Életünk kalandútja

Az élet útja olyan, mint minden út: célba vezet, de csak akkor, ha tudjuk, merre akarunk menni. De honnan jön ez a tudat?

Zulejka kinyitja a szemét – Guzel Jahina könnyeden olvasmányos, szívbe markolóan szomorú regénye a sztálini terror legmélyének másfél évtizedén vezet minket keresztül.
A két komisszár a fürdőben berúgva, jut ideje rá, hogy megnézze az agitációs festményt. Fehér lepedőbe burkolja ágyékát a túlpartról jött parancsnok, s leszorítja vörös csillaggal ékesített övével, amelyben pisztolya is fityeg. A másik gimnasztyorkában, kezében vodkával teli facsöbörrel, mind a ketten meztélláb mennek át a szibériai tajga közepén a semmibe felhúzott agitációs központba. Itt a pétervári festő fogadja őket, akit ki tudja miért kényszermunkára ítéltek, és emlékezetből káprázatos párizsi életképeket fest a mennyezetre, a freskóról könnyed rögtönzéssel meséli el a részeg elvtársaknak, hogy a műremek szocialista élmunkásokat és a fejlődő Moszkvát ábrázolja.