Hozzálassulni az erdőhöz

Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.

Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
A családi kötelékek és kapcsolatok visszatérő témák Moa Herngren munkásságában, így Az anyósban is: a svéd író előző könyve, a A válás szintén ezt állította fókuszába. A két kötetben nem csupán a téma közös – és az, hogy mind a kettő Pap Vera Ágnes kitűnő fordításában olvasható magyarul –, hanem a fel- dolgozás is: hideg, tárgyszerű, rendkívüli aprólékossággal tárul fel előttünk lapról lapra, miképp kerülnek önsorsrontó körbe egy család tagjai, és miként mennek tönkre a viszonyok annak ellenére, hogy őszintén szeretik egymást.