Gyurcsány a zárt dobozban politikai értelemben már halott – ezt ő is tudja. Ha azonban kinyitjuk a ládika tetejét, akkor minden megváltozik...

Nyitókép: Hegedüs Róbert/MTI

Olyan, mint Schrödinger macskája. Ameddig egy mérgező szerrel együtt a zárt dobozban tartózkodik, és nem látja senki, addig nem tudjuk róla, hogy él-e vagy hal, így egyszerre kell feltételeznünk mind a két lehetőséget. És ennek nem mond ellent az sem, hogy e fizikai paradoxon csak az emberi szemmel nem érzékelhető mikrovilágban merül fel mint gondolatkísérlet, hisz 

Gyurcsány élt, él és élni fog…

A Schrödinger-paradoxon azonban arra is rámutat, hogy ezen kicsiny, atomi részecskék létének minősége függ az érzékelő személyétől. Azaz, amint látjuk, halljuk, ízleljük, tapintjuk, azaz tapasztaljuk (vagy mérjük valamivel), abban a pillanatban megváltozik létének milyensége.

Gyurcsány esetében: ameddig nem látjuk, addig feltételezhetjük ugyan, hogy politikai értelemben halott, de ahogy foglalkozni kezdünk vele, úgy éled fel főnixként hamvaiból.

Ez történik most is. Nem először az elmúlt húsz évben. 

Ha tetszik, ha nem! 

Most is mindent megtesz azért, hogy napirenden maradjon, mert a politikus számára nem a tisztségéről való lemondás jelenti a karrierjének végét, hanem a közömbösség. És ezt ő nagyon is jól tudja.

De nem tették meg. Mindig számoltak vele. Most meg egymás után jönnek a megokosodott ellenzéki politikusok, a hasonszőrű elemzőikkel, hogy „mongyonle”, meg hogy „távozzon a közéletből”, sőt: egyesek szerint – fordított logikát alkalmazva – Gyurcsánnyal a fedélzeten soha nem fogják megbuktatni Orbánt.

A külföldről támogatott kormányellenes média pedig (ami politikai aktor ebben az esetben is) felhangosítja mindezen elméleteket, vádakat, vagy éppen vágyvezérelt álmokat.

A baloldal úgy tesz, mintha Gyurcsány létéről nem ők tehetnének

Az utóbbi időben – a súlyos választási vereség miatt – sokan Gyurcsány Ferenc lemondását követelték. Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó és Leel-Őssy Gábor, a DK egyik alapító tagja is megpendítette a távozás szükségességét.

Mindenkinek tudtára adta, hogy ő bizony nem mond le. Sőt, ugyanazokkal a mamelukokkal folytatja, akik eddig is lojálisak voltak hozzá. Nem a párthoz, nem a Demokratikus Koalíció „krédójához”, hanem Gyurcsányhoz. 

Előbb Leel-Őssy Gábor kizárása indult el, majd Gréczy Zsolt kelt a pártelnöke védelmére (sokkal tartozik mesterének), legutóbb pedig Ara-Kovács Attila tett hűségesküt.

Tehát van tézis és van antitézis a baloldalon, és lesz is még sok hasonló hang, ami szintén egyfajta logikai paradoxon. De egy biztos:

Olyan egyszerű most azt mondani, hogy a jobboldal érdeke Gyurcsány léte, így a Fidesz, vagyis Orbán tartja lélegeztetőgépen a DK vezetőjét – pedig ez könnyen cáfolható.

Tetszettek volna hamarabb leváltani!

Először is: Gyurcsány Ferencnek nem most, hanem 2006-ban kellett volna lemondania, és az őszödi üdölőben elmondott ígéretéhez tartva magát megírnia azokat a „kib….tt jó könyveket a modern magyar baloldalról”. Halkan szólunk: akkoriban még egy kevésbé jó receptkönyvvel is beértük volna. 

Ez az ő felelősségük. Kisebb bűnért Medgyessyt lekapták… azaz nem egy közjogilag lehetetlen vállalkozásról van szó. A politikai akarat hiányzott inkább.

Ahogy 2009 után is el lehetett volna zárni a lélegeztetőgépet és kiközösíteni Gyurcsányt a baloldalról. De nem tették. Inkább adtak egy menekülőutat az akkor még királycsináló „második demokratikus charta” tagjai, amivel Gyurcsány Ferenc köszönettel élt is. 

Előbb surranópályán, azaz az MSZP listáján, bukott miniszterelnökként bekerült a parlamentbe, majd megalakíthatta 2011-ben a Demokratikus Koalíciót. 

És nem fogott össze a baloldal, hogy „eltakarítsák” a közéletből…

De ekkor akadt még egy komoly sansz. 2013-ban a DK – minden közvélemény-kutatás szerint – önállón nem jutott volna be a parlamentbe, a szocik mégis bevették őket a buliba. 

