írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. A Magyar Nemzetnek alapításától kezdve külső munkatársa volt. A harmincas évekre már birtokában volt a rá jellemző óriási és sokoldalú műveltség java részének. 1937-ben megjelent első regénye, az Eurázia, és ugyanebben az évben kiadott tanulmánykötete, az Esztergomi symposion, azt mutatja, hogy egyaránt élt benne a regényíró és a történész.
Móricz Zsigmond biztatására vállalkozott máig legnépszerűbb műve, az Esőisten siratja Mexikót megírására.
Az 1939-ben kiadott, Hernán Cortés spanyol konkvisztádor felfedező és hódító útjáról írt történelmi regény országos hírnevet hozott szerzőjének, aki ezzel megtalálta saját műfaját, stílusát. A spanyol és indián kultúra találkozását bemutató korkép kedvelt olvasmány lett a föld számos nyelvterületén. (Spanyolországban 1946-ban jelent meg, és számos kiadást megért.)
A magyar történelem bűvkörében
A spanyol trilógia további darabjai (Fekete bársonyban, A harmadik udvarmester) mellett nagyméretű, színes tablókban mutatta be a hazai és az európai történelem kiemelkedő alakjait.