„Nem minden arab muszlim, és nem minden arab terrorista” – új könyv jelent meg közel-keleti sztereotípiákról

Tárik Meszár közel-kelet szakértő, több sikeres könyv szerzője (többek között Az arab észjárás és Zsidók egy arab országban) most egy rendkívül aktuális és provokatív kötettel jelentkezik: 7 hazugság az arab világról. A könyv nem idealizálja a régiót, hanem árnyalja a nyugati közbeszédben uralkodó sztereotípiákat. Tárik Meszár a Mandinernek adott interjúban elmondta: a Közel-Kelet stratégiai jelentősége – nyersanyagok, kereskedelmi útvonalak (Hormuzi-szoros, Szuezi-csatorna), vallási központ – miatt állandóan a hírekben van, mégis sokan csak felületes általánosításokkal rendelkeznek róla. 

Célja egyszerű: 

A könyv hét fejezete pontosan ezeket a közkeletű tévhiteket veszi górcső alá. Az interjú során végigjártuk őket.

1. Az arab világ örökké háborúzik

„Sokan kérdezik tőlem előadásokon: miért háborúznak mindig az arabok, miközben mi európaiak nem?” – idézi fel Meszár a leggyakoribb kérdést. A valóság azonban árnyaltabb. Nem minden arab ország háborúzik: körülbelül 12–15 állam stabil, és még a problémás területeken is inkább a béke fenntartása a cél. Egyiptom, Katar és Omán aktívan közvetít konfliktusokban, Irak korábban Irán és Szaúd-Arábia között, Algéria pedig afrikai válságokban vállalt mediátori szerepet.

Meszár szerint a háborúk jelentős részét külső beavatkozások okozták:

A szíriai polgárháború vagy az arab tavasz sem kizárólag belső ügy volt.

2. Az arab világ egységes

„Az emberek gyakran azt mondják: arabok – azok ilyenek és kész” – mondja Meszár. Pedig Marokkó és Jemen között több ezer kilométer és óriási kulturális, etnikai, vallási különbség van. A berber eredetű marokkóiak és a jemeni zaidi síiták világa alig hasonlít egymásra. A közös arab nyelv ellenére a dialektusok, a gazdaság, a társadalom és az identitás (törzsi kötődések gyakran fontosabbak az állami hovatartozásnál) erősen eltérő.

3. Az arab nők elnyomottak és láthatatlanok

Itt is árnyalt a kép: város és vidék, valamint az egyes országok között hatalmas a különbség. Szaúd-Arábiában Mohamed bin Szalmán reformjai óta jelentősen nőtt a nők munkavállalási aránya (a ’90-es évek 13 százalékáról 30 százalék közelébe). Algériában, Tunéziában például már több nő diplomás, mint férfi. A Gázai övezet és Jemen helyzete valóban rossz, de általánosságban nem beszélhetünk ugyanolyan szintű „elnyomásról”.

A többnejűség is ritka: a legtöbb országban 1–2 százalék alatt van, Tunéziában pedig tiltott. „Nem vezetik pórázon az utcán a nőket” – szögezi le Meszár, utalva a nyugati sztereotípiákra. 

4. A Közel-Keleten mindenki muszlim

A könyv egyik legerősebb üzenete: az arab identitás és az iszlám nem ugyanaz. Őshonos keresztény közösségek élnek

• Irakban,
• Jordániában,
• Egyiptomban,
• Szíriában 
• és a palesztin területeken

már az első század óta.

A német migrációs adatok szerint 2013 és 2019 között a térségből érkezők 14 százaléka keresztény volt. „Az arab világban is vannak ateisták, akik csak nem beszélnek róla nyilvánosan” – teszi hozzá a szakértő.

5. Ha elfogy az olaj, az arab államok összeomlanak

Az Öböl-államok évtizedek óta diverzifikálnak: az Emirátusokban az olaj GDP-részesedése 90 százalékról 30 százalékra csökkent. Turizmus, technológia, űripar, megújuló energia (Marokkó nap- és szélenergiája) és erős tartalékok jellemzik a régiót. Meszár emlékeztet: az olaj felfedezése előtt is működtek ezek a társadalmak (gyöngyhalászat, kereskedelem, zarándoklatok, mezőgazdaság). „Nem fognak összeomlani” – szögezi le.

6. Az arabok és a zsidók ősellenségek

A könyv kronologikusan mutatja be a kapcsolatot: a 8–13. században békés együttélés és közös tudományos munka jellemezte a régiót. Az Oszmán-korban a zsidók érvényesülhettek. A viszony a nyugati hatalmak (britek, franciák) megjelenésével romlott meg, különösen Irakban. Izrael megalakulása után több arab-izraeli háború volt, de azóta a konfliktus „redukálódott”:

Az Ábrahám-egyezmények, az egyiptomi (1979) és jordániai (1994) béke, valamint a Hamász-támadás utáni kereskedelmi növekedés (pl. Bahrein +90 százalék) mutatja: nem minden arab ország ellenséges. Szaúd-Arábia normalizációja is napirenden volt a háború előtt.

7. Minden arab terrorista 

Meszár elismeri, hogy az iszlamista terrorizmus létezik, gyökerei az afganisztáni háborúig nyúlnak vissza, és arab harcosok is részt vettek benne. Ugyanakkor az arab államok és muszlim szervezetek (Muszlim Világliga, Iszlám Együttműködési Szervezet) egyértelműen elítélik a terrort. A legtöbb áldozat éppen az arab világban esik el. Az arab országok titkosszolgálatai együttműködnek a nyugatiakkal, és állami szinten lépnek fel a terrorizmus ellen. 

– hangsúlyozza.

Tárik Meszár könyve nem a politikai korrektség, hanem a tények és a történelmi kontextus alapján közelít. Ahogy az interjúban fogalmaz: „Nem idealizálom az arab világot, csak árnyalom a képet, hogy az embereknek sokkal szélesebb tudása legyen róla.” A 7 hazugság az arab világról éppen ezt a hiányt igyekszik betölteni egy olyan időszakban, amikor a régió ismét a világ figyelmének középpontjában áll.

Nyitókép forrása: Zain JAAFAR / AFP

***