Azaz a szocik az újonnan formálódó Bajnai-erőközponttal együtt megmentették Gyurcsányt a politikai megsemmisüléstől. Ugyanazok, akik most leváltani, eltüntetni akarják. Akik szerint Gyurcsányt a jobboldal tartja életben… akik szerint Gyurcsánnyal nem lehet győzni.

Akkor meg tudtak volna tőle szabadulni. Akkor ki lehetett volna közösíteni.

és lehetőséget a Demokratikus Koalíciónak arra, hogy frakciót, majd országos lefedettségű pártot építsen.

De ugyanez történt 2018-ban, majd 2020-ban is. Az nagy ellenzéki összefogás ugyanis a Gyurcsány-recept alapján jött létre: egy lista, minden körzetben egy jelölt és közös miniszterelnök-aspiráns. Pedig sokan mondták, hogy egy két listás forgatókönyv is logikus lenne, s azt is, hogy az „egy meg egy ebben az esetben nem feltétlenül lesz kettő”. Azaz nem fognak szimplán összeadódni a szavazatok.

Játszottak kicsit, a Jobbik és a Momentum is páváskodott néhány hónapig, majd megszületett az a totális összefogás, amiről Gyurcsány beszélt a Balaton partján.

Most ugyanez a kör beszél arról, hogy gyurcsánytalanításra van szüksége a baloldalnak. Meg hogy a DK-t a Fidesz tartja életben.

És még egy paradoxon

Most robbant a bomba!

Mivel a külföldről finanszírozott kormányellenes média részéről (is) megfogalmazódott, hogy a négy egymást követő kétharmados Fidesz-győzelemnek Gyurcsány az oka, így nem kellett sokat várni a DK-vezér válaszára is. 

A tizenöt perces videóból pedig megtudhattuk, hogy a 2010-es vereségnek három felelőse van. Gyurcsány (ön)kritikusan megjegyzi, hogy részben ő maga, részben Bajnai Gordon, végül pedig a szocialista pártot akkor vezető Lendvay–Mesterházy duó.

Míg a 2014-es vereségnek Schiffer András és Vona Gábor az oka, mert nem fogtak össze Gyurcsányékkal (sajátos logika, hisz mit kapott volna Schiffer, ha az akkori Jobbikkal kokettál?), addig a 2018-as blamának az LMP mellett leginkább a Momentum és részben a Jobbik.

Végül pedig a 2022-es vereség – nem nehéz kitalálni – Márki-Zay Péter lelkén szárad.

Ami vicces, hogy ezt a videóban ki is számolja!

Sőt, ha rajta múlik, akkor egyetlen kétharmada sem lett volna a Fidesznek. Mert – szerinte – 2010-ben Lendvai Ildikó elmondhatta volna azt is, hogy milyen sikerei voltak a Gyurcsány-kormányoknak, és akkor nincs ekkora pofon. 2014-ben és ’18-ban pedig a Demokratikus Koalíció már koordinált összefogást kért a többiektől, amivel – szintén a DK-vezér sajátos számításai szerint – még akár nyerhettek is volna, legutóbb pedig nem kellett volna Márki-Zay Péterre hallgatni. Októberben ugyanis az ellenzéki összefogás – a Gyurcsány által látott közvélemény-kutatásokban – vezetett, majd „a kapitány” arra kérte őt, hogy lépjen egyet hátra a kampányban, Dobrev Klárát pedig nem hívta közös országjárásra. Februárra pedig – nyilván a Gyurcsány házaspár hiánya miatt – már megint lemaradt a baloldali összefogás a Fideszhez képest.

Paradox érvelés, annyi szent… De ha már paradoxonok, akkor térjünk vissza Schrödinger macskájára egy mondat erejéig. 

Gyurcsány a zárt dobozban már politikai értelemben halott. Ezt ő is tudja. Ha azonban kinyitjuk a ládika tetejét, akkor minden megváltozik. Látjuk, halljuk, tapintjuk és ízleljük, azaz tapasztaljuk. 

Összefogni, gyurcsánytalanítani továbbra sem üzenet

A nagy gyurcsánytalanításba kezdő baloldal most is tévúton jár. Nem az a kérdés ugyanis, hogy kivel igen, s kivel nem fog együttműködni, hanem az, hogy mintakövetés helyett lesz-e mintateremtés a politikájukban. 

Ahogy a TISZA párt megjelenésére is választ kell adnia az óbaloldalnak. 

Ami viszont az összes formáció számára tanulság, hogy az összefogás önmagában nem politikai üzenet. Együttműködni csupán technikai vagy éppen hatalmi (rosszabb esetben egzisztenciális), nem pedig valós politikai kérdés.

Mi mindenesetre élvezettel hallgatjuk azt a vitát, hogy ha Gyurcsány a négy kétharmadból egyszeri egyharmad részben felelős, akkor a másik 11/12-ben ki lesz a bűnbak.