Vegyük tudomásul: Hunyadi korántsem volt „hibátlan jellem” – ahogy Cillei Ulrik sem volt akkora szemétláda

2025. március 28. 05:44

Hunyadi előszeretettel keresett kifogásokat, ha elvesztett egy csatát, a Cillei-családnak pedig nagy pechje, hogy mindenki rosszat írt róluk. Ráadásul a magyar történelem egészen máshogy alakult volna, ha egy fiatal Cillei-lány nem hal meg Vajdahunyadon – tudtuk meg a téma szakértőjétől.

2025. március 28. 05:44
null
Vizvári Soma

A csilláron is lógtak az érdeklődők a Premier Kultcafé mozitermében megrendezett, Hunyadi Jánosról szóló Rubicon-esten, melynek vendége Pálosfalvi Tamás, a HUN-REN BTK tudományos főmunkatársa volt. A történésztől megtudhattuk, milyen volt valójában a sikeres hadvezér és politikus, valamint az a kor, amelyben élt és tevékenykedett.

Az érdeklődők nagy létszáma minden bizonnyal a most futó Hunyadi-sorozatnak volt köszönhető, amelyet Bán Mór sikeres regényfolyamát alapul véve készítettek el. 

A Rubicon-esten persze nem teljesen az a kép rajzolódott ki az akkori szereplőkről és történésekről, amelyet a könyvekből vagy a sorozatból megismerhetünk, de ez nem is baj. 

Hiszen maga Bán Mór is amellett érvelt a Mandineren nemrég megjelent írásában, hogy „A történelmi regény, mint minden regény műfaja fikció. Az a feladata, hogy közelebb hozza az olvasóhoz az adott kort. Hogy megszerettesse azt. Hogy aztán rácsodálkozzon az olvasó, vagy a filmes adaptáció nézője: mi lehetett úgy, és mi nem a jelenlegi tudásunk szerint a valóságban”.

 

Ezt is ajánljuk a témában

Bán továbbá úgy fogalmazott, 

egy regény vagy film elképesztő módon fel tudja éleszteni a múlt iránti érdeklődést. Az a dolga neki…”.

A Rubicon-estek ugyan rendre megtöltik a Premier Kultcafé mozitermét, ám most az „állóhelyek” is elfogytak, Bán Mór regényfolyama tehát elérte azon célját, hogy felkeltse az érdeklődést a múlt iránt.

Jelenet a Hunyadi című sorozatból (The Orbital Strangers Project)

Hunyadi fontos űrt töltött be: ő vállalta fel, hogy az oszmánokkal szembe kell szállni

Machiavelli óta tudjuk, hogy „a szerencse felerészben ura tetteinknek”. Adódik tehát a kérdés: milyen történelmi helyzet az, amely lehetőséget adott a köznemes Hunyadi Jánosnak a felemelkedésre?

Pálosfalvi Tamás rámutatott, ez ugyan igazságtalan és túlzó Luxemburgi Zsigmonddal szemben, de Hunyadi idejében a magyar nemesség úgy tekintett a királyra, mint aki régóta elhanyagolja a török elleni védekezést. Amikor Zsigmond 1437-ben betegen és öregen huzamosabb ideje Csehországban tartózkodik, a magyarok haza szeretnék hívni, mert a törökök épp támadják az országot. A történész elmondása szerint ugyanis a magyar történelemben konstans, hogy az urak elvárják, hogy az uralkodó mindig legyen ott az élükön, amikor az ellenséggel harcolnak.

És Hunyadi igazából ezt a vákuumot tölti be. Tehát benne látják azt, hogy ez az ember valóban felvállalja, hogy itt egyetlen fontos probléma van, ez pedig az oszmánokkal szembeni háború” 

– fogalmazott Pálosfalvi.

A történész butaságnak nevezte azt a politikailag korrekt megközelítést, amely szerint nem szabad hangsúlyozni, hogy az Oszmán Birodalomnak agresszív, hódító szándékai voltak.

