Érdekes témák, tudományos eszmefuttatások és egzotikus helyszínek, karakterek jellemzik az írót, aki regényei alapjait a világ minden tájáról hozza.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Képzelj el egy olyan világot, ahol az elefántok lényegében teljesen kihaltak. Viszont a mamutok újra élnek egy technológiai áttörésnek köszönhetően. Tegyük fel, hogy az állatok szakértőjeként és védelmezőjeként véded a szabadon élő jószágokat, ám ahogyan sorról sorra a társaid, úgy egy nap te is az orvvadászok áldozatává válsz. Képzeld el, hogy egy tudományos áttörésnek hála a személyiséged és tudatod feltölthető a feltámasztott mamutok egyikébe, mint a felhőbe, hogy az a titkos rezervátumban életben tarthassa többi társát. De tegyük fel, hogy az orvvadászok ide is megtalálják az utat, hogy ismét veszélybe sodorják az egyszer már kihalt élőlényeket.
Meddig mész el a védelmük érdekében? Meddig mész el egykori fajtársaiddal szemben?
Ray Naylert Az óceán szeme miatt ünnepelte a hard sci-fiért rajongó közösség, ami valahol érthető is. Újabb kisregénye, a Mamutrezervátum pedig szintén igen felkapottá vált, aminek köszönhetően a szerző nyugodtan aludhat, míg be nem fejezi második regényét. Azt írtam, hogy valahol érthető, a forma pedig nem véletlen. Mert bár valamennyire tetszett a regény, igazán nagy rajongója nem lettem sem Naylernek, sem Az óceán szemének. Ennek oka pedig több összetevőben keresendő. Megjegyzem, a Mamutrezervátum és Az óceán szeme ettől még nem rossz, sőt!
Az emberiségben az a legnagyszerűbb és egyben legborzalmasabb, hogy mindig megtesszük, amire képesek vagyunk.”
Ray Nayler egyébként Québecben született, majd Kaliforniában nevelkedett. Munkáit tekintve dolgozott az oktatásfejlesztés területén, emellett szolgált a Békehadtestben, de volt már környezetvédelmi, tudományos, technológiai és egészségügyi tisztviselő, és tevékenykedett a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal Nemzeti Tengeri Menedékhelyek Hivatalának tanácsadójaként. Jelenleg a George Washington Egyetem Nemzetközi Tudományos és Technológiai Politikai Intézetének diplomáciai ösztöndíjasa.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha A Legyek Ura kiemelt helyen van a könyvespolcon, akkor a Fiúk a völgyből is érdemes a figyelemre, miközben egy másik kötet a krimirajongóknak lehet ideális választás.
Munkái során bejárta a világot, huzamosabb ideig Oroszország, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Afganisztán, Azerbajdzsán, Koszovó és Vietnám vendégszeretetét élvezte, közben reggelente papírra vetette gondolatait. Ökothrillerjeiben pedig többek között ennek eredménye köszön vissza, hiszen történeteinek mozgatórugóját az idegen kultúrák adják, valamint a kommunikáció, miközben legfőbb hatásait a lengyel és orosz sci-fi írók jelentik (Stanisław Lem, Isaac Asimov). Shakespeare mellett, akinek műveit mindennél többre tartja.
Az óceán szeme a Vietnámban található Con Dao-szigetvilág egyik apró földterületén játszódik, ahová Dr. Ha Nguyen egy új kutatás miatt érkezik, melynek legfőbb feladata, hogy néhány titokzatos halálesetet követően kiderítse, mi lapul a víz mélyén. Ebben segítségére van Evrim, a nemtelen, hiperintelligens és érzékeny android, valamint egy háborús veterán, aki a szigeten lévők biztonságáért felel. És persze hamar kiderül, hogy a megfejtés egy egyébként modern tudományos felfedezésen alapul, miszerint a polipok kommunikálnak, csak éppen Az óceán szemében a különleges élőlények a saját területüket óvó, magától az emberiségtől rettegő fajként kerülnek bemutatásra.
