Az óceán szeme a Vietnámban található Con Dao-szigetvilág egyik apró földterületén játszódik, ahová Dr. Ha Nguyen egy új kutatás miatt érkezik, melynek legfőbb feladata, hogy néhány titokzatos halálesetet követően kiderítse, mi lapul a víz mélyén. Ebben segítségére van Evrim, a nemtelen, hiperintelligens és érzékeny android, valamint egy háborús veterán, aki a szigeten lévők biztonságáért felel. És persze hamar kiderül, hogy a megfejtés egy egyébként modern tudományos felfedezésen alapul, miszerint a polipok kommunikálnak, csak éppen Az óceán szemében a különleges élőlények a saját területüket óvó, magától az emberiségtől rettegő fajként kerülnek bemutatásra.
Mindez kifejezetten érdekes, azzal együtt, ahogy lépésről lépésre derül ki, hogy mire képesek a szigetvilág polipjai, emellett a regény nemcsak a civilizáltság és evolúció kérdéseit feszegeti, de a mesterséges intelligencia és az android, mint önálló tudat és érző teremtmény témájába is beleáll. Ami nekem már egy kicsit sok ugyan, de meg kell hagyni, Evrim kifejezetten érdekes és izgalmas karaktert jelenít meg a történetben.
A Mamutrezervátum pedig majdnem hasonló, csak kicsiben, hiszen ott is más kultúrát ismerhetünk meg, egy másik földterületen, már nemzetségek bevonásával, pepitában. Itt ugye a mamutok védelme és vezetése a cél, a kommunikáció kérdése azonban ugyanúgy felmerül. A téma mégis eltér, és ebben az esetben a nagyvállalatok és a high-tech világa mellett kicsit komolyabb betekintést kapunk mind az állatvédelem, mind az orvvadászat hátterébe. És ezek minden kétséget kizáróan érdekes és fontos témák, hasonló kérdésekkel, ami miatt, valamint az egyedi ötletek okán Nayler regényei kifejezetten eredetiek és izgalmasak. Csak az a fránya érzékenyítés ne lenne.