Bár alapvetően nem gazdasági szakemberek gazdaságra vonatkozó véleményével nem feltétlen kell foglalkozni, hiszen azoknak nincs relevanciája, mégis, ez esetben kivételt kell tennünk, hiszen Pottyondy – pontban hétfőn 7:00-kor közzétett – posztja közel húszezer kedvelésig jutott, márpedig ha ennyi embert képes lehet befolyásolni, akkor muszáj azt is elmagyarázni, miért nem igaz, amiket leírt.
Kormánykritikusok sem állítanak ilyet
A magyarázathoz pedig Sebestyén Gézához, a Budapesti Corvinus Egyetem docenséhez, a Mathias Corvinus Collegium Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetőjéhez fordultunk.
A szakember rögtön rámutatott, hogy
még a kormánnyal szemben kritikus közgazdászoktól sem lehet olyan mondatot hallani, ahol Magyarország és a csőd olyan kombinációban szerepel, amitől aggódnunk kellene. Egy ilyen állítás nyilvánvaló szamárság lenne, ezért egy magát komolyan vevő ember nem állít ilyet.
De nézzük a számokat! Az államcsőd egyik fontos, de nem egyértelmű jele, mutatója az államadósság. Nos, jelenleg például a görög államadósság a GDP 154 százalékán áll, az olasz 135 százalékon, a francia 113 százalékon, a belga 105 százalékon, a spanyol 102 százalékon, de a brit, a portugál, a finn és az osztrák is magasabb, mint a 73 százalékos magyar érték.
„Ami egyébként kisebb az uniós és az eurózónás átlagnál is. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy a japán mutató 237 százalékon áll, míg a szingapúri 173 százalék, és még ezen országok esetében sem izgulnak a hitelezők” – mondta Sebestyén.
„A 2024-es évben a költségvetési hányunk a GDP 4,8 százalékán állt, ez jóval kisebb, mint az uniós csúcstartó román (8,6 százalék), a lengyel (6,6 százalék) vagy a francia (5,8 százalék) érték, de Szlovákia is rosszabb mutatókkal rendelkezik, mint mi.
Ám ami mindennél jobban mutatja Pottyondy állításának képtelenségét, az az, hogy minden jelentős hitelminősítőnél befektetési kategóriában van a magyar államadósság. A BCRA ráadásul a rövid távú magyar kötelezettségeknek A-2 minősítést adott idén áprilisban, ami jó pénzügyi kondíciókat jelent”
– folytatta.
Tényleg lyukat üt a büdzsén a családok megsegítése?
Sebestyén Géza megjegyezte: az ellenzék részéről minden választás előtt hallhatunk ilyen érveket, melyek minden egyes alkalommal hamisnak bizonyultak, legalábbis 2014 óta. 2014-ben és 2018-ban is 3 százalék alatt volt a költségvetési hányunk, és bár 2022-ben 6 százalék környékén volt, ennek a COVID volt az oka, és nem egy kizárólag magyar jelenség volt, több európai országban is 4-5-6 százalékos volt a mutató értéke. Ráadásul egyértelműen csökkenő trendet mutatott.
„A költségvetési hiány most is csökkenő trendet mutat, és ez várható 2026-ra is. Ráadásul a költségvetési hiány iránt aggódók sok esetben olyanok, akiknek a 2002-2006 közötti gazdasági ámokfutás idején nem volt semmilyen ilyen félelmük. Akkor voltak sokkal visszafogottabb véleményen, amikor egyetlen évben sem volt 6 százalék alatt a költségvetési hiány, sőt, kettőben is 9-10 százalék környékén mozgott.
Ami azonban ennél is fontosabb, ha a családokat nem támogatjuk, annak a levét a termékenységi rátánk issza meg. Ami viszont a 20-30-40-50 év múlva regnáló kormányok idején okozna valóban kezelhetetlen lukat az akkori költségvetésen, hiszen nem lennének olyanok, akik el tudnák majd tartani az akkori nyugdíjasokat”
– tette hozzá.
Mi a helyzet a bérekkel?
Pottyondy állítása szerint egy „orbáni alku” része, hogy direkt alacsonyan tartják a magyar fizetéseket. Mindezt annak ellenére mondja, hogy az elmúlt másfél évtizedben kvázi folyamatos volt a reálbérnövekedés, azaz az infláció mértéke feletti bérnövekedés.
Sebestyén Géza emlékeztetett: nyilván vannak Magyarországon is, akiknek alacsony a fizetése. Ám minden komoly ember tudja, hogy ilyenek a világ leggazdagabb országaiban is vannak. Az átlagfizetés ráadásul egy roppant csalóka mutató akkor, amikor eltérő foglalkoztatási rátával rendelkező országokat vetünk össze. Magyarországon a 20-64 évesek 81 százalékának van munkahelye, míg Olaszországban, Görögországban vagy Romániában ez a mutató 70 százalék alatti. Mivel a munkanélküliség jellemzően az alacsonyabb képzettségűeket sújtja, így a magasabb foglalkoztatási ráta csökkenti az átlagbér mutatót, ám ez nem azt jelenti, hogy bárki rosszabbul élne, hanem pont az ellenkezőjét, hiszen számos család jóval több bevételből gazdálkodik, hiszen munkajövedelme van, nem pedig segélyből él.
Magyarországon a magas foglalkoztatási ráta és a régiós szinten rendben lévő bérek következtében az egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számított rendelkezésre álló jövedelem közel kétszer akkora, mint a szerb érték, és egyértelműen nagyobb, mint a bolgár, a lett, a román, a görög, az észt, a szlovák vagy a horvát.
Hova lett a közvagyon?
Pottyondy Edina a baloldal „megmondóembereihez” hasonlóan szintén közvagyon-lopást emleget, de pont ezek az emberek támadták például korábban a Mol-pakett, vagy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér visszavásárlását, amelyek éppenséggel növelték is a közvagyont.