„Ha meg akarjuk érteni, hogy Hunyadi például, meg egy csomó magyar nemes, meg cseh, meg román, meg szerb az életét áldozta ezért a harcért, akkor látnunk kell, hogy nekik mi volt a percepciójuk, ők hogy látták ezt a problémát. És ők 

úgy látták, hogy ez egy olyan ellenség, akit vagy mi győzünk le, vagy ők győznek le minket. És Hunyadi nyilvánvalóan ezt az energiát tudta mobilizálni erre a harcra” 

– fogalmazott.

A történész arra is rámutatott, fontos látni, hogy míg a török a Balkánt addigra teljesen megszállta, Magyarországból a Jagelló-kor derekáig egyetlen várost sem foglaltak el, de ez nem jelenti azt, hogy nem okoztak óriási károkat. A magyar területeket ugyanis állandóan rabolták és fosztogatták.

„Hunyadinak is ez állt a gondolkodásának a homlokterében, hogy igenis, ha egyszer ezt nem tudjuk megakadályozni, akkor meg kell próbálni a háborút áttenni az ellenség oldalára” – mondta Pálosfalvi azzal kapcsolatban, miért indulhatott el keresztes sereg Hunyadi vezetésével a „hosszú hadjáratra”.

Hunyadi azért szerette a kifogásokat...

A hadjárat kezdeti sikerei azonban olyan elvárásokat gerjesztett, amelyek Pálosfalvi szerint illuzórikusak voltak, hiszen a várnai és a rigómezei vereségekbe torkollottak. Ezekkel kapcsolatban a történész úgy fogalmazott: 

Hunyadi azért szerette a kifogásokat. Nagyon érdekes, hogy Zsigmondnak nem hisszük el, hogy a francia lovagok miatt szenvedett vereséget (Nikápolynál – a szerk.), vagy mondjuk Galambócnál a fegyverszünet megszegése miatt. Hunyadinak mindig elhisszük, hogy valaki más a hibás. 

Várnánál, Ulászló király a hibás. A fiatal és Ulászló, aki Hunyadinak a bölcs tanácsa ellenére már a siker küszöbén ráront az oszmánokra, a janicsárokra, és levágják először a lovát, aztán magát a királyt is”.

Jelenet a sorozatból (Fotó: Nemzeti Filmintézet)

A történész Rigómezővel kapcsolatban elmondta, ott pedig Brankovics György szerb despotára mutogatott Hunyadi, hogy elárulta a szultánnak a keresztesek útvonalát, de ez a vád sem állja meg helyét.

Pálosfalvi szerint egyébként 

Mohács mellett Rigómezőnél haltak meg a legtöbben az oszmánok elleni harcokban, 

az említett két vereségnek pedig az volt a tanulsága, hogy a törököket egy nyílt, mindent eldöntő csatában nem lehet legyőzni, ezért inkább a védekezésre kell berendezkedni.

Miért utáljuk a Cilleieket és mit tudunk felhozni a mentségükre?

Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa és a beszélgetés moderátora egy ponton felvetette: mi annak az oka, hogy Cillei Ulrik, ahogy a sorozatban is, úgy általában a közemlékezetben a klasszikus sötét intrikus alakként jelenik meg?

Pálosfalvi rámutatott, 

a Cilleiek azért jártak rettenetesen rosszul, mert mindent, amit róluk írtak, azután írták, hogy kihalt a család”.

Rossz hírüket Enea Silvio Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) alapozta meg írásaival. 

Ő életének egy meghatározó részét III. Frigyes udvarában töltötte titkárként és rendkívül megutálta a Cilleieket. „És miután a család kihalt, mindazt a gonoszságot, amit ki lehetett találni, azt rájuk is öntötte” – mondta a történész.

Neki „köszönhető”, hogy Cillei Borbála egy fekete mágiával is foglalkozó szajha lett a történelmi emlékezetben, Cillei Frigyesből pedig asszonygyilkos. 

