnnis magánnyomozó elvegyül a West Heart vadászklub csalfa és sok esetben sötét titkokat rejtő elit tagjai között.
Persze, hogy a háttérben rengeteg intrika húzódik, és amellett, hogy egyre többet tudunk meg a gazdagok hátteréről, a színfalak mögötti konfliktusokról, rendre olvashatunk direkt az olvasónak szánt gondolatokat a legnagyobb detektívregények tanulságairól és szabályairól. Még az Agatha Christie-doktrína is életre kel.
Eközben meg természetesen egyre több fontos információ birtokába jutunk, amiket igazából a nyomozó szerez még és kapcsol össze, de mi is a folyamat részévé válunk. Más kérdés, hogy a szerző úgy játszik az olvasóval, mint gyilkos az áldozattal, vagy macska az egérrel, és ez idővel válik egyre egyértelműbbé. A lezárás miatt talán még haragszom is egy kicsit, de a stílus és a történetvezetés okán hajlamosabb vagyok a megenyhülésre. Az Egy gyilkosság megírásának krónikája jó kis krimi, sőt úgy is nagyon élveztem, hogy nem vagyok a zsáner elkötelezett rajongója. Agatha Christie éppen úgy visszaköszön, mint Leslie L. Lawrence, ami mindenképpen pozitívum.
Fiúk a völgyből, Egy gyilkosság megírásának krónikája, Sötét anyag
A Ray Nayler-regények (Mamutrezervátum, Az óceán szeme) mellett többek között Blake Crouch és a sorozatként feldolgozott Sötét anyag újrakiadása, ami hiánypótló a maga nemében, és ami jó, hogy újra elérhetővé vált. Aki már olvasta, esetleg látta a feldolgozást, azt sok meglepetés nem éri, de a scifi-thriller alapját mindenképpen egy olyan koncepció adja, amire érdemes odafigyelni. Mert ugye az embernek óhatatlanul is mindig az eszébe jut a kérdés, hogy mi lett volna, ha ekkor és ott másképp cselekszem, máshogy alakulnak a dolgok? Ugye?
Például most az, hogy mi lett volna, ha nem olvasom el ezeket a regényeket?
Mert ahogy mindig mondom:
olvasni jó, sőt érdemes is!
Kapcsolódó vélemény
Jason Dessen egyetemi tanár, családapa. Vagy mégsem? Jason világában hirtelen minden bizonytalanná válik. Blake Crouch olyan feszesen megírt sci-fi/thrillerben vizsgálja a multiverzum kapcsán felmerülő kérdéseket, hogy recenzensünk a villamosról is elfelejtett leszállni olvasás közben. Kritikánk a Wayward Pines-trilógia szerzőjének új, Sötét anyag című könyvéről.
Az őszinte szembenézése alatt viszont a filmtörténelem legszerethetőbb időszakait idézi meg.
Új szakember veszi át a Lucasfilmet, és a most debütált sorozata alapján nem biztos, hogy képes helyreállítani a Star Wars renoméját.
Korántsem tragikus sci-firől van szó, de Vince Vaughn dupla főszerepléséből többet is ki lehetett volna hozni.
Pedig nem véletlenül hasonlítják a Szemtől szemben című klasszikushoz.
Az Oscar-jelölt Arco – Fiú a jövőből a remény és a túlélés filmje.
Ebben a sci-fiben minden adott hozzá.
Már nemcsak azt keressük a legmodernebb módszerekkel, hol állt és hol csapott össze a magyar és a török sereg, hanem azt is, hogyan mozogtak az akkori terepviszonyok között.
A Nemzeti Tömörülés vezetője szerint Franciaország, Németország és Olaszország közösen alakíthatná át az európai migrációs és gazdasági politikát.