Mindez kifejezetten érdekes, azzal együtt, ahogy lépésről lépésre derül ki, hogy mire képesek a szigetvilág polipjai, emellett a regény nemcsak a civilizáltság és evolúció kérdéseit feszegeti, de a mesterséges intelligencia és az android, mint önálló tudat és érző teremtmény témájába is beleáll. Ami nekem már egy kicsit sok ugyan, de meg kell hagyni, Evrim kifejezetten érdekes és izgalmas karaktert jelenít meg a történetben.
A Mamutrezervátum pedig majdnem hasonló, csak kicsiben, hiszen ott is más kultúrát ismerhetünk meg, egy másik földterületen, már nemzetségek bevonásával, pepitában. Itt ugye a mamutok védelme és vezetése a cél, a kommunikáció kérdése azonban ugyanúgy felmerül. A téma mégis eltér, és ebben az esetben a nagyvállalatok és a high-tech világa mellett kicsit komolyabb betekintést kapunk mind az állatvédelem, mind az orvvadászat hátterébe. És ezek minden kétséget kizáróan érdekes és fontos témák, hasonló kérdésekkel, ami miatt, valamint az egyedi ötletek okán Nayler regényei kifejezetten eredetiek és izgalmasak. Csak az a fránya érzékenyítés ne lenne.
Ray Nayler regényei: Mamutrezervátum és Az óceán szeme
Jó, nem szeretném remek sci-fi regények élét és jelentőségét érzékenyítéssel elvenni, mert ez viszonylag kis töredéke a teljes egésznek, de attól még ott van ez is a pakliban. Ráadásul Nayler nagyon (értsd: NAGYON) belemászik a manapság népszerűvé vált ökothriller műfajba, ami szerintem néha már-már fárasztó, mint ahogy a megfogalmazás is. A távoli kultúrák szeretete pedig kicsit az olvasót is idegenné és külső szemlélővé teszi, emiatt kevésbé tudja beleélni magát ezekbe a különleges kalandokba. Ami valahol szerintem rossz, valahol meg talán jó is, ha már hard sf-ről beszélünk.
Számomra legalábbis Nayler regényei inkább tartoznak a hard kategóriába, mint pl. a nemrég megjelent Bálnahullás (Daniel Kraus), ami simán szépirodalom is lehetne. Hozzáteszem, Az oceán szemének sincs miért szégyenkeznie, ha stílusról és megvalósításról beszélünk. De ezzel együtt sem hiszem, hogy Ray Nayler a kedvenc íróim közé kerülne, mert kicsit körülményesnek érzem az olvasását. Izgalmas, eredeti, ötletes… de körülményes. Hugo-díjra viszont így is esélyes lehetne. Mégis érdekes, hogy egyelőre a díj közelébe sem került, szemben pl. Scalzival, aki rendszeresen jelölést kap.
Ezzel együtt ajánlom az ismerkedést a szerző műveivel, már csak azért is, mert hasonlóval sem találkoztam az elmúlt években.
Ezt is ajánljuk a témában
Olvasni jó, sőt érdemes is, izgalmas regényekből pedig akad bőven. Ezúttal három teljesen eltérő könyv került a kosárba, egyetlen közös vonással: izgalomból egyikben sincs hiány.
Különösen szimbolikus, hogy miután a DK elnöke kiakadt a Szabadság-szobor talpazatára tervezett kőkereszt miatt, első, álnéven írt regényének címe: A kereszt halála.
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
Könyvet írt a volt kormányfő, meg is lehet venni, ha valaki 416 oldalon keresztül szeretné gondolatait olvasni.
„A kereszt halála” című regényből megtudható, mit gondol világunk több fontos kérdésében valójában Gyurcsány Ferenc.
Amolyan win-win helyzet ez, mindenki jól jár. Gyurcsány a szakmaváltással, a közélet a Gyurcsány-mentességgel.
A világklasszis teniszező nem ilyen bánásmódot érdemelt volna.
A TISZA Párt elnöke „céljai elérése érdekében mindenkin keresztül gázolva a magyar nyugdíjasokat emberi méltóságában sérti meg” – mutatott rá korábban az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke.