Igaz, utóbbinál Pálosfalvi megjegyezte: „Hát valóban valóban a felesége bennégett egy várban és nem tudjuk, hogy ki fogta a kanócot”.

Ugyanígy Piccolomini által lett Cillei Ulrik is a mindenre képes intrikus, ahogy a sorozatban is megjelenik: „az öncélú gonoszkodó, aki, nem tudjuk, miért, de mindig rosszat akar tenni” 

– fogalmazott Pálosfalvi.

„És mivel a magyar történetírás, meg egyébként az osztrák is, meg a lengyel is, később nagyon nagy mértékben merített Pccolomini munkáiból, ezért ez gyakorlatilag, amikor a történetírás a mai formájában kialakult, ez úgy, ahogy van, át is került bele” – tette hozzá.

Fekete Ernő Cillei Ulrik szerepében (Forrás: Hunyadi - a sorozat/Facebook)

Elmondása szerint 

a Cilleiek és a Hunyadiak közötti viszályok sem mondhatóak olyan antagonisztikusnak, mint ahogy arra szokás gondolni. Ezt elég jól mutatja, hogy Cillei Erzsébet valamikor 1455 telén hal meg Vajdahunyadon Hunyadi László hites feleségeként. 

Szilágyi Erzsébetnek van is ezzel kapcsolatban egy nagyon szép levele, amelyben arra kéri Kapisztrán János ferences szerzetest (később ő vezette a keresztes hadakat Nándorfehérvár 1456-os ostromakor és csakúgy, mint Hunyadi János, az ott kitörő ragályban halt meg), hogy jöjjön el Vajdahunyadra és imádkozzon a súlyos beteg Cillei Erzsébet felépüléséért.

Pálosfalvi úgy véli, ebből a történetből azt is ki lehet olvasni, hogy Szilágyi Erzsébet és a Cillei-lány között meghitt, anya-lánya viszony volt.

A magyar történelem pedig egészen máshogy alakul, ha Cillei Erzsébet akkor nem hal meg 

– vetette fel a történész. 

Hiszen ebben az esetben nem valószínű, hogy Hunyadi László meggyilkolja Cillei Ulrikot – a saját apósát elvégre csak nem vágta volna le –, így tehát Hunyadi Lászlót, a későbbi Mátyás király bátyját sem végezték volna ki.

Nem a propaganda tette naggyá Hunyadit

A valóság tehát – nem meglepő módon – mindig bonyolultabb, mint ahogy azt egy történelmi eseményekre épülő sorozat meg tudja mutatni. Ám minden hibája ellenére mégis Hunyadi János az, aki a magyar emlékezetben hősként él. Az esemény után arról kérdeztük Pálosfalvi Tamást, mi ennek az oka.

A történész szerint nem volt szükség Mátyás király propagandájára ahhoz, hogy az apját ma pozitív szereplőként tiszteljük, hiszen Hunyadi Jánosnak már a saját korában kialakult a kultusza.

„Nagyon érdekes, hogy Szapolyai János – aki később I. János magyar király lett – is egy hasonló nimbuszt akart kialakítani a Hunyadiak nyomán például Jagelló korban”, hiszen 

Hunyadi megtestesítette a törökellenes fanatikus harcot  

– jegyezte meg.

Jelenet a sorozatból (Forrás: Facebook/Magyar Mozgókép Fesztivál)

Hunyadi kultusza aztán a XIX. század romantikus történetírásában lett végleg kőbe vésve, 

úgy tekintettek rá, mint a független Magyarország védelmezőjére 

– tette hozzá.

„Ő az egyik olyan magyar történelmi szereplő, akiről tényleg csak pozitívan nyilatkozott mindenki, és vitathatatlanul pozitívan él a köztudatban is. Teljesen megérdemelten” – vélekedett Pálosfalvi Tamás.

Nánay Mihály és Pálosfalvi Tamás beszélgetéséről a felvétel hamarosan felkerül a Rubicon Intézet YouTube-csatornájára.

