1921-től harminc éven át megbecsült banktisztviselőként dolgozott: a fővárosi Magyar-Olasz Bank Rt. tisztviselője – 1922-23-ban a bank milánói kirendeltségének munkatársa –, 1932 és 1945 között a Károly körúti bankfiók igazgatója volt. 1951-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda alkalmazottjaként dolgozott, latin, angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekből fordított.
Írói pályáját útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális lapfordításokkal kezdte az 1920-as évek közepén,
írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. A Magyar Nemzetnek alapításától kezdve külső munkatársa volt. A harmincas évekre már birtokában volt a rá jellemző óriási és sokoldalú műveltség java részének. 1937-ben megjelent első regénye, az Eurázia, és ugyanebben az évben kiadott tanulmánykötete, az Esztergomi symposion, azt mutatja, hogy egyaránt élt benne a regényíró és a történész.