Megrázó: ilyen az orosz-ukrán háború egy kárpátaljai katona szemszögéből

Ötödik éve pusztít keleti szomszédunkban egy nagy háború, és még mindig nem látszik a vége. A napi híreken, fake newson és végeláthatatlan elemzéseken túl viszont mégiscsak egyszeri emberi életek, családok millióinak sorsáról és sorstalanságáról van szó.

Aminek következményeiből mi, a szomszédság sem tudunk majd kimaradni.

A Reakció Kiadó két új könyve két szerzőtől kétféle megközelítésben foglalkozik a Kelet-Európában dúló háború témájával. A Bahmut című regényt Nevidomij Szoldát (ismeretlen katona) néven írta a szerző, akinek kilétét nem ismerjük. „A regény egyes szereplőit létező személyek ihlették, szavaik és tetteik azonban a képzelet szüleményei” – tudjuk meg az első lapokon. A titokzatoskodás a háború körülményei között érthető és megérthető. A regény kezdetén megismerjük Józsefet, egy hétköznapi kárpátaljai embert, aki jó hírű ezermesterként dolgozik, Zsigulijával járva a környéket. Három gyermeke kirepülőben, várna rá a békés középkorúság – ámde 2022-ben berobban a háború. És jön a besorozás parancsa, a katonaság drillje, és irány a front. Már az első fejezetek címei felvázolják a történet ívét – és súlyát: Az utolsó nyugodt nap, Egy apa nem futhat el, Félelem a hátizsákban, Haza fogok menni!, A gépezet fogaskerekei – és a többi.

A kibontakozó történet József nem kívánt nagy kalandja: a katonai szolgálat a kelet-ukrajnai fronton, annak minden drámája és veszélye, félelme és reménye, a háborús helyzetek és környezetek embertelensége és azzal szemben a fronton lévők között kialakuló kapcsolatok, a segítség és szolidaritás emberségessége.

A Bahmut című regény a most is zajló háború jól megírt, sodró lendületű, élet- és halálszagú krónikája – alulnézetből, egy kárpátaljai katona szemszögéből.

Más nézőpontból és más megközelítéssel foglalkozik egy másik kelet-európai háború eshetőségével a Két hét az élet, Takács Márk regénye. A szerző a téma szakértője, a hadtudományok doktora: volt lövésztiszt, katonai és védelempolitikai szakértő, Kurdisztántól Koszovóig szolgált, és századosként szerelt le. A regény azt járja körbe, mi történne, ha Moldova a szakadár Transznisztria kapcsán a több évtizednyi hidegháborús patthelyzet után a polgárháború szélére sodródna – és ha a térségbe a NATO égisze alatt magyar békefenntartók érkeznének.

Már az első oldalon a katonalét mély bugyraiba szállunk alá, egy hadgyakorlaton történő balesetet és következményeit olvasva. Kicsavarodnak a lábak, szállnak a káromkodások, mozgásba lendülnek a honvédség gépezetének legkisebb fogaskerekei; amibe azonban, már csak az örök esendő emberi tényező miatt is, hibák csúsznak. De aztán mindenkinek össze kell szednie magát: indul a nagy küldetés egy forró zónába, Moldova és Transznisztria határára.

A magyar honvédek megkezdik a mindennapos szolgálatot a műveleti területen, ahol mindig akad egy újabb feladat, egy újabb fordulat, fennakadás vagy konfliktus – miközben az olvasó elmerül a honvédségi szakzsargon és a mai katonai szolgálat rejtelmeiben. És aztán jön egy orosz Szu-34 vadász-
bombázó, amely lecsap a magyar BTR személyszállítók menetoszlopára – az események pedig felgyorsulnak. Takács Márk tartalmas, részletes, érdekfeszítő betekintést nyújt abba, milyen manapság a katonai szolgálat – egyszerre egy sokat látott szemtanú és egy magas szintű szakértő szemével.

Nyitókép: Bocskai Rádió