Olvasás-népszerűsítő kampányba kezdett a Libri, amelynek keretében sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Miért érezték szükségét egy ilyen nagyszabású, az egész esztendőn átívelő program életre hívásának?
Több okból. Könyvkereskedőként elemi érdekünk a könyvek, az olvasás népszerűsítése. Nem csak a gazdasági-kereskedelmi szempontokat értem ez alatt, az olvasás több szempontból is különleges, semmihez nem fogható emberi tevékenység.
A 21. századra eljutottunk oda, hogy nem az a kérdés, mit olvas valaki, hanem hogy olvas-e egyáltalán.
Egyszerűbben fogalmazva, ma jellemzően nem a könyvek és a kiadók versenyeznek egymással, hanem a szabadidős tevékenységek között folyik egyre kiélezettebb verseny. Ami nem azt jelenti természetesen, hogy a digitális platformoknak, a streamingcsatornák kínálatának, a zenének vagy különösen a sportnak ne lenne helye az életünkben, hanem hogy ezek mellé vissza kell zárkóznia az olvasásnak, nem lehet, hogy mindig más nyerjen.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
A tartalom új, a „mosoly” a régi.
Más kritikát nem is tudtak megfogalmazni.
Számos szcenáriót láthattunk és olvashattunk már arról, hogy miképpen reagálna az emberiség egy világvége-helyzetre. Az eternauta egy egészen új opciót mutat be.
A belső és a külső migráció egyaránt lendületet venne az újjáépítendő ország uniós csatlakozásával, hiszen az ukránok egy része nyugatra menne, és Ázsiából is migránsok százezrei érkezhetnének az unió területére.
Régi nagy barátunk megint elfelejtett a saját háza táján söprögetni. Francesca Rivafinoli írása.
Vidékszerte generációk, építészeti emlékek és szokások őrzik a magyar ipar emlékeit.
