Barátnőjét halálra verte, magyar feleségét öngyilkosságba kergette a francia rocksztár

2009-ben a már régóta Franciaországban élő kulturális menedzser-műfordító Rády Krisztina üzenetet hagy szülei üzenetrögzítőjén, amelyben zaklatott hangon arról beszél, hogy otthon „nem túl jó dolgok” történtek, a férje bántotta őt, amire tanúi is vannak. A család Budapestről próbálna intézkedni, ám Krisztina kérésre, aki elsősorban nem saját magáért, hanem a két közös gyerekért aggódik, végül nem tesznek semmit. A nő néhány hónap múlva halott, alvó férje mellett, az emeleti szobában akasztja fel magát, 12 éves fia talál rá, és hívja rémülten a bordeaux-i rendőrséget.

Az ügy Franciaországban nagy vihart kavart, hiszen az említett férj nem volt más, mint Bertrand Cantat, az egyik legsikeresebb francia rockzenekar, a Noir Désir egykori énekes-frontembere. Aki nem először vált részesévé vagy ha úgy tetszik, főszereplőjévé hasonló tragédiának: 2003-ban egy vilniusi szállodaszobában agyonverte akkori barátnőjét, Marie Trintignant színésznőt, a világhírű színész-rendező Jean-Louis Trintignan lányát. 

„Annyira szerettük egymást, nem tudom, hogyan történhetett meg ez a dolog”, zokogta látványos bűnbánással a vilniusi meghallgatáson is, mire a francia média egyöntetűen mellé állt, a szalagcímek hidegvérű gyilkosság helyett egyre inkább szerelemféltésről, végzetes szenvedélyről és az abból fakadó féltékenységről kezdtek szólni. Szinte teljesen háttérbe szorítva azt a tényt, hogy Marie Trintignan egyrészt nem véletlenül, a kölcsönös ütés-váltással járó veszekedés hevében esett neki a radiátornak, ahogyan azt Cantat még a boncolási jegyzőkönyv napvilágra kerülése előtt hasonló őszinteséggel állította, hanem az állítólagos szerelme indulatból szisztematikusan agyonverte. 

A dolog odáig fajult, hogy az újságírók többsége már-már a halott színésznőt okolta, kidomborítva a feltételezett hisztérikusságát és a sorok között folyton azt lebegtetve, hogy „hát milyen nő az olyan, akinek négy apától van négy gyereke”. Cantat végül, a közvélemény szimpátiájától övezve, nyolc év börtönbüntetést kapott, amelyből négyet töltött le, majd a szabadulása után újra felvetette a kapcsolatot két gyereke anyjával, Krisztinával, akit a második születése után éppen Marie miatt hagyott el. 

Sőt, az ő vallomásának – „Bertrand a világ legnyugodtabb embere, soha nem volt erőszakos velem” – köszönhető a viszonylag enyhe ítélet is. 

A Netflix háromrészes sorozata, a Rocksztárból gyilkos ezeknek a látszólagos ellentmondásoknak igyekszik a nyomába eredni, és amennyire lehet – Cantat csak archív felvételeken szerepel a filmben –, felfedni, mi történt valójában Marie és Cantant, illetve, hosszú éveken át, Krisztina és Cantant között. 

Utóbbi miért mondta például, hogy a férje soha nem volt erőszakos vele, amikor a megkérdezettek egy része, például a család régi babysittere vagy két korábbi barátnő is utal a férfi hatalmaskodó, az elbűvölő álarc mögött megbújó indulatos, erőszakos, a végletekig féltékeny és kisajátító természetére – ami, ma divatos kifejezéssel élve, jó adag narcizmussal párosul. Vagy hogy miért nem lépett senki közbe, amikor látták, hogy a litván forgatásra Marie-t kísérő Cantat egy pillanatra sem engedi a színésznőt egyedül lenni, sőt, tudatosan elzárja a családjától, barátaitól, ellenőrzi a telefonján lévő üzenetet, megméri minden mondatát, hangsúlyát. 

A felületessége ellenére – a vizsgálóbírótól a volt menedzserig és barátokig jó néhányan megszólalnak, ami ugyan folyamatosan árnyalja a történteket, ám mégis a mélység rovására megy – ezért olyan fontos ez a doku. 

Amelyekből az áldozatok szégyenérzetből, a gyerekek érdekei vagy az elszigeteltségből adódó önleértékelés és egyéb érzelmi csapdák miatt nem mernek vagy nem is akarnak kilépni. És bár a Rocksztárból gyilkos inkább női szemszögből vizsgálja a történteket, felhívva a figyelmet a – különösen Krisztinát érintő – nyomozási hanyagságokra, szó sincs arról, hogy a készítők a férfiak en bloc való szidalmazására vagy lincselésére törekednének. Marie egyik gyermekének édesapja vagy a Trintignan család ügyvédje például kifejezetten szimpatikusak, és különben is, az alkotók tényleg a lehető legtöbb szemszögből igyekeznek felfejteni a két különböző, mégis a végére teljesen eggyé fonódó eseménysor láncolatát.

A metoo mozgalom is csupán a harmadik rész végén, érintőlegesen kerül szóba, aminek a vadhajtásait sajnos azóta itthon is jól ismerjük, az viszont biztos, hogy egy régóta szükséges párbeszédet indított el akár a nők elleni, akár a családon belül erőszak és annak gyakori szőnyeg alá söprése kapcsán. És ha már másért nem, azért megérte streamingre vinni a történteket, mert megmutatja, hogy a nyilvánosság, ha jól, okosan és igazul használják, olykor segíthet is.  

A Rocksztárból gyilkos bemutatóját követően ugyanis a bordeaux-i ügyészi hivatal júliusban közölte, hogy a filmben elhangzott tanúvallomások és orvosi dokumentumok miatt 

amelyben azt vizsgálják, tette úgynevezett kikényszerített öngyilkosságnak minősül-e. Ez a francia jogban 2020 óta létező fogalom akkor áll fenn, ha valakit addig zaklatnak, manipulálnak, fenyegetnek vagy bántalmaznak, hogy az öngyilkosságba menekül. Ha ez bebizonyosodik, Cantat emiatt ugyan nem, de a kiváltó ok, azaz az új bizonyítékok alapján tűnik, kórházi látlelettel is igazolható párkapcsolati erőszak miatt visszamenőleg is felelősségre vonható.

És hogy mi történt vele, Franciaország egykor legünnepeltebb „végzetes vonzerejű”, szupertehetséges, ezért csaknem érinthetetlen rocksztárjával? Miután az indulatos jellemét a maguk érdekében is sokáig fedező egykori zenésztársai is elpártoltak tőle, és a Noir Désir feloszlott, tavaly új lemeze jelentett meg a Détroit nevű együttesével. A költségeket közösségi finanszírozásból állták, a szükséges 60 ezer eurónak a duplája jött össze. A gyűjtésnek helyet adó Ulule platformon működtetői az országos felháborodás hatására úgy döntöttek, 

Nyitókép és fotók: Netflix