***

Ezt is ajánljuk a témában

(Nyitókép: Aknay Csaba)

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jack Reynor
2025. március 28. 15:51
Dumdum: Dugovics Titusz esete ugyanez a deheroizálás. Egy feltűnést kereső úgynevezett történész találta ki, hogy kitalált vándormotívum, nem valóban megtörtént esemény krónikája volt. Te meg készpénznek veszed az események után 400 évvel élő úgynevezett történész fantazmagóriáját. A történészi forráskritika jelenleg nagyrészt azt jelenti, miért nem lehettek az események úgy, ahogyan a krónikás leírta. Ezzel a mentalitással teljesen hiteltelenítették magukat a szövegmagyarázó történészek.. Persze van olyan, amikor valóban hiteltelenek a krónikások, és mennek ellenére mégis hisznek nekik, mert akkor éppen a magyarokról rosszat írnak. Ilyen például spalatoi Tamás leírása a muhi csatáról, amiben az eseménytől nagyon távoli, fantáziadús és hungarofób szerzetes még Batu kán gondolatait is közli.
Grabb71
2025. március 28. 12:36
„Cillei Erzsébet valamikor 1455 telén hal meg Vajdahunyadon Hunyadi László hites feleségeként.” Cillei Erzsébet Mátyás (és NEM László) jegyeseként (és NEM feleségeként) halt meg, még GYEREKKÉNT. Mátyást kb. 12 éves korában jegyeztették el a kb. 10 éves Cillei Erzsébettel, vagyis ez a tervezett frigy nem baráti családok természetes szövetsége lett volna, hanem kőkemény érdekházasság. Ebből önmagában véve pont nem arra lehet következtetni, hogy a Hunyadiak és a Cilleiek nem is voltak annyira rosszban. Erzsébet, mint említettem, néhány évvel később meghalt, így Mátyás felesége sem lett. A jóval idősebb Hunyadi Lászlónak egyáltalán nem volt felesége, következésképpen apósa sem, ezenkívül NEM TUDNI, hogy a Nándorfehérváron támadt fegyveres csetepatéban pontosan ki ölte meg Cillei Ulrikot, vagyis LEHET, hogy Hunyadi László volt, de az is lehet, hogy valaki más az emberei közül. Hunyadi László Garai László nádor lányával, Annával járt jegyben.
szemlelo-2
2025. március 28. 11:09 Szerkesztve
Én inkább azt hiszem, hogy az alapvető hiba a nikápolyi csatavesztés volt. Kb. az volt az utolsó lehetőség, hogy a törököket kiszorítsák Európából. Még a hadi viszonyok is jók lettek volna. Ami az után történt, már szinte végig kényszerpálya maradt. Talán lehetett volna jobban vagy rosszabbul alakítani, de a lényegen nem változtatott volna.
csapláros
2025. március 28. 10:18
Egy sor hozzászólás leszólja a történészeket, akik célja valójában a film-regény és a történelmi valóság közötti különbözőségek kimutatása volt. Például, a kutatások szempontjából a várnai csata is megnyerhető volt, annak ellenére, hogy a velenceiek (újból?) elárulták Hunyadi és Ulászló nemzetközi összefogással létrejött seregét, azzal, hogy jó pénzért szállítottak török erősítést Kis-Ázsiából az európai oldalra. Akkoriban, mint a sakkban, mindig a király személye a legfontosabb. Ha ő elesik, akkor mindennek vége volt. De ez Várnában is egy apró (rossz döntés, infohiány, oda nem figyelés) momentum miatt volt, előre akkor SENKI által nem látható következményekkel. A cikkből is kitűnik, hogy a történészek szerepe messze nem a deheroizálás volt. Csak remélni lehet, hogy pl. Mátyásról is készül majd egy filmsorozat, amelyben Cillei lemészárlása Vajdahunyadon épp ugyanolyan részletesen filmvászonra írtan szerepel, ahogy azt Szerémi György a Magyarország romlásáról szóló krónikájában leírta.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!