Prémium társasjátékok haladóknak – a Lacerda-szindróma
Vital Lacerda, a lissszaboni fenegyerek játékai garantáltan komoly analízis-paralízishez vezetnek, mindeközben alaposan felteszik a lécet a prémium kategóriában.
Olvasni jó, sőt érdemes is, izgalmas regényekből pedig akad bőven. Ezúttal három teljesen eltérő könyv került a kosárba, egyetlen közös vonással: izgalomból egyikben sincs hiány.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Arra a kérdésre, ki hogyan tartja karban az elméjét, esélyesen rengeteg fajta válasz érkezne, de az olvasás talán mindig előkelő helyen állt ebben a témában, és remélhetőleg ez még jó sokáig így is marad. Mellé azért beférkőzött a társasjáték is, ami amellett, hogy beindítja az agyunkat, a stratégiai érzékeinket is fejleszti, nem mellesleg összehozza az egyre inkább elszeparált embereket – nem véletlenül ajánlgatom annyira az összetettebb nagyágyúkat, vagy akár a tematizáltabb, történelmi darabokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Vital Lacerda, a lissszaboni fenegyerek játékai garantáltan komoly analízis-paralízishez vezetnek, mindeközben alaposan felteszik a lécet a prémium kategóriában.
De a lényeg, hogy olvasni nemcsak jó érzés, hanem hasznos is,
hiszen fejleszti a memóriát, javítja a koncentrációs képességet, műveltté tesz, bővíti a szókincset
és a többi. Ebbe pedig akár a szépirodalom, akár a minőségibb ponyva beletartozik, mert nem muszáj mindenkinek A Mester és a Margaritát (bár egyszer nem árt) vagy a Háború és békét olvasnia. De mindenképpen érdemes egy határvonalat húzni, hogy ha már gondolatokat töltünk a fejünkbe, akkor ne rosszul megírt és szerkesztett szövegek felett bosszankodva üssük el az időnket. Nos, az alábbi három kötetnél ilyesmire esély sincs, mert a maga nemében mindegyik remek, ráadásul három teljesen különböző történetről van szó.
Ezt is ajánljuk a témában
Az ezüst és a bányászat gazdaggá, a pestis és a huszita háború pedig hírhedté tette a cseh várost, amelynek gazdálkodása már rajtunk is múlik.
A vékonykának tűnő, mutatós borító alatt egy rendkívül izgalmas történet lapul, mely viszonylag gyorsan beindul. Az elsőre még érthetetlen, in medias res bevezetést követően máris megismerjük hősünket, Ted Bartont, aki nosztalgiára vágyva tér vissza a feleségével a szülővárosába, ám hamar kiderül, hogy Millgate kicsit sem hasonlít arra a kisvárosra, amelyet hősünk az emlékezetében őriz. Sőt, mivel Ted
a lakóktól begyűjtött információk alapján gyakorlatilag nem is lehetne ott, teljes létét megkérdőjelezve érzi,
így kutatásba kezd a városka múltját illetően, ami egészen elképesztő felfedezésig juttatja a férfit.
Noha az 1957-es A kozmosz bábjai a szerző korai regényei közé tartozik, amit sokan a gyengébb műveihez sorolnak, valami egészen lehengerlő hangulata és sodrása van a történetnek, mely így is messze kiemelkedik a mai átlagból. Éppen ezért üdvözlendő az új kiadás (a Valhalla Páholy elég régen dobta piacra a kötetet, ráadásul megkérdőjelezhető minőségben), ami ráadásul nagyon igényes külsőt kapott. A sci-fi kedvelőinek éppen úgy ajánlott, mint bárki másnak, aki szereti az izgalmas és lendületes regényeket, amelyek a jó és gonosz, a sötétség és a fény harcáról szólnak.
Amikor egy édesanya hazatér az otthonába, ott pedig a kisbabájára vigyázó babysittert éppen állati viselkedésű, rongyokba és lenyúzott bőrbe öltözött fiatalok darabolják fel, számára ott mindennek vége szakad. Az esetet vizsgáló seriff pedig egyből tudja, hogy a szörnyű múlt támadt fel,
hiszen emlékszik még rá, hogy évekkel korábban milyen kannibál horda tartotta rettegésben Dead River lakosságát.
A család pedig láthatóan visszatért, így az egykori, már kiöregedett és az átélt szörnyűségek okozta fájdalmat alkoholba fojtó seriffnek is újra munkába kell állnia, hogy segítse ifjú kollégáját.
Jack Ketchumtól A szomszéd lány az a fajta horrorregény, amely az olvasó legbelső lényét, a lelkét töri össze azzal, hogy valaki miképpen képes olyan borzalmakra, amik a könyvben szerepelnek, míg a Dead River-sorozat a kendőzetlen és állatias brutalitás, ami zsigerből jön és megállíthatatlanul tarol le mindent, ami útjába esik. A trilógia első része, a Holt idény után a második Ivadék is hasonló élményt nyújt, lényegében se többet, se kevesebbet, de azt úgy, hogy elég nehéz olvasás közben letenni a kötetet.
Reméljük, hogy hamarosan a harmadik, a The Woman is megjelenik magyarul, ezzel lezárva a szerző háromrészes sztoriját.
Jay Gardiner úgy érezte, hogy az apja soha nem szerette, ráadásul irreális elvárásai voltak vele szemben, folyamatosan lelki terrorban tartotta. Ezért ment el otthonról már fiatalon, ezért nem tért haza még akkor sem, mikor az édesapáról kiderült, hogy rákos. És többet már nem is találkozhat vele, mert a vén tengeri medve öngyilkos lett, mikor a víz mélyére merült. Jay viszont erőt vesz magán és utána merül, hogy megkeresse a férfit, akinek a teste soha nem került elő, de a hulla helyett egy ámbráscettel akad össze és a gyomrának második kamrájában végzi, ahol az életéért küzdve szembenéz múltjával és az apjával.
Kraus regényét valamiért hard sci-fiként tartják számon, és bár vannak benne tudományos elemek, méghozzá nem is kevés, miközben a fantázia sem mellékes, sokkal inkább egy túlélőkalandról van szó,
amely olyan szépirodalmi köntösbe és kőkemény emberi drámába van csomagolva, ami miatt könnyedén lehetne az év kötete is,
ha nem veszne el a megjelenési dömpingben. Bár így is jelölve lett, sőt a megfilmesítés jogait is megvásárolták már, szóval ki tudja. Az biztos, hogy egészen egyedi és különleges élmény az olvasása. Nem egy vidám könyv, de minden rááldozott percet megér.
Philip K. Dick, Jack Ketchum és Daniel Kraus regényei
Természetesen ez csak egy kis szelete annak a hatalmas mennyiségű könyvnek, ami átlagban napvilágot lát Magyarországon és külföldön. Amennyiben pedig valakinek van olyan tippje, ami szerinte kihagyhatatlan, azt nyugodtan jelezze a hozzászólásoknál. A következő várható ajánló arról a Silent Zone-ról szól majd, amelyet magyar szerző írt, mégis először angolul, az Amazonon vált bestsellerré, mielőtt hazánkba, magyarul is eljutott volna. Addig is jó olvasást!