„A történelmi regény feladata az, hogy megszerettesse a történelmet” – hangsúlyozta Nyíregyházán egy előadáson Bán Mór.
A Hunyadi-regények írója, Bán Mór nyitotta meg az ünnepi könyvhetet Nyíregyházán, a szerzővel Kertész Sándor grafikusművész, tanár beszélgetett. A szerző szerin míg a sci-fik világában szabadon szárnyalhat az író fantáziája, addig a történelmi regényeknél más a helyzet. Bán kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: „amikor a rigómezei csatáról szóló fejezeteket írtam, végtelenül erős kísértést éreztem, hogy megnyerjük.
Hunyadi sajnos elvesztette ezt az ütközetet, de nagyon komolyan elgondolkodtam azon, hogy megérdemelné a győzelmet”
– idézte a szon.hu.
Az író azt is elárulta a jelenlévőknek, hogy amikor elhatározta, hogy egy történelmiregény-sorozatot ír, egy évet szeretett volna anyaggyűjtéssel tölteni, amiből végül tíz év lett.
Bán Mór arra is kitért, hogy amikor a tévésorozatot vetítették, számos cikk, ismeretterjesztő anyag látott napvilágot. A történészek azonnal szükségét érezték, hogy elmondják, valami úgy volt vagy nem úgy volt. Elhangzott, hogy a szerző kedvence ezek közül az volt, hogy Hunyadi János nem úgy nézett ki, mint Kádár L. Gellért, a sorozat főszereplője.
Ennek igazolására olyan képeket és metszetek hoztak, melyek sok száz évvel Hunyadi halála után készültek, vagyis
a művészek úgy festették meg, hogy soha életükben nem látták.
„Senki nem tudja, milyen volt Mátyás király apja, Magyarország kormányzója valójában. Millió dolgot el lehet róla olvasni, de azt nem tudni, hogy Hunyadi János mikor és hol született, sőt a család származásával kapcsolatban is legalább tizenhárom elmélet létezik” – jegyezte meg az író.
Bán Mór arra is rámutatott, hogy egyetlen hiteles okirat sem őrizte meg Hunyadi édesanyjának nevét, de „az életének első húsz évéről pedig azt a körülbelül öt mondatot tudjuk, amit Bonfini megírt. A probléma csak az, hogy az ötből háromról már bebizonyították a történészek, hogy nem lehetett igaz”.
Az író a találkozó során azt is megjegyezte, hogy soha nem találkozott még olyan történelmiregény-íróval, aki azt állította volna, hogy valami biztosan úgy volt, ahogy ő papírra vetette. Nem is mondhatja, hiszen egy regényben párbeszédek vannak.
„A legprofibb nyelvészek sem tudják, hogyan beszéltek a magyarok Hunyadi korában, hiszen csak írott emlékeink vannak a XV. századból, tehát egy szereplő már abban a pillanatban nem lehet hiteles, amint megszólal. Találgathatunk, de biztosat nem állíthatunk.
A történelmi regény feladata az, hogy megszerettesse a történelmet.
Ha pedig a könyv, a film jó, ha felkelti az érdeklődést, az olvasó vagy néző majd veszi a fáradságot, és utánanéz” – hangsúlyozta Bán Mór.
Nyitókép: Galgóczi Németh Kristóf / Hunyadi
***
Ezt is ajánljuk a témában
Szerepet játszhatott Mara a szultán meggyilkolásában? Miért tért vissza az oszmánokhoz, ha már egyszer elengedték? Történésszel keressük a válaszokat Mara hosszú és izgalmas életének nagy kérdéseire.
Úgy tűnik, a DK májusban távozott elnöke nem tétlenkedik a „nyugdíjas” éveiben.
Közhely, de a történelem így vagy úgy ismétli önmagát, és ha egy véres ideológiát nem tudnak megfelelően kordában tartani vagy lefojtani, akkor az egyszer a felszínre tör.
Trianon után megpróbálták eltörölni a múltat az anyaországon túl, s 1945 után Magyarországon is.
Mátyás korszakos ellenfele, a leghosszabban uralkodó német-római császár elsőrangú képességekkel rendelkezett, Bécs ostroma sem ingatta meg, a „jók-rosszak” megközelítést pedig ideje elengednünk.
Újraéled a varázsvilág. Az első évadot 2027-ben láthatjuk majd az HBO-n, a főszereplőt és néhány társát azonban már most bemutatták.
A hangzatos, újra népszerűvé váló hipotézis nyomába eredtünk Magyar Zoltán folklórkutatóval. A szakember elárulta, mennyi köze lehet László királyunknak a világ talán leghíresebb lovagjához.
Az oroszok hasonló típusú, de jelentősen nagyobb eszközzel rendelkeznek, az Ohotnyikkal, amely tavaly októberben lezuhant Ukrajna területén.
A miniszterelnök, szombaton, a 34. Tusványoson, ismét beszédet mond, de előtte egy rejtélyes bejegyzést osztott meg közösségi oldalán.
